Mondta egy fiatalember áthajolva a korláton, miután kérdésére, „Miért fényképezte le az autómat?” azt mondtam, hogy mert nekem kell ez a fotó. Persze megnyugtattam, hogy a rendszám nem fog látszani.
Én állom a szavam, a rendszám nem felismerhető!
Ő ugyan azt mondta, hogy megkérdezték rendőrtől, és amit csinálnak, az nem szabálytalan.
Alapvetően nem is a szabályosság, vagy szabálytalanság (egyébként szabálytalanság) háborított fel, hanem az, hogy már sokadszorra találkozom ott, és ugyanott ugyanezzel a problémával! Most csak éppen a véletlen hozta, hogy ezek az autók vannak a képen, de holnap, vagy holnapután biztosan más kocsikat (is) találhatnék ott.
De ragadjuk meg a kérdést a korrektségnél! Hiszen én vissza is kérdeztem. Mennyire korrekt dolog elfoglalni az autókkal a gyalogosok védett közlekedésére szolgáló, nagyon szépen kialakított járdát? Mennyire korrekt dolog a kismamát arra kényszeríteni, hogy a babakocsival az autók számára fenntartott úton kelljen kikerülnie a szabályok megszegőit, akik szerint nem korrekt őket pellengérre állítani!?
És akkor az úton hadd ajánljam a fiatalember figyelmébe a KRESZ 40.§. (8)-ét, miszerint:
„A járdán − részben vagy teljes terjedelemben − csak akkor szabad megállni, ha
a) azt jelzőtábla vagy útburkolati jel megengedi,
b) a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el,
c) a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon marad, és
d) a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg.”
A járdán (akár részben) megállni csak a négy feltétel egyidejű teljesülésekor szabályos.
A járda fogalmát a KRESZ I. számú függeléke egyértelműen határozza meg. Járda: az útnak a gyalogosok közlekedésére szolgáló − az úttesttől szintkülönbséggel, kiemelt szegéllyel, vagy más látható módon elhatárolt − része;…”
Így innen üzenem, hogy ha az Ön autója ott parkolt, akkor önnek még a jogosítványt is veszélyes volt adni, arról már ne is beszéljünk, hogy véleményem szerint nincs olyan rendőr, aki ezt a megállást így ne helytelenítené! Ezért tehát Kedves Autós, jogosnak érzem a régi mondást, miszerint a hazug embert…. a többi ugye megvan?
Ennek, a mai esetnek apropóján írom meg azon véleményemet, hogy a helyi megállási és parkolási gyakorlat gyakorlatilag a kőbunkók szintjén mozog nem kevés esetben!
Ez most csak egy a sok közül, de említhetném egy másik utcán, a sarki kocsma járdáján parkoló -naná, hogy- szintén terepjárót, amitől a gyalogos nem fér el, a mellékutcából kijönni szándékozó autós meg nem lát semmit!
De mondhatnám a Tesco bejárata előtt várakozó autóst, vagy ugyanott, a gyalogos közlekedésre más színű felülettel kijelölt területen parkoló vásárlót, aki lusta a 30 méterrel odébb ásítozó 20 helyig elsétálni, nem törődve azzal, hogy nem csupán akadályozza a gyalogos forgalmat, de például a gyerekkocsival való közlekedést teljesen meghiúsítja!
De hallottam én már üzlettulajdonost is mérgelődni, mert az áruszállítás bejárata elé állt a nemtörődöm autós! És dühöngtem már én is amiatt, amikor az autóstárs a parkolókat egymástól elválasztó vonalra állt, és vagy 80 cm-t be is lógott az útra, miközben több, mint egy méter volt a háta mögött! Mindezt a lustaság, a nemtörődömség, a másik ember, a gyalogos semmibe vétele és az önzőség; röviden az egyszerű bunkóság okozza!
Aki így viselkedik másokkal, hogyan várja el, hogy vele korrektek, megértők, figyelmesek legyenek?
(No persze kérdezhetném azt is, hogy rendünk büszke őrei ilyenkor melyik lézerágyú mögött leselkednek könnyű pénzre vadászva?)
Holnap lejár a határidő, ameddig be kell jelenteni a háztartásban, a háznál tartott kutyákat.Kaptunk is hozzá egy rafináltan ügyesen megszerkesztett kérdőívet.
Vesézzük csak ki szépen, mit is kérdez?
Az alap adatokkal nincs is igazából bajom, hiszen az természetes. Még az is rendben van, hogy nyilatkozni kell arról, mikor oltották utoljára a kutyát, ki végezte, mi a kamarai regisztrációs száma az orvosnak. Még csak az sem baj, sőt, igencsak hasznos, hogy leadjuk a chip számát, és a beültető orvos nevét, kamarai számát.
Találkoztunk ugyanis már nem egy olyan esettel, amikor a kutyában a chip benne volt, azonban a nyilvántartási rendszerben nem szerepelt; hadd ne mondjam ez esetben feleslegesen kínozták az állatot a beültetéssel! Ugyanis ha az interneten is elérhető rendszerbe (www.petvetdata.hu) nincs a jószág regisztrálva, akkor hogyan találják meg a gazdiját, ha az eb elkóborolt (netán kitették az autóból szerencsétlent)?
Az is rendben van, bár igazából én személy szerint felesleges kutakodásnak érzem (megjegyzem, nem olvastam el a törvényt, ami alapján az összeírást el kell végezni -1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.)-), hogy megadjuk a vakcina nevét, amivel a veszettségi ellen beoltották. Még ha nehezen is, de belefér a kérdéssorba az oltóanyag gyári száma; bár igazából megnézném azt a tanyán élő idős nénit/bácsit, aki tudja, hogy azt hol is találja meg -vagy egyáltalán nekilát és kitölti a papírt ahelyett, hogy azon frissiben be nem gyújt vele-.
Biztosan vannak néhányan, akik ennek a papírnak a kitöltése közben szembesülnek azzal a kellemetlen ténnyel, hogy lejárt a kutya oltása, és mivel kötelező évente oltatni, gyorsan elviszi az állatorvoshoz, hiszen ha beírja a tavalyi, vagy tavalyelőtti dátumot, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan hozza a postás a büntetésről a csekket. Mert abban szinte biztos vagyok, hogy ezt ellenőrizni fogja a Hivatal, de az, hogy a kutya chipje szerepel-e a rendszerben azt nagy valószínűséggel nem lesz lecsekkolva.
A leggonoszabb része azonban véleményem szerint az a kérdés, hogy mikor került a chip a kutyába! Ugyanis az önkormányzatnak joga ellenőrizni, hogy az idén március 31-ig való beültetési kötelezettséget az ebtulajdonos megtette-e, s ha nem, jogosult büntetést kiszabni.
Mennyire izgalmas, és érdekes, hogy éppen az idén van ebösszeírás…
Én úgy gondolom, hogy önmaga ellen terhelő vallomást senki nem köteles tenni, hát én bizonyára úgy oldanám meg a kényes kérdést, hogy arra nem válaszolnék. Nézzen utána, ha nagyon kíváncsi rá!
Csak reménykedni tudok abban, hogy ez nem egy egyszerű módja a tömeges büntetések kiszabásának, így év végére igazítva a dolgot, hadd örüljön a paraszt egy kis karácsonyi meglepetésnek, no még némi bevétel növelésre!
„Tavaly ősszel támadt az a gondolatunk, hogy a parkot viszont mielőbb megépítjük. Olyan megoldást kerestünk, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben egy ma még nem ismert időpontban a városháza mégis elkészül, az akkor szükséges munkálatok ne járjanak jelentős rombolással.” – tudhatjuk meg az Önkormányzatunk honlapjának egy eldugott sarkában levő információból.
Még talán azt is mondhatnánk, hogy „Hurrá, végre egy rendezetlen területtel kevesebb a városban!”.
De én személy szerint nem igazán tudok örülni. Nem azzal a közparkkal van bajom, amilyenné ez a park fog válni nagyjából 10 év múlva, ha ugyan megéri szerencsétlen ezt az időt, hiszen a bizonytalan távoli jövőben majd valamilyen épület is lesz itt. Eredetileg az új Polgármesteri hivatal kapott volna itt helyet, csak az élet kicsit felülírta az elképzeléseket (hogy ez jó, vagy rossz, azon lehet polemizálni, hiszen bárki tudna érveket pro és kontra is felsorakoztatni a korábban gazdaságossági okokból megszüntetett Járások visszaállításával kapcsolatban). Meg aztán egy kis Facebook gondolatmenetben Polgármester Úr figyelmét fel tudtam hívni arra, hogy az egészségügyi intézmények jelenleg kissé szétszórtan helyezkednek el városunkban, lehetne ésszerűsíteni. Fazekas Úr válaszában nem utasította el az ötletet, igaz, egy távolabbi jövőbe helyezte az átgondolását. (Bocsánat, hogy nem idézem be a beszélgetést, és ezzel kizárom a nem FB tagokat ebből!)
Viszont az egész beruházással kapcsolatban nekem meglehetősen sok kételyem támadt, minél inkább gondolkodtam a dolgon, és az sem oszlatta el gondolataim sötétlő fellegeit, amikor elolvastam a városi honlap fórumába dugott tájékoztatót. Sőt! Abból ugyanis kiderült, hogy a város két legnagyobb cége -ugye nem haragszik a Kedves Olvasó, ha nem nevezem nevén őket?- komoly összeggel támogatja a beruházást, aminek a végösszege mára már 35-37 millió forintra duzzadt!
Nem, nem az a bajom ezzel az egésszel, hogy „Tavaly ősszel támadt az a gondolatunk, hogy a parkot viszont mielőbb megépítjük.”, és a nép, az Isten adta nép még csak nem is véleményezhette beindulása előtt a projektet!
Még csak az sem bánt, hogy -bár kötelező lenne, főleg egy közpénzből is finanszírozott beruházás esetében- a munkálatok megkezdése előtt nem került ki a tábla, amin fel kellett volna tüntetni a megbízó(ka)t, a projekt megnevezését, a bekerülési összeget, a kezdés pontos, és a befejezés várható idejét, valamint a kivitelező cég megnevezését.
Én ugyan biztosan nem fogok találgatásokba bocsátkozni, hogy ki-ki és miért, hiszen az ártatlanság vélelme megilleti a döntéshozók mindegyikét, de a jelen politikai helyzetben kész öngyilkosság kitenni magát bárkinek is ilyen-olyan mendemondáknak!
Sokkal inkább az a bajom, hogy ha már az ásványvíz üzem is benne van nem kevés pénzzel, akkor miért éppen ezt a majdvalamikorbiztosszéplesz parkot támogatja, és miért nem mondjuk egy olyan gondolatot -és ez akár egy felelősen gondolkodó városvezető fejében is megfordulhatott volna!-, hogy a kamionforgalommal erősen sújtott Mikebudai út járdával és kerékpárúttal való ellátására szerveztek valami nagyszabású tervet.
Mert bizony mondom, sokszor ijesztő nézni az iskolából hazafelé kerekező gyerekek között szlalomozó kamionokat, főleg ha még arra is ügyelniük kell szerencsétlen sofőröknek, hogy a közben szemből érkező babakocsis kismamának se essék semmi baja! S mindehhez ha még társul néhány ifjonc száguldozhatnékja…. kész csoda, hogy mindenki minden nap épségben hazaér!
Ki tudja, hogy a hétvégén még „csak” egy elütött kutya holnapra nem változik-e összetört kerékpárra?
Mert ne felejtsük el: jön a nyár, amikor napközis táborok híján a gyerekek jelentős része hétköznap is a városban lesz!
Mert szerintem nincs olyan szép közpark, mint egy gyermek ragyogó mosolya, amikor egészségesen hazatér!
No, nem úgy, ahogy sokan gondolnák, hanem még egy picit időzzünk a szelektív hulladékszállítás szappanoperájában, hiszen lassacskán már csak dolog lesz biztos: a kezelő cég elnevezése.
Újabban – gondolom sokak nyomására – végre belátta a szolgáltató, hogy ha mindig kevesebb és kevesebb zsákot biztosít a gyűjtéshez (ugye emlékszünk rá, először úgy volt, hogy négy tele szákért kapunk hármat, háromért kettőt; a hogyan továbbra már nem volt kedvem rákérdezni, mert attól féltem, megkapom, hogy csak egy zsáknyi szelektív hulladékot gyűjtök, azt miért vagyok képtelen a saját pénzemen bezsákolni… holott és úgy gondolom, ha fizetünk, adott esetben nem is olyan keveset, a hulladékszállításért, és főleg, ha nevelő célzattal – megjegyzem nagyon helyesen!! – háztól is elszállítják a szelektíven gyűjtött hulladékot, akkor ugyan biztosítsanak már ehhez megfelelő gyűjtőzsákokat, ha meg nem, akkor ne legyen zsák, hanem legyen erre saját edényem, amiből a kommunális hulladékhoz hasonlóan kiürítik a gyűjteményemet.), lassan, de biztosan le fogja szoktatni az embereket a szelektív gyűjtésről! És végre megszületett a javaslat: ahány teli zsák, annyi üres lesz, azonban maximum 3 db. Ezzel már azt hiszem egyet is lehet érteni, hiszen igen kicsi a valószínűsége, hogy amennyiben adott esetben a műanyag palackokat laposra tapossuk, és hasonlóan járunk el a tejes-, gyümölcslés, sörös, vagy konzerves dobozokkal – nem, ne kövezz meg, persze, hogy nem várom el a 75 éves nyugdíjastól, a 1250 grammos kutya eledel üres dobozán esőtáncot járjon a 40 kilójával! -, bizony belefér egy-egy zsákba, és az sincs előírva, hogy ha a gyűjtő nincs tele, akkor ész és értelem nélkül ki kell rakni csak azért, mert ma szállítási nap van! Tehát a megszületett megoldással még egyet is lehet érteni! Én azt mondom, örüljünk annak, hogy továbbra is házhoz jönnek, elviszik, és ésszerű mennyiségű cserezsákot biztosítanak nekünk!
Mert bizony, én nagyon örülök annak, hogy nem kell túrákat tennem a műanyag hulladékommal, meg a fém dobozokkal, hanem saját portámon szépen összerakhatom, és újrahasznosítják! Amióta ez a lehetőség fennáll, bizony előfordult nem egyszer, hogy a kukaedényem alján kotyogott egy kis olyan hulladék, amivel már végképp nem tudtam mit kezdeni! Hiszen -bár idén lesz 10 éve város Albertirsa, azért valljuk be őszintén, faluhelyt az ember mindig megtalálja a helyét minden, a háztartásból kikerülő maradványnak. Az ételmaradék, száraz kenyér legrosszabb esetben a tyúkok elé vándorol (na jó, ha Neked, Kedves Olvasó nincs, a szomszédodnak biztosan van, és nem valószínű, hogy haragudna érte, ha átadnád neki a kerítésen, esetleg néha egy-egy doboz tojással honorálná is), a papír elég a kályhában, de gyűjthető is. A műanyag szelektíven szedhető, a fémdobozok és egyéb italos dobozok (tej, gyümölcslé) szintén. Így jóformán alig marad olyan anyag, ami az országban levő a hulladékhegy egyikét növelné.
Mert korántsem mindegy, hogy a holnap embere mennyire fog odafigyelni a környezetére, hiszen abban gyermekien, unokáink fognak élni; nem akarhatunk nekik rosszat!
Az viszont némi aggodalommal tölt el, hogy a komposztálható hulladék begyűjtésével kapcsolatban még mindig nem lehet semmit sem tudni!
– cser –
Úgy illik, hogy minden kedves Olvasónknak eredményes, Boldog Új Évet kívánjunk, ha már belekezdünk egy új esztendőbe.
Kívánjuk, hogy a tavalyinál eredményesebb, szebb legyen az idei!
Pedig nem mondhatjuk 2012-re sem, hogy ne bővelkedett volna jó és kevésbé jó dolgokban!
A saját szemszögünkből nézve, mindenképpen pozitív eredménynek tudjuk, hogy ha döcögve is, de elindultunk. Eredmény ez még akkor is, ha az elképzeléseinknek pillanatnyilag a töredékét sikerült csak megoldani is!
Hiszen már azt is eredménynek tekinthetjük, hogy némi ismertségre tettünk szert a városban és környékén.
Sajnos nem hihetjük, hogy saját eredményként könyvelhetnénk el azt, amikor nem is olyan túlságosan régen megreklamáltuk a vasúti aluljáró botrányos állapotát, és hatalmas örömmel láthattuk néhány nap múlva, hogy gyönyörűen kifestve, felújítva fogadta az utazóközönséget!
Már csak némi jószándék hiányzik, no meg kivitelezők, hogy az autóbusz megálló környéke se legyen tele szeméttel, cigaretta csikkel! Jó, jó, tudom, ne legyek telhetetlen, de azt hiszem a város részéről sem lenne hiábavaló áldozat oda mondjuk egy-két szemetes kihelyezése, hátha normálisabban nézne ki az amúgy érdekes köztéri szoborral büszkélkedő terület! (Csak zárójelben jegyzem meg, valahogy mintha mostoha gyerek lenne ez a rész, mert bár látszik, hogy foglalkoznak vele, mégis olyan érzésem van, mintha igazából senki nem érezné a magáénak. Az már szinte kvíz kérdés is lehetne, hogy ki tudja, milyen felirat van a táblácskán, és kinek is állít emléket ez plasztika? -Ha valaki tudja, örülnék, ha leírná!- Már csak az érdekesség kedvéért, hogy okuljanak azok, akik naponta eljárnak mellette, mégsem tudják!)
Utána jártunk és elintéztük, hogy a Temesvári utcában ismét legyen közvilágítás, sikerült egy komoly vitát gerjesztenünk a gárda ceglédi vonulása kapcsán (jó no, a stílusa kevéssé volt emelkedett, köszönet érte annak az egyetlen embernek, aki nem volt képes kulturált kommunikációra), ostoroztunk kicsit egy populista röplapot, elkezdtük a város közterületeinek, közterületi emlékműveinek, szobrainak bemutatását, kint voltunk és képriportban számoltunk be a városnap eseményeinek egy részéről is. (A városnap sikerén vagy sikertelenségén most ne polemizáljunk, hiszen az időpont megválasztásával nemcsak nekem, hanem városlakónak, akikkel beszélgettem erről sajátos véleménye volt!) Kulturális missziót is próbáltunk végrehajtani, amikor az új, Albertirsa múltjáró szóló könyvnek kíséreltünk meg némi hírverést csapni. (Ennek sikerességéről a könyv kiadóját kellene megkérdezni.)
Mindent összevetve, így visszatekintve úgy érzem, nem volt egészen elvesztegetett idő és energia az indulás óta eltelt néhány hónap! Pedig voltak nehéz időszakok, amikor a lelkesedés lángja kicsit gyengébben pislákolt -ez meglátszik a bejegyzéseken is-, hiszen ki szereti azt, hogy szívét-lelkét kiteszi, és nem kap visszajelzést.
Ezért aztán sajnos megtorpantunk, de reményeink szerint az idei évben már nem csupán havi egyetlen bejegyzésre fogja futni energiánkból, hanem kicsit bővebben, kicsit többet fogunk tájékoztatni városunk és a környező települések életéről is.
Hadd kezdjem mindjárt egy aktualitással!
A közlekedők figyelmét hívnám fel arra, hogy a hajnali-reggeli órákban a lecsapódott ködből nagyon komoly síkosság alakulhat ki a város útjain, amik sózására, szórására mintha az idén sem fordítódna kellő figyelem! Mint tudjuk, akik itt lakunk, a városban a gyalogjárdák helyzete sem igazán van a toppon, tehát azon túl, hogy az autósok egymást és a saját autójukat törik, törhetik, bizony könnyen belecsúszhatnak az éppen iskolába igyekvő gyerekek, vagy munkába tartó felnőttek közé! Vigyázzunk rájuk!
Tudom, tudjuk, hogy számtalan érdekesség vár ránk az idei évben, hogy nem csak a politikával kell és érdemes foglalkoznunk, hogy hiába mondjuk el, írjuk le akár naponta is, hogy megnyugtató módon kellene megoldani az ásványvíz üzem miatt keletkezett igencsak erős kamionforgalom kérdését, nem fogunk gyors megoldást találni az élet- és balesetveszélyes helyzet megoldására!
Viszont szeretnénk, ha olvasóinkkal együtt örülhetnénk sportolóink sikereinek, és adott esetben még akár közös segítségünkkel egyre jobb eredmények is születhetnének!
Ehhez kívánok magunknak és olvasóinknak erőt, egészséget és kitartást!
Az országban jártomban-keltemben ismeretlenek és ismerősök is kérdezgetik tőlem: „Milyen hely az az Albertirsa?”
Mit is mondhatnék? Hiszen éppen olyan, mint a világ demokratikus részén bármely település: olyan, amilyennek én megélem.
Hiszen amilyennek megélem, olyanná fog válni. Ha nem törődök vele, nem fog érdekelni, ha szemetes, ha az aluljárójának a falát a szemem láttára firkálják össze, ezért magam is eldobom a péksüteményes zacskót, vagy elfordítom a fejem, amikor más eldobja. Jó, a falfirkák általában nem más szeme láttára készülnek, hanem egyszer csak ott vannak.
Azonban az a nem mindegy, hogy meddig fogadják a hozzánk látogatókat ezek a -hellyel-közzel igencsak bunkó- feliratok.
Rajtunk múlik, hogy várjuk-e a -jelen esetben mindegy mi okból- pénzszűkében levő vasúttól, vagy önkormányzattól, hogy letakarítsák, kitakarítsák az amúgy sem a város gyöngyszemének számító aluljárót. Mert ha van nekünk már Baráti körünk, vannak festékboltjaink, igazából nem hiszem, hogy sokáig tartana, ha rájönne valaki, hogy boltok támogatását kérve, a baráti kör tagjaival akár kellemes közös program keretében igazából néhány óra alatt rendbe lehetne rakni ezt részt. És ha már van nekünk Polgárőrségünk is, időnként tiszteletüket tehetnék errefelé. Csak úgy. Minden csinnadratta nélkül, hogy ellenőrizzék az aktuális állapotokat. Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg olyan időszakra időzítenék látogatásukat, amikor vélhetően a feliratok készülnek (bizonyára nem vasárnap délben).
Vannak nekünk iskoláink is, ahol akár osztályfőnöki óra keretén belül lehetne néhány szót szólni arról, hogyan kell, lehet megbecsülni a közös értékeket, legyen szó akár egy közösségi térről, akár a helyi kultúráról, hagyományokról. Mert nem hiszem, hogy nálunk itt a trianoni döntést kell elsősorban siratni, sokkal inkább ennek a soknemzetiségű településnek a lassan elhaló sajátságos népi hagyományait, kultúráját.
Vannak halvány kísérletek ezek megőrzésére, de mintha ebben nem lenne partner sem a város, sem az itt lakók.
Ha hagyjuk, eltűrjük és támogatjuk, hogy a széthúzás legyen ránk a jellemző, akkor egy széteső városunk van, lesz. Ha nem állítjuk félre azokat, akik nem a város, hanem saját érdekeik szerint igyekezni befolyásolni minket, akkor éppúgy az enyészet sorsára fogunk jutni, mint nagyon sok település széles e hazában!
Ha mi vezetőket keresünk, és nem gazdákat, akkor birkákká válunk, akik mennek a vezérkos után, holott ennek nem így kellene lennie!
A kérdésekre azt is szoktam mondani: Remek helyen levő városka Albertirsa!
Hiszen ez így van! Csak meg kellene látni! Mellettünk halad el az ország egyik legforgalmasabb főútja, a 4-es. Távolságunk Budapesttől alig fél óra. Van thermál vizű strandunk…. Akkor mi baj? Miért nem állnak még szállodák, miért nem vagyunk tele fizetővendég szállásokkal? Mi hiányzik mindehhez?
Talán a bátorság, talán a szándék?
Mert bizonyára kellene bátorság ahhoz, hogy a strand bérlőjével olyan hosszútávú szerződést kötni, amiben nagyobb mértékű fejlesztést jelentősen megnyújtott szerződéssel honorálnánk. Nota bene, még akár a bérleti díjat is elengedhetnénk egy fedett medence kialakításáért cserébe, hiszen ha némi reklámot csapnánk a helynek, még akár telente is lehetne itt vendégeket fogadni! A kiesett bérleti díj bevételt pedig lehetne pótolni az Idegenforgalmi adóból, avagy a vélhetően jelentősen megemelkedő Iparűzési adóból. Hogy a munkahelyek számának gyarapodásáról ne is beszéljek!
Mert bizony, a birkát, ha nyírni akarom, etetni is kell!
Igencsak szép dolog, és ez vitathatatlan érdem és eredmény, hogy nem úszunk nyakig adósságban, mint a legtöbb város mostanság! Ez azért dicséri az irsai polgárok bölcsességét, hogy nem egy mindent szétszóró vezetőt választottak számunkra! Azonban ne felejtsük el, hogy nekünk nem csupán négy évente van jogunk beleszólni a saját városunk életébe! Vannak lakossági fórumok, vannak képviselőink, ahol és akiken keresztül ötletekkel, javaslatokkal lehet, és kell beleszólnunk saját életünkbe!
Mert háboroghatunk azon, hogy fizetni kell az orvosnál az idei évtől, de mit javasoltunk mi ehelyett megoldásnak? Mert az a felelősség, ha ésszerű megoldást is javaslunk gondjainkra, ha olyan ötletekkel segítjük önmagunkat, amik hosszú távon is jótékonyak! Mert nem a meglevő pénzt kell szétszórni, arra bármelyik hülye képes!
De attól, hogy elosztogatjuk -mondjuk éppen- a pénzmaradványt, és nem fejlesztésekből növeljük a város bevételét, még nem lesz járda azokon az útszakaszokon, ahol jelenleg kész életveszély közlekedni a kamionok miatt, attól még nem oldódik meg az a kritikán aluli közlekedési helyzet, ami a Vasút utca-Pesti út csomópontjában kialakul egy-egy kamion ki- vagy befordulásakor! Mert ezeket kellene megoldani! És bizony, ehhez pénzre, sok pénzre lenne szükség!
Azonban ha csak az egyre fogyatkozó állami apanázsra várunk, nem, hogy járdák nem lesznek, mondjuk a Mikebudai úton, de még az is tönkre fog menni, ami megvan!
Mert a jó gazda nem arra büszke, hogy mit vehetett volna még el a jószága elől, hanem arra, hogyan tudja minél ügyesebben, minél jobban táplálni!
Jó, jó, tudom, én könnyen beszélek, hiszen én vagyok a „messziről jött ember”, aki nem látja át a helyi viszonyokat, aki nem tudja, nem ismeri az esetleges el- és lekötelezettségek sűrű szövevényét.
Ám lehet, hogy éppen ezért jobban látok. Mert nekem a pókháló nem valami, amivel együtt kell élnem, hanem egy takarítani való a sarokban, amitől szebb, tisztább, élhetőbb lesz a házam, a házunk.
Mert most a mi „házunkról” van szó! A nagy, közös házunkról, amit nem csupán négy évente kell takarítani, hanem folyamatosan megújítani, felújítani is szükséges! Amihez építeni kell, hogy kényelmesebben, jobban, biztonságosabban elférjünk benne!
Ehhez azonban nem csak a „gondnok” és „házmester” munkájára van szükség, hanem mindannyiunkéra! Ezt a közös munkát, az együtt gondolkodást viszont nem látom!
Látok helyette pöcegödör szellőztetést, sárdobálást, acsarkodást, s mindezt a közjó égisze alatt. Csak ebben a fene nagy jóakaratban valahogy én mégsem látom magunkat!
Mert, bármennyire is hihetetlen egyeseknek, végső soron egyetlen nagy család vagyunk, és ha széthúzunk, nem összetartunk, ha mindig másra várunk és nem cselekszünk, akkor csak egyre romló, mindinkább lepukkanó város leszünk!
Ezért azt hiszem, nekünk, itt lakóknak kell feltennünk magunknak a kérdést:
Milyen város ez az Albertirsa? Albertirsa, én milyennek szeretnélek?
Augusztus 19-én a délutáni órában szélsőséges csoportok szállták meg Cegléd egyik, romák által sűrűn lakott utcáját a Roma Sajtóközpont (RSK) információja szerint. Egyes szélsőjobboldali portálokon már országos mozgósításról beszélnek. A rendőrség szerint „a rendőrség minden törvényes eszközzel és a rendelkezésére álló erővel azonnal és határozottan fel fog lépni valamennyi jogellenes, illetve az állampolgárok nyugalmát megzavaró cselekménnyel szemben”.
Minderre azt követően került sor, hogy kedden jobbikos részvétellel tüntetés volt a „cigánybűnözés” ellen.
Olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy gáz riasztó fegyverből lövések dördültek, de volt, aki még sérültekről is tudni vélt.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője azonban cáfolt minden olyan állítást, mely szerint bármiféle rendkívüli esemény, vagy személyi sérülés történt volna.
Forrás: polce.hu, Roma Sajtóközpont
Eddig a hír.
Azt hiszem elég világos, és talán mindenki számára egyértelmű, hogy sem Orbán Viktor, sem pedig Pintér Sándor nem tartotta be ígéretét (ugye emlékszünk még arra, hogy Orbán azt ígérte, „két pofonnal hazazavarja” a gárdistákat, Pintér pedig két hét alatt rendet ígért).
Sőt, ha jobban megfigyeljük a történéseket, nem hogy rend nem lett, és a gárda eltűnt volna, úgy látszik, mintha a korábbinál erősebbek lennének, ilyen-olyan egyesületekként szabadon garázdálkodhatnak, kelthetnek zavart, veszélyeztetve ezzel a közbiztonságot, amit a rendőri állomány megkísérel kétségbe esetten kordában tartani, de mint láthatjuk az erősen megnyirbált, szétzilált el TEK-esített rendőreinknek egyre kevésbé sikerül.
Orbán még 2010-ben azt mondta, hogy a törvények megvannak, a rendőrség nem alkalmazza azokat a szélsőségek megfékezésére. Azt is ígérte, hogy a hiányzó jogszabályokat haladéktalanul meghozzák.
Azonban vagy továbbra sincsenek jogszabályok, vagy a rendőrség továbbra sem ismeri őket, ha ilyen fajgyűlölő bandák szabadon grasszálhatnak az országban, rémisztgetve a lakosságot, félelmet gerjesztve egyes népcsoportokban, szétzilálva és veszélyeztetve azoknak a lakosoknak is az életét, akiket állítólag meg akarnak védeni.
Ne legyenek illúzióink, ezek az emberek senkit nem akarnak megvédeni, ezek az emberek csak pusztítani akarnak!
Ostobán, és gondolkodás nélkül! Nem törődve azzal, hogy miféle veszélyes helyzeteket teremtenek, és nem törődve azzal sem, hogy távozásuk után azoknak, akiket állítólag megvédtek, továbbra is ugyanott kell lakniuk, élniük, és a korábbi békés egymás mellett élésnek már vége. Már két népcsoport él egymás mellett, immáron ellenségként.
S miért gondolom én azt, hogy ennek a helyzetnek a fenntartása tudatos, és elsődlegesen a kormányfő lelkén szárad?
Mert az utóbbi néhány évben erről szóltak bizonyos politikai törekvések! Összeugrasztani a gazdagot a szegénnyel, a munkást a munkáltatóval, az öreget a fiatallal, a vasutast az utassal, az állampolgárt a kormánnyal, a balost a jobbossal.
Nézzük csak meg, szóba áll-e egymással, beszélget-e jobbos a balossal? Nagyon kevesen vannak!
Mert a jelenlegi kormánypárt megtanította az embereket gyűlölködni. Ennek lett egyenes következménye az, hogy a Jobbik (szerintem rosszabbik) ennyire megerősödött, ennek lettek következményei a különféle gárda-klónok, hol erre, hol arra grasszálnak, félelmet és gyűlölködést hagyva maguk után!Hogy hova vezet mindez? Hova vezet az, hogy felelőtlen, ostoba emberek polgárháborús helyzeteket teremtenek?
Az ilyen viselkedés oda vezet, hogy az amúgy is létszámhiánnyal küzdő rendőri egységeknek még annyi idejük sem marad üldözni a bűnözőket, mint amennyi amúgy lenne! Arra korlátozódik a tevékenységük lassan, hogy a lépten-nyomon masírozó felelőtlen embereket kísérgessék, szabadidejükben meg a közlekedési szabálysértőket vadásszák. Mindeközben virágzásnak indul a bűnözés. Vagy vonjak le olyan következtetést, hogy a szélsőjobb pártolja a bűnözőket?
Mert pillanatnyilag ez a látszat!
– cser –
Épelméjű ember nem mond, nem gondol ilyet!
Csak tesz?
Egy barátom mesélte, hogy egy vidéki nagyvárosba ment dolgozni, és mivel valahol lakni kell, albérletet keresett.
Kisgyerekkel, kutyával, hogy némi szójátékkal éljek, kutya nehéz feladat, ha van is, akkor is nagyon drága.
Ezért barátom úgy döntött, hogy egy közeli településen néz körül, hátha nagyobb szerencsével jár. Arra gondolt, hogy mégiscsak jobban fog járni egy kertes házzal, ahol kiülhet a teraszra a napi fárasztó munka után madárcsicsergést hallgatni, csöndbe, nyugalomba aludni, pihenni, int a nagyvárosban egy emeleti lyukban kucorogni, hallgatva a szomszédból dübörgő zenét, és fizetni a fene tudja miért a közös költséget, a fűtésre meg mindenféle készenléti díjat.
Azt a kis füvet pedig örömmel lenyírja, még jól is fog esni neki az a kis fizikai munka, ha meg még kertecske is van, onnan pedig nagyon jól esik a maga termelte borsóból megenni egy levest!
Alaposan körbejárt a településen, de csak rengeteg üres, eladó házat látott, kiadóval nem találkozott. Gondolt egy merészet, és elkezdte felhívogatni az eladókat.
Sok esetben kiderült, hogy a ház évek óta üresen áll, a tulajdonos tartja az árat, vagy éppen most engedte le, mert nem volt érdeklődő. Mégsem akarta senki kiadni az ingatlant, pedig rengetegen panaszkodtak arra, hogy mennyi fölösleges költséggel jár a ház fenntartása, hogy mennyire szüksége lenne a pénzre, mert a saját lakásán hitel van, és azt milyen nehezen fizeti, de „Hátha éppen most jön egy vevő, és ha lakik ott valaki, biztosan nem akarja megvenni!”
Mi pedig elgondolkodtunk, és elkezdtünk számolni.
Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy reális értéken 10 milliót érő házat (tekintsünk el attól, hogy a tulajdonos gyerekkori emlékeit is beárazta, és ezért 11 millióra tartja).
A jelen piaci körülmények között ha valaki biztosan el akarja adni ezt, akkor nem tíz millióra, hanem csak 7-re hirdeti, hiszen olyan túlkínálat van, hogy a valós forgalmi érték 60-70%-áért lehet csak gazdát találni az ingatlanoknak gyorsan. (Barátom információi szerint több ház is volt, amit már két-három éve kínálgatnak, de nem volt rá vevő!) Ha az eladó ebbe belemegy, máris vesztett minimum 3 milliót! Amennyiben „kitartja” az árat, esélytelen, hogy a következő 3-4 évben új gazdája lenne annak! Ekkor viszont évente legalább kétszer-háromszor le kell kaszáltatni a gazt, telente pedig valamilyen langyulatot kell biztosítani benne, különben olyan rohamosan fog romlani az ingatlan állapota, hogy évről-évre kevesebbet fog érni, a végén pedig megint csak ott lesz, hogy három millió „bukta” az eredmény!
Ha viszont felvállalja a kiadással járó kisebb macerát, akkor a helyzet a következők szerint alakulhat:
– kifesti a lakást saját és baráti segítséggel, összesen mintegy 30 000 Ft-ból, aztán kiadja;
– nem festi ki, csak egy hónap kauciót kér, és a lakó kötelezettséget vállal a kifestésre, aminek a számlával igazolt részét lelakhatja;
– a bérleti szerződést határozott időtartamra köti, meghagyva a lehetőségét a hosszabbításnak, és beleírják, hogy bérlő tudomásul veszi az eladási szándékot, kötelezi magát, hogy az adásvételi szerződés aláírásától számított 30 napon belül elköltözik és gondoskodik magának másik lakhelyről;
– bérlő kötelezettséget vállal a kert rendben tartására.
Mindezzel a tulajdonos havi 30 – 60 ezer forint bevételhez juthat, ami éves szinten 360 – 720 ezer forint, három év alatt pedig 1 080 000 – 3 600 000 Ft! Tehát nyugodtan kitarthatja az árat, veszíteni már biztosan nem fog!
Sőt! Mivel a bérlő rendet tart, télen a saját költségén fűt, elvégzi a szükséges, a használattal okozott károk helyreállítását, az ingatlan állapota nem romlik rohamosan, nem veszti el az értékét, nem kerül a tulajdonosnak külön pénzébe! (Egy rendezett ingatlant pedig könnyebb eladni, mint egy elhanyagoltat, tehát adott esetben gyorsabban, vagy magasabb áron találhat új gazdára!)
Az így befolyt összeget a tulajdonos tetszése szerint tudja használni: fordíthatja saját életének jobbítására, saját kölcsönének részbeni, vagy egészbeni törlesztésére is!
Mellette fennáll a lehetősége annak, hogy a bérlő megszereti az ingatlant, és vételi ajánlatot tesz. Akár egyösszegű vásárlásra, akár úgy, hogy egy-két évig a bérleti díj valahány százalékával megemelt összeget fizet, az így átadott pénzt pedig önerőként be tudják számítani.
Ezzel a tulajdonos duplán jól jár, hiszen azért abban csak bízhatunk, hogy néhány év múlva magához tér a gazdaság, és ismét emelkedik az ingatlan ára. Ekkor az okos gazda már nem 3 millió veszteséget, hanem 1 – 3 millió nyereséget könyvelhet el magának, tehát összességében 3 – 6 millió forintot keresett!
De úgy látszik, amerre a barátom keres házat, mindenhol csupa gazdag ember lakik, akik megengedhetik maguknak, hogy ekkora összegről lemondjanak. Vagy még mindig nem vagyunk elég szegények ahhoz, hogy gondolkozzunk?
-cser-
Amiről beszélnek