Karácsonyi kérelem
Karácsonyra neked mit is adhatok?
Magamat, s magamban csupán egy verset dúdolok:
Ma Istentől és Tőled csak annyit kérhetek,
légy hűséges és jó hozzám, s adjál örök életet!
Hogy miért ma kérem éppen?
El is mondhatom:
mert szeretetből lesz öröklét
s kigyúl gyermek kacajon!
Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Olvasónknak!
– cser –
A sok huzavona után végre már látható módon finiséhez ért a beruházás, van rá esély, hogy hamarosan megnyílik városunkban is egy Penny Market.
Lehet örülni neki, lehet szidni, ám mégiscsak tény, hoz egy új versenyhelyzetet az élelmiszer piacon. A helyszín megválasztásával ugyan lehetne vitatkozni, ám érvek szólnak mellette, ellene is.
Minden bizonnyal oldani fogja a parkolási nehézségéket az evangélikus iskola és templom környékén – már amennyiben a „T. Szülők” és a „T. Hívők” lesznek annyira kreatívak, hogy beálljanak az üzlet parkolójába és nem kockáztatják meg inkább továbbra is a balesetveszélyes árokpartot, és az alig néhány helyes parkoló használatát (hogy arra miért volt szükség, amikor már tudtuk, hogy megépül az áruház, csak nem tudok rájönni! Hacsak azért nem, mert a döntéshozók megint nekiugrottak valaminek gondolkodás helyett….).
Persze néhányan izgulnak azon is, hogy a korábban csendes, amúgy meglehetősen szűk Nyáregyházi utcára és a nyugati végénél levő rettentően rossz kereszteződésre milyen hatással lesz a Dánosról érkezők száma. Hiszen valljuk be őszintén: a Dánosi út – Pesti út csomópontja meglehetősen messze áll az ideálistól, így vélhetően a Dános felől érkezők a könnyebb, jobban járható Nyáregyházi utcát fogják választani a macerás, rosszul fordulható, rosszul látható helyett!!
Ám ne szaladjuk előre ennyire, várjuk meg a tapasztalatokat! Sajnos ez a szokásos magyar mentalitás: elkészítünk valamit, aztán gondolkodunk azon, hogyan lehetne a káros hatásokat mérsékelni. Tesszük ezt ahelyett, hogy felmérnénk a várható terheléseket, megtennénk a szükséges lépéseket (mondjuk egy korszerűbb, esetleg körforgalmas, vagy lámpás csomópont kiépítése a Dánosi út – Pesti út találkozásánál -ha már rendes aszfaltra nem futja-; esetleg egy behajtani tilos tábla, célforgalmi kivétellel a Nyáregyházi utcára….).
Egyelőre örüljünk, hiszen lesz új vásárlási lehetőség, lesznek új munkahelyek, talán még Iparűzési adó bevétel is, és talán lesz igazi konkurenciája a Tesco-nak, aki persze már lépett egyet – ki tudja, miért?- a vásárlók megtartása érdekében. És bízzunk abban, hogy egy új nagy hipermarket megjelenése nem fogja negatívan befolyásolni a kis boltok helyzetét!
Összességében bizonyára jótékony hatása lesz a városra, legalábbis szeretném hinni!
– cser –
Több üzletben is találkozhatunk ezzel a felirattal, ami több éve visszatérő kezdeményezése az Irsai Evangélikus Gyülekezet Önkéntes Csoportjának és a Szociális Segítőháznak.
Békés Karácsonyt!
A „Tegyél hozzá még egyet!” semmi extrát nem akar, csupán valóban annyiról van szó, hogy a vásárláskor, aki teheti, tevőlegesen is járuljon hozzá a nehéz helyzetben lévő -mondjuk ki őszintén: nélkülöző- embertársaink megsegítéséhez olyan módon, hogy lehetőleg tartós élelmiszert, sütési-főzési alapanyagot eggyel többet vásárol, és a többletet felajánlja azok számára, akinek egyébként nem jutna, vagy csak a szükségesnél kevesebb jutna a Karácsonyi asztalra!
Nem nagy dolog, hiszen ha jobban belegondolunk, egy doboz cigaretta árából kitelik 1 kg kristálycukor, 2 kg liszt, 10 db tojás és 1 olcsóbb sütőmargarin. Mindezekből már egy kis linzer is varázsolható az ünnepi asztalra, esetleg tészta, nokedli készíthető belőle, ami sok apró éhes száj számára jelenthet fenséges ebédet!
A nyomort, az egyre mélyülő és szaporodó szegénységet, ha már nem tudjuk megállítani (még akkor is csak lehazudni lehet, ha a statisztikával próbálnak trükközni egyesek), legalább mi, akik embernek érezzük magunkat, próbáljuk enyhíteni a magunk módján!
Mert, bármilyen hihetetlen, bizony a mi felelősségünk is ez. Nem, nem vezeklésképpen kell adományozni, hanem az emberség, a humánum okán! Mert sosem tudhatjuk, milyen sors húzódik meg a nyomor portáján! Gondoljunk arra, hogy napjainkban elég egy betegség, egy hirtelen baleset, vagy akár csak a munkahely elvesztése ahhoz, hogy mi magunk is földönfutókká váljunk! És ne felejtsük el, a szegénység alapvetően nem a szegény szégyene, hanem a társadalomé, tehát valahol a miénk!
Az igazán jó szerintem az lenne, ha ez az évről évre visszatérő akció nem állna meg a krisztusi-fák fényeinek meggyújtásakor, hanem tovább folytatódna utána is, mert a szegénység nem korlátozódik a karácsonyi ünnepekre! Velünk van, közöttünk jár az év minden napján, s nekünk alapvető kötelességünk segítenünk az elesetteken, hiszen ha mi nem, akkor ki fogja felkarolni őket ténylegesen? Ha minden hónapban csak néhány száz forintnyi adománnyal segítünk a rászorulókon, hogy emberhez méltó életet élhessenek, nekünk fel sem fog tűnni, ám ha a város lakóink csak a fele adakozik, az bizony már nagyon komoly segítség lehet!
Ezekkel a gondolatokkal kíván békés Adventet a Szerkesztő:
– cser –
Ígéretünkhöz híven beszámolunk arról, mire is jutottunk az elmúlt héten a szeptember 27-i Csárdáskirálynő előadásának támogatók gyűjtése ügyében, milyen eredményei voltak támogatási kérelmeinknek.
Igazán örülök annak, hogy az adakozás, ha döcögősen is, de elindult! Számomra ez azt jelenti, hogy vannak ebben a városban olyan vállalkozások, aki fontosnak tartják, hogy legyen színházi élményben része a város és a környező településén élők erre fogékony részének! Ők valószínűleg érzik, hogy ha mi nem teszünk semmit, akkor hamarosan elsikkad minden, és egy olyan város válik Albertirsából, ahol nehéz jól érezni magunkat. Ők talán érzik, hogy jó valamit adni a közösségnek! (És cserébe biztosan kapnak majd elismerést, és köszönetet is!)
Örülök, hiszen azt látom, hogy néhányan akarnak, tudnak áldozni erre is, holott tudjuk, hogy a kultúra megfelelő támogatása igazából állami feladat lenne, amire a vállalkozókról lenyúzott „bőrök” mennyisége bőven adna lehetőséget, ám a színház, a színjátszás nem szívügye a jelen kormányzatnak!
A támogatók léte számomra több dolgot is bizonyít. Egyik az, hogy léteznek Albertirsán olyan vállalkozók, akik számára fontos a helyi kultúra, és belátták, hogy csak úgy halad előbbre a világ, ha összefogunk, ha megmutatjuk magunkat, ha túl tudunk lépni önmagunkon! A másik, hogy igenis volt, van értelme megmozdulni, tenni valamit a város lakóért, mert nem vagyok egyedül!
A múlt heti örömöt a Fedák Sári színtársulat és a magam nevében köszönöm! Az öröm okozói a
La-Li Húsbolt
Visual PC
számítástechnikai szaküzlet és szerviz
Köszönjük!
– cser –
„A Párttal, a néppel egy az utunk …” Szólt a nóta jó 30 évvel ezelőtt, azonban mára úgy tűnik, a nép már lemaradt a vezetőik mögött, így egyes vezetőink szerint nekünk már csak a párttal egy az utunk. Vezetőink egy jelentős része már csak a saját pártjával akar lépést tartani. Elvégre ha jobban megnézzük, erről szól a NER! No meg természetesen ők egy kicsit önmagunkkal is…
Hogy némelyek kizárólag a Párthoz igazodnak, talán még érthető is, hiszen ők azok, akik semmihez nem értenek (például a gazdasági életben megbukik a borászatuk, költőnek meg aztán végérvényesen silányak), így ha nem tartják magukat a kapott párt utasításhoz, hamar obligón kívül találják magukat, aztán mehet a siránkozás, hogy rosszabbul élnek, mint négy éve. (Hogy az előző rendszer nem üldözte őket, hanem egyszerűen a tehetségtelenségük miatt nem jutottak sehova azt természetesen kizártnak tartják, hiszen ez a fajta ember az, aki mindig a körülmények áldozata, és nem tehet semmiről.) A csak kevesek számára pozitív hozadékkal bíró, alapvetően elitista rendelkezések ideológiai magyarázatának széles tárházát pedig a Párt biztosítja alkalmatlan tagjai számára.
Hogy mihez ez a nagy nekikészülődés? Hát ahhoz a fagyihoz, ami meglehetősen hamar visszanyalt azon képviselők számára, akik beálltak mögé és sikerre is vitték azt a kezdeményezést, hogy maradjon pénz mindenki pénztárcájában, akinek nincs rá szüksége.
Hogyan is van ez? Az önkormányzatnak az alapellátás (háziorvos) biztosítása a feladata, a többi, tehát a szakorvosi ellátás már nem. Annak érdekében, hogy a szakorvosi ellátások közül minél többet meg lehessen kapni Albertirsán, pár évvel ezelőtt bevezetésre került ezen területeken egy, magasnak nem igazán nevezhető szolgáltatási díj. Ráadásul a rászorulóknak nem is kellett megfizetni. Ebből a pénzből évek óta bő 7 millió forint bevétele keletkezett a városnak, amit a szolgáltatások refinanszírozására tudtunk fordítani. Emellett természetesen választható opció volt a ceglédi utazás, ahol a nem kényelmi szolgáltatásként kitelepült, ingyenes szakellátás igénybe vehető volt. Nos, ezt a díjat azon kormány pártjának képviselői szavazták le –mondjuk ki őszintén: vették el ezt a pénzt a saját városuktól-, amelyik kormány fizetőssé tette a korábban díjmentes autóutakat a megyematricával, mit sem törődve azzal a törvényi ütközéssel, hogy amennyiben „heti”, vagy havi matricát vásárol az autós, és kénytelenségből beszerezte a megyei matricát is, úgy a megye útjainak használatáért már ki tudja hányadszor fizet! Hiszen még az üzemanyagok ára is tartalmaz bizonyos díjat az útalap számára, hogy a súlyadóról már ne is beszéljek! Ugyanannak a kormánynak a helyi képviselői vették el a város szakorvosi ellátás segítésére szedett pénzét, amelyik kitalálta, hogy az autóbuszokon, amelyeken klíma van, kényelmi szolgáltatásért pénzt kérjen, még a korábban ingyen utazó nyugdíjasoktól is. Amelyik, a vasúton korábban ingyen utazók számára a gyors- és gyorsított vonatokra pótdíjat vetett ki! Amelyik úgy véli, hogy a többletszolgáltatásokért fizetnie kell azoknak, akik igénybe veszik. Igaz, gondosan megmondja azoknak a körét, akik elég tehetősek, és őket gyorsan ki is emeli a fizetésre kötelezettek köréből, esetleg átvállalja a fizetési kötelezettséget, szétterítve ezzel a terhet a kiskeresetűek között, akik jövedelmük alapján fajlagosan a legnagyobb adóterhet kéntelenek elviselni!
Kíváncsi vagyok, mikor szűnik meg támogathatóság hiányában egyik vagy másik szakorvosi rendelés, és mindazok, akik a szakorvosi hozzájárulást leszavazták, hogyan fognak majd mosakodni, és az általuk okozott kárt a polgármesterre kenni!
Ám a bizonytalan jövőnél lényegesen előbb nyalt vissza a fagyi, amikor kiderült, hogy a nyugdíjba vonuló háziorvos helyett egyetlen jelentkező akadt, ám neki a háziorvosi szakvizsga letételéhez segítségre lenne szüksége, éves szinten mintegy 5 millió forintra. S mivel éppen hiányzik 7 millió, és a strand, valamint a sportcsarnok is, ki tudja mennyibe fog kerülni, nem tudtuk elfogadni a jelentkezést. Most, Drága Városatyáink, akik kivettek 7 milliót –nem tudom mennyire saját szűk látókörük, esetleg a Párttól kapott utasítás, netán szimpla kicsinyes (hadd ne mondjam buta) erőfitogtatás okán- a város elfogadott költségvetéséből, ki kellene állni a hamarosan orvos nélkül maradó körzet betegei elé, és büszkén, emelt fővel kijelenteni: „Kedves Hölgyeim és Uraim, Önöknek azért nincs saját körzeti orvosuk, mert mi, annak ellenére, hogy a város érdekeit kellene képviselnünk, mégis elvontuk a háziorvosra fordítható forrást.”
Hiába a kilátásba helyezett büntetés, a térfigyelő kamerára felhívó tábla, elterjedt a városban, hogy a kamera nem is igazi, így büntetéstől senkinek nem kell tartania. És a szemét megint a nyelvét öltögeti a szelektív gyűjtőkből (és mellé, miközben kommunális hulladékkal árasztja el azt!).
Sokat foglalkoztunk már a szelektív hulladékgyűjtő szigetek körüli állapotokkal; egészen pontosan áldatlan állapotokkal. (Hiába, mindenkinek megvan a vesszőparipája!) Ugyanis egyszerűen nem tudom elhinni, hogy emberek ennyire érzéketlenek és könyörtelenek legyenek egymás irányában (drasztikusan és tömören megfogalmazva: bunkók)!
Tudom, hogy attól, hogy én akár időről időre megírom az aktuális dohogásomat a témában, nem lesz jobb a helyzet! Mert az utóbbi években ismét megszoktuk, hogy a józan ész szava helyett csak a buták fegyelmezésének, a büntetésnek van foganatja. Már ha büntetnek egyáltalán. Tudom, szokták mondani, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartatni képesek belőle. Vajon a környezetvédelmi törvény mennyit ér itt, Albertirsán? Hiszen az világos, hogy szemetelő polgártársunk vélhetően képtelen felfogni, hogy önmaga egyszerre több közösségnek is tagja (mielőtt döbbenten megkérdezi, melyek ezek, gyorsan mondom: utca, városrész, város). És ahogy hetente kitakarít a saját lakásában és megszidja a gyereket, ha piszkos cipővel rálép a szőnyegre, vagy piszkos ruhával ráül az ágyra, éppen úgy kellene vigyázni az utca, a város tisztaságára is! Vagy netán összekeveri a dolgokat a lakásban, nem a helyére teszi. Mert tény, hogy az önkormányzatnak feladata a takarítás, feladata a szelektív szigetek rendben tartása. Azonban ahogy Ön is veszekedne a családjával, ha a nemtörődöm családtagok miatt naponta kellene takarítania, rendet raknia, úgy a várostól sem lehet elvárni, hogy naponta pakolja szét-össze a mások által összeszórt hulladékot, szemetet!
Azt mondja erre, hogy fizet érte? Téved! Csak hozzáfizet. Ha minden költségét meg kellene fizetni, bizonnyal húznánk a szánkat rendesen! Szerintem több ezer normális ember fel háborodna fel azon, hogy pár tahó miatt magasabb adót kell fizetnie!
Mert ne tessék azt hinni, hogy államnak, az önkormányzatnak van pénze! Nincs neki, mert nem nyomtathat, nem kereskedhet, nem végezhet olyan tevékenységet, amiért fizetés jár; az állam, tőlünk veszi el a pénzt, aminek egy részét az önkormányzatokon keresztül ránk költi. Tekintettel arra, hogy törvényben van szabályozva, hogy önmagára mennyit költhet, illetőleg mennyit kell költenie, a többlet kiadásokat, amiket néhány kétbites agyú okoz, azt adóemeléssel, új adó(k) bevezetésével tudja csak pótolni! Vagy költségcsökkentéssel. Tekintettel azonban, hogy néhány városatya számára a város nem, csak néhány vállveregetés és majd újabb szavazat számít, jelenleg városunk kasszája eléggé túlterhelt! A fürdő üzemeltetése is sokba kerül, és biztos vagyok abban, hogy nem rentábilis. Ráadásul nem volt betervezve a költségvetésbe! A város számára valódi bevételt jelentő saját Kft. létrehozása, ami viszont valóban hozhatna megtakarítást, és még akár bevételt is jelenthetne, napirendre sem került, az okosok jóvoltából! Rövidlátó „politikusok” személyes érdektől (vagy párt utasításra?) elvettek a város költségvetéséből éves szinten bő 7 millió forintot, és odaadták azoknak, akiknek semmi szükségük rá! De ez egy másik téma, amire hamarosan visszatérünk!
Most egyelőre maradjunk abban, hogy ha nem akarjuk elveszteni a szelektív szigeteinket (mert van néhány rövidlátó polgártársunk, akik a legegyszerűbb megoldást –„szüntessük meg és akkor nem lesz ilyen gond”- álláspontot képviselik), figyeljünk rájuk! Ne röstelljünk szólni, ha azt látjuk, hogy nem odavaló hulladékot helyeznek el benne, főleg mellette! Bár tapasztalatom szerint az ilyen alakok még sunyik is, hiszen a szelektív szigeteken reggelre alakul ki a káosz. Ez pedig azt jelenti, hogy tisztában van törvényellenes, ártalmas tettével. Ráadásul a hirtelen odakerült mennyiséget látva, többekben felmerülhet a talán jogos gyanú, hogy ez nem egy-két család, hanem valamiféle „nagyüzemi termelés” mocska, amit rázúdít a közösségre, miután a hasznot már lefölözte. Ráadásul úgy különösen dühítő a történet, ha mindez négy nappal(!) a szelektív gyűjtés utáni napon történik!
Úgy vélem hát, hogy ezek miatt az alakok miatt nem a tisztességes embereket kellene büntetni, hanem az ilyen sumák tolvajokat (tolvajok hiszen, mert azt a pénzt lopja el, miből időseket, betegeket, rászorultakat lehetne támogatni) kellene olyan példás büntetéssel sújtani, ami elrettentő lenne mindenki számára! Ezeket pedig, nyilvánosságra kellene hozni, és nem kellene eltekinteni szociális helyzet alapján a büntetés kiszabásától! Mert így joggal kérdezheti meg a törvénytisztelő, azt követő polgár, amit ma tőlem kérdezett: „A közpénzt miért kellett elkölteni kamerára, ha semmi haszna nincs?” Akkor talán az sem fordulhatna elő, hogy arany-metál színű új autóból fényes nappal pakolják ki a teli zsákot ott, ahol nem lehetne, s még én vagyok anyámba küldve, amiért szólni merek!
Vállaljuk, hogy oldalainkon helyt adunk minden olyan büntetésről szóló tájékoztatásnak (természetesen a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett!), amit az ilyen magatartás miatt szabtak ki!
Én pedig szólok, s ezek után is fogok szólni, mert a város az enyém is, és én tisztán, rendezetten szeretem (elfogadom én, ha valaki szemétdombon szeret élni, de akkor azt valósítsa meg a saját udvarában, kertjében, és a mocskát ne más nyakába varrja)! Ha valaki ezt nem képes felfogni elsőre, addig fogom neki mondani, amíg meg nem érti! S ha kell, akár a törvény szigorát is segítségül fogom hívni a tanításhoz! Mert hiszek abban, hogy józan ész és a tisztesség előbb-utóbb győzni fog, még egy ilyen buta és tisztességtelen világban is!
– cser –
Aki itt most neveket vár, annak nagy csalódást kell okozzunk, mert ha tudnánk sem mondhatnánk el! Az viszont tudjuk, és elmondjuk minden olvasónknak, hogy 2014-ben éves szinten 2,4 millió forinttal rövidítették meg sunyi emberek az idősek, a rászorulók megsegítésére, a város szépítésére, fejlesztésére, az orvosi ellátásra, az óvodai ellátásra szánt összegeket! Ám talán e képek alapján magára ismer valaki, esetleg más ismeri fel benne a szomszédját, ismerősét!
Mert ne legyenek illúzióink, akik a szelektív gyűjtőkbe dobálják a kommunális hulladékukat, azok a város pénzét, mindannyiunk pénzét költik el saját kényelmük érdekében! Mert ne mondja senki, hogy ő annyira szegény, hogy nem tud bemenni a városházára, és segítséget kérni a hulladékszállítási költségekre! Mert van a városnak kerete erre! Nem csak idősek, de valóban rászorulók is élhetek azzal a lehetőséggel, hogy a város átvállalja a hulladék szállítás díját!
Csak valóban, egyszerűbb megállni a szelektív gyűjtőnél a kocsival, és kihajigálni a zsákokat, esetleg a tárolók mögé eldugdosni a monitor kávákat, az elektroncsőtől megszabadított monitorokat!
És bizony, mindenki cinkostárs, aki nem szól rá a szemetelőkre, amikor meglátja őket!
„Napi szinten takarításból adódó szemételszállítási díja (konténeres hulladékszállítás, napi begyűjtés során keletkező költség): 200.000 Ft/hó” tájékoztatta portálunkat az Önkormányzat.
Mit is jelent ez a valóságban?
Annyit, hogy 175 főre jutó havi 60 literes tartály ürítési költségét sumákolják el, sarkosan fogalmazva lopják el a közösség pénzéből azok, akik azt hiszik, hogy szemétdomb és mocsok akkor nem szemétdomb és nem mocsok, ha nem a saját portájuk előtt, vagy közvetlen közelében van! Mindezt megtehetik addig, amíg a közösség tagjai mindezt szó nélkül hagyják!
Amíg hagyjuk, hogy a segélyekre, fejlesztésre, orvosi ellátásra fordítható költségkeretünket, amiket a mi adónkból oszt -fölöttébb szűkmarkúan- az állam a városnak sunyi alakok ellopják, a saját „rezsicsökkentésükre” használják fel, addig nem nézhetünk nyugodt lelkiismerettel időseink, rászorultjaink szemébe!
Az önkormányzatunk, nagyon helyesen, kamerákat szereltetett fel, egyelőre csak négy helyre. Az ötlet, úgy tűnik bevált, az azóta eltelt időszakban felére esett vissza a havi költség. Nem nehéz kiszámítani, hogy 1,2 milliót lehet évente megspórolni a mostani kamerákkal.
Ehhez az összeghez majd hozzá kell adni a büntetésekből befolyó összeget, és máris visszajön a maradék költség! Mert ne legyen senkinek illúziója, a 271/2001 (XII. 21.) Kormányrendelet szerint a bírság 1 500 – 50 000 Ft közötti összegben kerül kiszabásra a szabályokat semmibe vevőkkel szemben!
A későbbiek során igyekszünk időről időre beszámolni a kiszabott bírságok darabszámáról és összegéről, bízva abban, hogy ezzel is segítünk eltakarítani a városból a szemetet!
– cser –
A minap többen is megkerestek, hogy nemtetszésüknek adjanak hangot azért, mert információjuk szerint a Nyáregyházi utcával szemben a Hősök útján kiszórt és elterített murva egy szelektív hulladék gyűjtő sziget kialakításának első mozzanatai.
Volt, aki azt is tudni vélte, hogy máshonnan hozzák ide a tároló edényeket, más arról mesélt, hogy a Polgármester sem tudott az akcióról.
Tekintettel arra, hogy egy olyan országban élünk, ahol bármi megtörténhet, és annak az ellenkezője is, megpróbáltunk utánajárni, mi az igazság valójában.
Először nézzük, mit is ír erről a KVVM:
„A gyűjtősziget elhelyezése történhet közterületen, lakóövezetben, kereskedelmi egységek közelében úgy, hogy alkalmas legyen a gyalogosan történő megközelítésre. Fontos szempont a telepítésnél, hogy nagy forgalmú, könnyen megközelíthető legyen, teremtsen kedvet a használatához.
Gyűjtősziget közterület használati engedély birtokában létesíthető. A közterület használati engedélyt a települési önkormányzat adja ki, az eljárásba nem vonják be a szakhatóságokat (hiszen nincsenek építési, illetőleg telepengedélyezési feladatok).”
A hulladékgazdálkodási törvény (2012. évi CLXXXV. törvény) kicsit konkrétabb megfogalmazása:
43. § (2)
d) a települési hulladék hulladékgyűjtő szigeten történő elhelyezése csak kiegészítő megoldásként, elsősorban olyan sűrűn lakott településrészeken legyen alkalmazható, ahol az elkülönítetten gyűjtött háztartási hulladék házhoz menő gyűjtése és elszállítása nem biztosítható;
Álljon itt még egy ajánlás a gyűjtőszigetek kialakításához:
1. Gyűjtőszigetek kialakítása
A gyűjtőszigetek legtöbb esetben 3-4, piktogrammal és tájékoztató feliratokkal ellátott, színes konténerből állnak. A telepítés helyét, amennyiben nincs szilárd burkolattal ellátva, le kell betonozni vagy járdalapokból kell kialakítani. A konténereket a környezetüktől esztétikus térelválasztókkal (palánk, sövény) célszerű elválasztani.
Végül, de nem utolsó sorban mit is ír a KRESZ:
40. § (5) Tilos megállni:
c) be nem látható útkanyarulatban, bukkanóban vagy más olyan helyen, ahol a járművet a többi jármű vezetője kellő távolságból nem észlelheti;
d) körforgalmú úton, útkereszteződésben és az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon belül, ha a közúti jelzésből más nem következik;
Tehát foglaljuk össze, mi is a bajom a sziget elhelyezésével, véleményem szerint hol megy a dolog szembe a törvényességgel, és ami a nagyobb baj, a józan megfontolással:
– a terület nem felel meg a létesítési szempontoknak, hiszen sok mindent el lehet mondani róla, kivéve azt, hogy sűrűn lakott lenne, így eleve kérdéses, hogy képes lesz-e betölteni azt a szerepet, amit szántak neki;
– a jelenlegi állapotában minden bizonnyal nem felel meg annak a kritériumnak, hogy eső esetén a csurgalékvíz ne okozzon talajszennyeződést (márpedig vízbázis van alattunk, így különösen veszélyes a talajszennyezés! Adott esetben megéri mérlegelni, nem történik-e itt természet károsítás.), bár ennek a veszélye elvileg a kisebb, mert nem lenne szabad, hogy olyan anyag kerüljön bele, ami szennyezést okozhat (bár tudjuk látjuk, hogy nem csupán bele kerül olyan, aminek nem ott lenne a helye, hanem még mellé is, így a józan megfontolás és az eddigi tapasztalatok alapján kellene gondolkodni, nem az optimális állapot szerint);
– a helyszín, ha valaki egy kicsit is ismeri, eleve kizárja, hogy ide lehessen tenni bármi olyan műtárgyat, ami az autósokat megállásra ösztönzi, hiszen a Hősök útjának ez a szakasza éppen egy olyan rész, ahol a Nyáregyházi utcából kihajtani szándékozóknak az autó elejét jócskán ki kell dugni, mert a balról levő temető, és az út jobb kanyarja nem teszi lehetővé a biztonságos kikanyarodást így sem. Tehát ha a szemközti oldalon megáll egy autós, hogy kidobja a szemetét, a vele szemben közlekedő autó számára potenciális baleseti forrássá válik!
Mindezekkel a kérdésekkel, problémákkal megkerestem Polgármester Urat, akitől a következő tájékoztatást kaptam:
Döntés született egy létező hulladékgyűjtő sziget áthelyezéséről, mert a bolt, aminek jelenleg a közelében van, nagyon tiltakozott a sziget miatt kialakult kosszal, szeméttel kapcsolatban. A helyszín megválasztásban kiemelt szerepet kapott az, hogy lakóházaktól lehetőség szerint távol legyen, a környéken élők számára a lehető legkevesebb kellemetlenséget okozza.
A terület sávosan MÁV, illetve önkormányzati terület, így nehéz volt olyan területet találni, ami alkalmas is, és Önkormányzati tulajdon is.
Bárhol kerül is elhelyezésre a hulladék sziget, mindenhol a lakosság ellenérzésével fog találkozni. Megoldás lehet, hogy több más településhez hasonlóan szüntessük meg a szelektív szigeteket, azonban ez esetben félő, hogy erdeink még a jelenleginél is szemetesebbek lesznek.
Ígéretet kaptam arra, hogy február 16-án, hétfőn újratárgyalják az általam felvetett problémák tükrében a kérdést, és megpróbálnak jobb megoldást találni!
Ezt megköszönöm Polgármester Úrnak! Én nagyon bízom a megfontolt, szakszerű döntésben, és abban, hogy nem a lobbi érdekek, hanem a valós, társadalmi érdek, a közjó, és a törvényhozók szándéka szerinti megoldás óhajtása fogja meghatározni a végkimenetelt!
Mindenképpen szeretném leszögezni, hogy a szelektív hulladékgyűjtést nagyon hasznosnak és jónak tartom! Nem szeretném, ha városunkban megszűnne! Tudom, és elfogadom, hogy ennek érdekében bizonyos áldozatokat kell hoznunk, és hajlandó is vagyok meghozni azokat, azonban a felesleges dolgokkal nem tudok azonosulni!
Mert úgy vélem, hogy az ide áthelyezett szelektív sziget elhagyott, amolyan lakatlan sziget lesz, kitéve az enyészetnek, és vélhetően sok minden fog belekerülni, csak aminek kellene, az nem nagyon! (És pont a törvény általi elvárásnak nem felel meg!)
Én úgy vélem, hogy elsősorban a fejekben kellene rendet tenni! Felvilágosító munkával elérni azt, hogy ne dögöt dobjanak bele, és aki nem szállíttatja elé a háztartási szemetét, az ne ebbe akarja belegyömöszölni! (Megjegyzem én megvizsgálnám annak a lehetőségét, hogy a segély terhére az önkormányzat vállalja át a hulladékszállítás költségét az arra rászoruló családoktól. Minden esetre bölcsebb dolognak tartanám, mint az egészségügyi térítési díjak elengedését!) Erre megfelelő lehetőség lenne a szigeten egy tábla elhelyezése, amin a helyes viselkedés szabályai lennének felírva, és esetleg még kamerázása is. Ezzel részint visszaszorítható lenne a szándékos rongálás, és visszakereshető lenne a mindannyiunk pénzét elherdáló magatartás, a kommunális hulladékot elhelyezők kiszűrése is! Igen, tudom, hogy erre lesz, aki azt mondja, hogy aránytalanul magas bekerülési költség. Ám kérdezem, nem térül-e meg azzal, hogy nem kell napról napra a köz-foglalkoztatottakat ide küldeni takarítani, hanem végezhetnek a város számára valóban hasznos munkát?
Megértem én, ha valaki nem akar a háza, boltja körül rendetlenséget és szemetet, még csak azt sem mondom, hogy nincs igaza. Ám az már a döntéshozók felelőssége, hogy egy forgalmas helyről elhozzuk-e a gyűjtőszigetet egy olyan helyre, ahol vélhetően a kutya sem fogja keresni, és erősen vélelmezhető, hogy nem arra lesz használva, amire kitalálták! Azonban ha már mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy hasztalan dologra herdáljuk az adófizetők pénzét, akkor legalább tegyük úgy, hogy közben más életét, testi- és vagyonbiztonságát ne veszélyeztessük!
Végül, de nem utolsó sorban a terület képviselőjétől kérdezem: hol volt, amikor mindezt meg kellett szavazni? Vajon miért nem jutott eszébe, hogy mielőtt felemeli a kezét, nota bene, mikor ez a téma napirendre kerül, megkérdezze az itt lakókat? Vagy ez amolyan úri huncutság?
– cser –
Múlt hónap közepe táján egy nagyon kedves meghívásnak tettem eleget. Egy korosabb barátom, aki fiatalságát a Csepel néptánccsoportban töltötte, meghívott, hogy legyek tanúja egy régebbi, de mégis új kezdeményezésének, és nézzem meg a Fedák Sári színtársulat Csárdáskirálynő operett előadását.
Kissé vonakodva álltam kötélnek; valahogy nem éreztem ezt a műfajt szívemhez közelállónak. Azonban nem akartam megbántani barátomat, elmentem hát a bemutatóra.
És bizony nagyon jól tettem! A színtársulat ifjú művészeti vezetője, Sárkány Krisztián, és segítője Kerekes Károly, kicsit leporolta a régi darabot, és egy pergő, nagyon jó előadásnak lehettem csodálója! Munkájukban mindenben megtartották az eredetit, és ami a legfontosabb: nem akarták átértelmezni, átpolitizálni, a mai életre rászabni ezt a remek operettet! A Csárdáskirálynő az maradt, ami: nagyszerű kikapcsolódást nyújtó zenés szórakoztató műsor! Egy délután, amiből néhány órára elfelejthettem a napi hajtást, a gondokat, bajokat; önfeledten kacaghattam a tréfákon, és lelkemben együtt énekelhettem a rég ismert dalokat a szereplőkkel. Mert bizony, sokan ismerjük ám a Csárdáskirálynőt, csak -ahogyan én is- nem tudjuk, hogy ezt ismerjük! Olyannyira profi módon sikerült az előadás, hogy beszéltem idősebb hölggyel, aki az eredetit még Rátonyival látta, és őt is elvarázsolta a mostani előadás! Külön örömömre szolgált, hogy a magam 54 évével nem én voltam a legfiatalabb látogató a nézőtéren!
A pergő ritmusú előadásban nyoma sem volt annak, hogy a szereplők szabadidejükben, pusztán hobbiból művelik a színjátszást! Sehol egy hamis hang, sehol egy tévesztés! Ezek az amatőrök profik! Állapítottam meg. Erről az alábbi linkre kattintva Ön is meggyőződhet! Részlet az előadásból >>
És egy pillanat alatt megértettem azt is, mi az, ami nekem városunkban hiányzik: a könnyed színházi kikapcsolódás lehetősége. Hiszen itt van nekünk a kultúrház, ahol ilyen-olyan dolgokat lehet megnézni, de valahol a szórakoztató színház mintha kimaradt volna az utóbbi időben! Mert hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen a városban, aki szívesen ad ezer-ezerötszáz forintot azért, hogy egy estére elvarázsolják; hogy örülhessünk a szerelmes szívek egymásra találásának, a zord szülői szigor megroppanásának az érző szívek dobbanásai alatt! Hogy ezt ne csupán a brazil, és a török szappanoperákban láthassuk meg! Mert szükségünk van a színház összehasonlíthatatlan hangulatára; arra, hogy a közös színi élményt megemlegethessünk a boltban összetalálkozva, hogy megérezhessük a színház közösségformáló erejét!
Mert ezt a darabot, vagy bármely operettet a tévében megnézve bizony nem kapjuk meg azt az élményt, ami nekünk megjár: az illatot, a látványt…. A televízió jó dolog, de csak pótszer, ami a valóságos színházat nem tudja megadni számunkra! Pedig szerintem az albertirsai lakosoknak is megjár!
Éppen azért, rövid mérlegelés után úgy döntöttem, az alterirsa.hu, amennyiben igény is van rá, a Művelődési Házzal és a Polgármesteri Hivatallal karöltve meghívja a művészeket! Hogy elhozzuk Önöknek is a zenés színház csodáját, mert az jár Önöknek!
Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk valósítani, az Önök visszajelzésére is szükség lesz!
Kérem, hogy amennyiben részt kíván venni az előadáson, úgy azt jelezze számunkra azzal, hogy a 2015 április 25-i eseményre jelentkezik, ismerőseivel, barátaival megosztja azt, hogy Ők is tudjanak jelentkezni!
A Művelődési Ház befogadóképessége 230 fő, tehát kérem, hogy a jelentkezést gyorsan döntsék el, segítve ezzel a szervezésbeli továbblépésünket!
Az előadást csak akkor tudjuk elkezdeni szervezni, ha legalább 120 jelentkező megvan.
Várjuk érdeklődőink jelzését a Facebook oldalunkon a https://www.facebook.com/Alterirsa, vagy elektronikus levélben a szerkesztoseg@alterirsa.hu címen!
– cser –
Lezajlott az önkormányzati választás. Eldöntöttük (eldöntötték nekünk), ki is képviselje a lakókörnyezetünk érdekeit a következő öt esztendőben. Mint ahogyan az is eldőlt, hogy a város ismét csak az eddigi polgármester, Fazekas László vezeti.
Mindenek előtt gratulálunk a győzteseknek!
Azonban számukra is most jön még csak a neheze!
Ugyanis bármelyik párt, szervezet is küldte, azért mégiscsak a közvetlen lakókörnyezete, a városrész problémái kell, hogy foglalkoztassák! Ha nem ennek szellemében ténykedik, megszegi esküjét, és alkalmatlanná válik feladatának betöltésére!
Mert a helyi képviselőink elsősorban a mikroközösség, a választókerület érdekeit kell, hogy képviseljék, aztán a város érdekeit, és csak ezek után jöhetnek a pártérdekek! Készséggel elhisszük, hogy lesz olyan ember, aki számára ez nem kis feladatot fog jelenteni, de ígérjük, hogy ha kell, név szerint fogjuk emlékeztetni arra, mi is a munkája, és kinek tartozik elszámolással!
Elvileg a nagy dolgokban egyetértés kell, hogy legyen, hiszen mindenki az elkerülő út, és a fürdőfejlesztés különféle koncepciójával szállt ringbe! Ez nagyszerű, hiszen innen látszik, minden képviselő ugyanazokat a gondokat látja a legsürgetőbbnek; ezek szerint minden adott ahhoz, hogy ki-ki megtéve a maga engedményét, közös nevezőre vigyék a dolgot! Mert máshogy nem fog menni! Aztán majd megint jön az egymásra mutogatás, és aki a leghangosabban kardoskodott a megvalósítás ellen, majd szemére veti a többieknek a meg nem valósult álmokat! Remélem nem így lesz!
A választásoknak vannak persze a városra nézve pozitív hozadékai is!
A teljesség igénye nélkül, csak annyit jegyzünk meg, hogy tetszetős hulladék gyűjtő edények lettek kihelyezve szerte a városban! Reméljük, hogy a voksolási láz múltával is üríteni fogják őket!
Új parkolósávot kapott a Somogyi Béla utca is. Valóban nagy szükség volt rá, hiszen áldatlan állapotok uralkodtak ismét csak az útszélen parkoló autók miatt!
Az idei évben megújultak a temetők bejáratai is, amire szintén nagy szükség volt!
Külön örömömre szolgál, hogy egyik felvetésem, a most már Határ út járdája is megújult!
Az erre gyalogosan közlekedőknek már nincs is más dolguk, mint használni, a végre használható gyalogutat! Tapasztalatom szerint most többen veszik igénybe, mint korábban, így volt értelme a jobbításnak! A most még kissé összevissza közlekedős is, remélhetőleg, csak rászoknak a járda használatára, ha megunják az autók és autóbuszok elöli elugrálást!
És igen, nagyon szép lett a Tavasz utca és Sport utca a Pesti úttól a Tavasz utcáig tartó szakasz! Tény, hogy már igencsak töredezett, gidres-gödrös volt ez a szakasz!
Reméljük, hogy döntéshozóink egyszer tesznek egy kirándulást a Hősök útján a Vasút utcától egészen a Dánosi útig, és nem hagyják ki azt a csuda érdekes gödröcskét sem, ami a Koltói Anna utcával szemben, középtájt boldogítja az autósokat!
Szóval, Hölgyeim, Uraim! Van tennivaló bőven! Önöknek a lehetőségük, hogy még szebbé, még élhetőbbé tegyék a városunkat! Azt hiszem sokak nevében kijelenthetem, hogy a város szépsége nem a turulmadarakon és azok számán múlik, az élhetősége pedig nem azon, hogy mely kormánytag, megyei elnök és hasonló mikor és hányszor tesz látogatást nálunk!
Mi, az Alterirsa szerkesztői minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy figyelemmel kísérjük a dolgok menetét, és igyekezzünk megfelelően tájékoztatni olvasóinkat, továbbra is szubjektív megítélésünk alapján!
– cser –
… képviselő:
Bizony nem járatnám le magam azzal, hogy zöldségeket beszélek!
Mert micsoda zagyvaság azt mondani, hogy „a Baross utcai vasúti parkolót nem nagyon használják, mert nincs bekamerázva”? 
Ez bizony azt jelenti, hogy a Képviselő Úrnak halvány fogalma sincs arról, mi is van abban a parkolóban! Ezért elmondom Neki, hogy abban a parkolóban bizony már kora reggeltől nem lehet parkolni, sőt, a Határ útiban sem nagyon találni hétköznap szabad helyet! Így aztán teljesen esélytelen, hogy ezzel a Somogyi Béla úti parkoló környékén levő áldatlan állapotokat megváltoztassa! Arról nem is szólva, hogy ott számtalanszor voltam a nyári napsütésben tanúja annak, hogy a kocsival a tulaj inkább az út szélére az árnyékba állt, mint a félig üres parkolóba! (És bizony, a lusta autós előbb dobja az út szélére a kocsiját -ennek is voltam tanúja!- közel az épülethez, mint beállna a parkoló vége felé levő üres helyek egyikére!) Emellett ne buzdítsa felesleges pénzpocsékolásra a város vezetését, hiszen oda szükségtelen kamerát felszerelni, ugyanis lakott házak között van a parkoló, így igencsak kevés az esélye, hogy bármilyen huncut megkockáztatná a gyors lebukást! Fel sem merül bennem a gondolat, hogy ez egy esetleges csapda lenne, amibe a regnáló polgármestert szépen bele lehetne vezetni, s később a felszerelt kamerát, mint a hűtlen kezelés bizonyítékát fel lehetne használni ellene…. nem…. bennem nem merül fel ilyen gondolat…. (persze az érintettől elnézést kérek, nem azért nem merül fel bennem, mert úgy vélném, hogy nincs ennyire agyafúrt, és azért sem merül fel bennem, mert a Képviselő Urat támogató pártszövetség ilyen eszközökkel soha nem élt, hiszen ez annyira, de annyira tisztességtelen lenne….!)
És mily balgaság a korábban valóban a lehető legrosszabb helyen elhelyezett, azonban hetek óta az állomás épülete elé áttelepített jegykiadó automaták felől érdeklődni?! Szerintem cink! Nem csupán azért, mert annak a felismerése, hogy egy bekamerázatlan aluljáróba olyan automatát telepíteni, amibe pénzt dobálnak az emberek, úgymond „felhívás a keringőre”, alapvetően az üzemeltető, a MÁV feladata lenne (na jó, itt élünk, segítsünk szerencsétleneknek, ha már maguktól nincs annyi eszük!), hanem azért, mert szerintem Képviselő Úr nem járt arra sem! Pedig úgy vélem, „bokros teendői mellett”, ez akár bele is férne az idejébe! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyéni vállalkozók mindenre ráérnek, viszont azt igen, hogy ha már képviselőséget vállalt, legalább tegyen meg annyit, hogy néha-néha körülnéz a városban, mielőtt bármit is mondana! Főleg ha még polgármester is szeretne lenni! Mert milyen gazdája lenne vajon a városnak, ha még képviselőként sem jár után a dolgoknak?
… a polgármester:
Megfontolnám, hogy mit válaszolok a bugyuta felvetésekre! Mert én bizony bárhogy kerestem az „előző ülés” jegyzőkönyvében, biz’ nem találtam -szerencsére- arra utalást, hogy a Képviselő Úr által inkriminált helyre kamerát tervezne a város! (Értem én, hogy fárasztó odafigyelni a balga, néha pitiáner felvetésekre, amik vélhetően azért hangzanak el, mert „valamit kell mondani, ha már mindenkinek volt hozzászólása”, de sajnos ez egy ilyen műfaj: oda kell figyelni, mit mond a másik, mert előfordulhat, hogy véletlen egyszer tényleg jó dologról beszél.)
… a civil szervezet:
Nem tenném ki magam annak, hogy Zöld Kör helyett zöldséges körré degradáljam tevékenységemet! Mert számomra „zöldnek lenni” nem annyit tesz, mint zöldségeket beszélni!
Persze, értem én, hogy divat ütni a polgármestert, de legalább kérdezzük már meg őt magát, mielőtt nagy hanggal nekirohanunk a semminek zöld hulladék ügyben! Ha figyeltek volna, rendesen, végig, akkor láthatták volna, hogy van a dolognak egy vonulata, ami ha lassan is, de halad! Mert ahogy én látom, a szelektív hulladékgazdálkodás mikéntjét valami ismeretlen vezérlő elv mentén újból megkavarták, s így a régi haverok már nem volták jók, új haveroknak kellett kiosztani az állami és Uniós pénzek felhasználásával is járó hasznos, vagy hasznosítható hulladékgazdálkodás rendszerét. No, ebbe az új rendszerbe nem fért bele az Hírös, aminek a szekerét a ceglédi Önkormányzat tolta, s a környékbeli települések ehhez segítséget nyújtottak. A cég lába alól kihúzták a talajt; a jogszabályi változásoknak nem tudott, vagy nem akart, esetleg nem mert akarni megfelelni. Innentől kezdve -ahogy ez kis hazánkban újabban az élet minden terültén szokás- fejre állt egy korábban jól működő rendszer, s amíg az új rendszer nagy csattogva, nyikorogva, rengeteg hibával valamilyen nyögvenyelős módon el nem indul, addig bizony csak a széttárt karok vannak! Ebben a helyzetben kellett valami megoldást találni a városnak, annak vezetőinek, vezetőjének. Első nekifutásra sikeresen megoldották a műanyag és a fémhulladék elszállítását! Nem kis dolog volt szerintem, hogy ez zökkenőmentesen megvalósult! A zöld hulladék és hulladékudvar kérdésében pedig bizony idő kellett az átmeneti megoldás megtalálásához is! Én annyi szakértelmet elvárnék egy magát zöld szervezetnek nevező csapattól, hogy a környezetvédelemmel, annak törvényi előírásaival legalább alapszinten legyenek tisztában!
S a Júliusi Híradóban közzétett levelük alapján azért nem nevettetném ki magam a helyükben, hogy nyitott kapukat döngetek!
… a Keresztény Demokrata:
(Most tekintsünk el attól, hogy ez a név már önmagában ellentmondásos, hiszen a kereszténység korántsem a demokráciába vetett hit oszlopköve.) Akkor nem járatnám le magam hónapról hónapra azzal, hogy a kereszténység által hirdetett hit-remény-szeretet hármas jegyében acsarkodok, mint egy éhes kóbor kutya! Bár az éhség bizonyára adott, ám amint elnézem korántsem a halál utáni mennybe menetelre, sokkal inkább a földi létben a földi hatalom megszerzésére éheznek, de cudarul. Ez viszont, valljuk be őszintén, elég undorítónak tűnhet egyesek szemében…
Ha viszont úgy csinálunk, mintha komolyan vennénk a Fidesz egyházi tagozatát, akkor felmerül bennem a kérdés: aki a helyi alapszervezet nevében fröcsögteti nyálát, vajon az alapszervezet egyetértésével, és elfogadott határozata szerint teszi-é azt, hiszen a demokrácia pont attól demokrácia, hogy közösségi döntések születnek fontos dolgokban; márpedig egy ilyen, a kereszténység szellemiségével ellentétes megnyilvánulás sorozat azért csak elég fontos kérdés kellene, hogy legyen….. szerintem!
– cser –
„Valóban feltámadt!” Köszöntik egymást Húsvét vasárnapján a falusiak Kárpátalja szerte. Fajra, nemre, vallási hovatartozásra és bőrszínre való tekintet nélkül.
Vasárnap reggel a falu apraja nagyja összeszedi a kis kosárkájába a Húsvét elengedhetetlen kellékeit (1-2 szem tojás, egy darabka kolbász, darabka szalonna, só, vaj, gyerekeknek csokoládé, és az elmaradhatatlan pászka-kenyér), ünneplő ruhába öltöznek és elviszik megszenteltetni a jövő ételeit; az életüket.
Hiszen összeköti őket a falu gondja, a saját gondjaik.
Nekik sem jobb, mint nekünk, sőt! Náluk, a mi számunkra elképzelhetetlen méretű a korrupció, szinte járhatatlanok az utak, a polgármesterek kezében gyakorlatilag semmi hatalom, semmi eszköz nincs, de feladat akad bőven!
A Kárpátaljai magyarságnak egy dologgal nem kell megküzdenie: az ott élő többi magyarral, románnal, ukránnal, cigánnyal, ruszinnal; egymással.
Mert ők tudják, amit mi nem: egy a sorsuk, egy hazában élnek, s annak gondai éppúgy rajtuk csapódnak le, mint a mi hazánk gondjai mirajtunk. Ők tudják, hogy a politikát a politikusok játsszák, a választóknak pedig két választás között is élni kell. Csendesen tapasztalnak, aztán négy évente elmennek, és két vonásba sűrítik véleményüket. De nem gyűlölik egymást azért, mert egyikük erre, másikuk amarra szavazott. Nekik a feltámadás minden évben a szeretet, a békés egymás mellett élés , az új vetés, a régi haragok, sérelmek elfelejtése, a régi barátságok feltámadása!
Tanulnunk kellene ezektől az emberektől! Nekik nem arra van szükségük, hogy bármelyik párt vészharangot kongatva az ott élő magyar kisebbségért megkülönböztesse magát a többiektől! Nekik pont nem arra van szükségük, hogy irredenták viszályt szítsanak közöttük! Nekik békére, megértésre, és munkára, rendes fizetésre van szükségük! Nekik arra van szükségük, hogy ha átjönnek a határon, akkor ne „Ukránok” legyenek, hanem éppen úgy magyarok, mint mi magunk! Mert nekik a saját hazájukban igazából nincs bajuk azzal, hogy magyarok! Nem szégyen-e, ha Magyarországon nem lehetnek azok?
Nekünk sem ártana már végre feltámadni! Feltámadni a szónak abban az értelmében, hogy a bennünk rejlő ember feltámad! Megtanulhatnánk, hogy az örömeink, a bajaink közösek, és nem egymásra kell haragudnunk, hanem azokat kell kiűznünk magunk közül, akik a viszályt szítják; akik szerint az elesetten nem segíteni kell, hanem büntetni kell őt, akik szerint ebben a megmaradt 1/3 hazában 1. és 2. rendű állampolgárnak titulálnak azok, akiknek mi együtt keressük meg az kenyerét, fizetjük meg a kényelmét!
Fel kellene támadnia bennünk az értelemnek, és nem szabad hagyni, hogy ebben az erősen fogyó közösségben egymás ellen fordítsanak minket! Mert mi is ugyanazokon az utakon járunk, és nem lesz senkinek olcsóbb, vagy drágább a tej, a kenyér azért, mert ide, vagy oda szavazott! Ugyanazt az árat fizetjük, de nem mindegy, hogy mennyit! A tetteken mérjük az embert, ne a szavakon!
Fel kell támasztanunk magunkban a hitet! A hit adja a reményt, és a bizalmat! Fel kell támadnia bennünk a bizalomnak, hogy minden nap után új nap jön, és abban a napban is lesz valami szép, ha más nem, hát az, hogy ismét sikerült túlélni! Aztán majd jön a feltámadás!
Mert Krisztus is feltámadt!
Bizony feltámadt!
– cser –
Városunk adataiért
kattintson a képre!
Adatszolgáltató: Időkép.hu
Amiről beszélnek