Köszönjük a felvételt az Albertirsai Híradónak!
Novemberben tovább folytatódott az albertirsai településfejlesztési koncepció kialakítása a Völgyzugoly Műhely Kft. szervezésében. A hónap folyamán háromszor ült össze egy nagyjából harminc főből álló csoport, melybe a képviselő testület tagjain kívül a városban működő egyesületek, civil szervezetek, vállalkozások és egyszerű városlakók is meghívást kaptak. A munka úgynevezett „nyitott fórum” formájában folyt.
Egy település jövőjének megformálásához elengedhetetlenül fontos a múltjának és jelenének megfelelő ismerete, hiszen minden jelenben és jövőben benne van a múlt. Életképes és megvalósítható jövőt pedig akkor lehet tervezni, ha azt a múltra és a jelenre építik fel. Amikor figyelembe veszik az adottságokat és kalkulálnak a hiányosságokkal, mint megoldandó feladattal.
Ezt a szembenézést valósította meg az első fórum, ahol a meghívottak véletlenszerűen összeállított csoportokban vették számba Albertirsa erősségeit (adottságait), és határozták meg gyengeségeit, a fejlesztendő, megoldandó feladatokat. A legtöbb erősséget szinte minden csoport azonosan látta, de sok volt az átfedés a megoldandó feladatok sorában is, pedig a csoporttagok sokkal inkább a saját, mintsem a szomszédos asztalok felé figyeltek. A csoportokban folyó munka hamar megteremtette az összhangot először az asztalokon belül, majd az összejövetel második felében is, amikor „kiterítették egymás előtt a lapjaikat”. Nagyszerű volt tapasztalni, hogy milyen jól ment az együttgondolkodás a politikai, gazdasági élet más-más oldalán állók között. Innen látszott, hogy a város érdekében mindenki hajlandó félretenni vélt- vagy valós politikai, gazdasági egyéni érdekét. Ez jellemző volt a fórum egész ideje alatt.
A második összejövetel célja a város jövőjének megvitatása volt. A fórum tagjai most is véletlenszerűen csoportokba rendezve igyekeztek meghatározni Albertirsa „jövő-céljait” a fejlesztés szükséges irányát és a fejlődés lehetőségeit.
A résztvevők alapvetően egyetértettek abban, hogy a város legnagyobb kincse, a természet adta lehetőség, a gyógyvíz. Ennek a fejlesztésére sok gondolatot fűztek fel, bár több más, értékes jövőcél is megfogalmazásra került. Ezek között is kiemelt feladatot és célt képviselt a város közlekedésének jelentős megreformálása, a környezettudatos gondolkodás kialakítása. Nagyon fontos feladatnak nyilvánította a csoport újabb munkahelyek teremtését, ipari övezet kialakítását, más vállalkozások idecsábítását. A kultúra terén a zsinagóga épületének Művészetek Háza céljára történő átformálását, a testvérvárosi kapcsolatok erősítését, helyi és országos fesztiválok megrendezését és a település múltjának lehető legmélyebb feltárását határozták meg szükséges iránynak. Fontosnak látták még a helyi szolgáltatások fejlesztését, a sportfejlesztéseket, ezen belül is regionális és országos sportrendezvények bevonzását. Helyet kapott még a tervek között a városközpont és a városkép tudatos fejlesztése, de felkerült a listára a civil aktivitás fejlesztése is.
Legnehezebb feladatot a résztvevőknek a számtalan jó gondolat közötti prioritás felállítása jelentette. Abban azonban egyetértettek a megjelentek, hogy mindehhez nélkülözhetetlen és talán legfontosabb feladat a város „eladása”, tehát a jó városmarketing.
A nagyszerű közös gondolkodást a meghívottak november utolsó napján ismét, ebben a formában immár utoljára gyakorolhatták.
Ekkor a korábban kitűzött jövőcélok eléréséhez szükséges intézkedések sorát gyűjtötték össze csoportmunkában a résztvevők. A korábban statikus csoportok ezen alkalommal átjárhatókká váltak; a csoporttagok kedvük szerint választhatták meg a számukra szimpatikus, illetve hozzájuk legközelebb álló feladatokat, és a korábbiakkal ellentétében bármikor átmehettek egy másik csoportba. Ez igazi szabadságot biztosított a gondolatok szárnyalásához.
Az intézkedések megvalósításához mindenki személyes felajánlással is hozzájárult, amit ugyan név nélkül írtak le egy papírra, de felolvasás után a fórum egyik koordinátora összegyűjtötte és mintegy jelképét a felajánlásoknak, átadta Fazekas László Polgármester úrnak.
A három fórumon összegyűjtött elképzelések, ötletek, információk felhasználásával készül el majd Albertirsa településfejlesztési koncepciója.
Nagyszerű dolog volt látni, hogy ennyire különböző emberek képesek közösen és együttesen gondolkodni a városunk jövője érdekében! Csak halkan kérdezem meg, ha ez egyszer sikerült, miért ne lehetne megoldani ugyanezt az összhangot, együttgondolkodást máskor is?
A fényképeket köszönjük a Völgyzugoly Műhelynek!
– cser –
Fotó: alterirsa.hu
Zseniális ötletet valósított meg városunk Polgármestere: rendhagyó módon a városi könyvtárban tart fogadóórát, egészen pontosan két órát minden hónap elő szombatján. Két szempontból is rendhagyónak mondható a kezdeményezés. Először is maga az időpont tér el a megszokottól, másodszor pedig a helyszín az, ami nem mindennapi, nem szokványos. Vajon mik a tapasztalatok, milyen témák merültek fel eddig az immár harmadik alkalommal megrendezett „Teázzon Velem” délelőttön. Ezekről a kérdésekről, a különleges fogadóóda tapasztalatiról beszélgettem Fazekas Lászlóval, városunk első emberével.
| A Márai Sándor Városi Könyvtár közel 40 ezer kötettel várja olvasóit. A könyvtárnak jelenleg 1 911 tagja van, akik közül 1 318 rendszeres olvasó. A könyvtár honlapja, a http://kulturatközvetitunk.hu oldalról érhető el, de jelenleg feltöltés alatt áll. Ezért a távhasználat a Facebook-on keresztül történik. Itt lehet meghosszabbítani a kölcsönzési időt, itt lehet lefoglalni új könyveket, valamint a különféle foglalkozásokra is itt lehet jelentkezni. |
– Mi az oka, és ki az ötletgazdája ennek a különlegességnek?
– A korábbi fogadóórákon, a Hivatalban nem egyszer azt tapasztaltam, hogy a hivatali környezet, a folyosói várakozás frusztrálja a hozzám érkezőket. Sokszor mire odakerül, már szinte nem is tudja, miért jött. Előfordult már hangos szóváltás is a várakozók között, aki bejön, már kényelmetlenül érzi magát, mert tudja, hogy kint milyen sokan várakoznak még. Sokan be sem jutnak, vagy a munkájuk miatt egyszerűen nem érnek oda a fogadóórámra. Ezeket a gátlásokat akartam feloldani, a problémákat kiküszöbölni azzal, hogy egy mindenki számára elfogadható szombat délelőtti időpontban, és egy semleges helyen, barátságos környezetben tudunk beszélgetni a hozzám érkezőkkel.
– Mik az eddigi tapasztalatok?
– Úgy látom jó a fogadtatás. Az első alkalommal sokan vártak rám, de a környezet miatt barátságos beszélgetések alakultak ki a várakozók között. A második alkalommal korántsem volt tumultus. Akkor számomra volt igazán hasznos ez a közeg. Ma harmadszor vagyok itt, és jó hangulatú, kényelmes beszélgetésekkel telik az idő.
– Milyen témák merültek fel eddig? Jobbára személyes problémák, vagy a várost érintő kérdések?
– Volt ilyen is, olyan is. Jellemzően inkább közügyekkel kerestek meg. Több felvetés és kérés érkezett az utak állapotával kapcsolatban, kerékpár utat is többen kértek. A külsőbb kerületekben a földutak állapota jellemzően rossz, oda kértek segítséget. De szó volt még közművesítésről, civil szervezetek támogatásáról, közterületi emlékműről, játszótér, közösségi tér kialakíthatóságáról, játszóterek többfunkciós eszközeinek elhelyezhetőségéről is. Több Kérdés, felvetés érkezett a városi fürdő fejlesztésével kapcsolatban is.
– A felvetett kérdésekre milyen válaszokat lehetett adni?
– Sok esetben alapvetően ez pénzkérdés. Itt türelmet tudtam csak kérni. A problémák jelentős részét magam is ismertem, de jó volt látni, hallani, hogy vannak, akik a saját környezetük, a mikroközösség érdekeiért eljönnek. A strandra az idei évben már mintegy 30 millió forintot fordítunk, szemben a tavalyi 12,3 millióval. Az akkori sürgős feladatok helyét mára átvette a tervezett felújítás. Ennek keretében a beléptető épülethez legközelebb eső ülőpados gyógymedence teljes felújítását végezzük el. Ebbe a munkába beletartozik a műszaki rész, valamint a burkolat teljes cseréje is. Azt gondolom érdemes ezzel a témával komplexen foglalkozni, a majdan megépítésre kerülő sportcsarnokkal összevontan is. A strand amúgy is nagy népszerűségnek örvend. Tavaly 32,3 milliós bevétel mellett 29,9 millió forintba került a működtetése. A fejlesztésre szánt összeget még ugyan nem hozta be, de szép eredménynek érzem így is. Örülnék, ha ez a tendencia fokozódna. Tudom, ehhez jelentős infrastrukturális fejlesztésekre is szükség van. A többi felvetett fejlesztések egy része is tervben van, de volt néhány jó új ötlet, amit érdemes felkarolni.
– Valóban nehéz ügy a játszótér kérdése. Erre van-e valami elképzelés?
– A javaslat lényege, hogy a Mirelite Parkban alakítsunk ki egy játszóteret, ami egészen új ötlet, de mindenképpen érdemes végiggondolni! Elképzelés csak körvonalakban van, még formálódik. Az azonban igaz, hogy kevés játszótér van, azok elhelyezkedése sem a legjobb és a felszereltségük is hagy kívánnivalót maga után. Mindenképpen foglalkozni fogunk a dologgal!
– Út, kerékpárút és járdafejlesztéssel kapcsolatban mi várható? Nagy kár, hogy megszűnt a járdaépítési támogatás!
– Reményeim szerint nem szűnt meg, és lesz erre ismét keretünk! A legégetőbb kérdés a városon áthaladó hatalmas kamionforgalom. Ebben a témában most ismét egyeztetünk Pogácsás Tiborral, a terület országgyűlési képviselőjével, mert a 4-es gyorsforgalmi út korábbi elképzelését áttervezték, így nekünk is át kellett alakítanunk, immáron sokadszor az elkerülő úttal kapcsolatos elképzeléseinket. Ez egy akkora volumenű beruházás, hogy a város ezt képtelen egyedül megvalósítani!
A belső utak közül a legkritikusabb kérdés itt még a Vasút út – Pesti út kereszteződése. Már többször írtam ez ügyben a Közútkezelőnek, mivel ez főút állami kezelésben, de legutóbb még csak válaszra sem méltattak. Pedig valamit kezdeni kellene vele, mert egyre rosszabb az állapota, és valóban borzalmas kihajtani a Vasút útról, s ez a Dánosi útra is igaz. Sajnos 2011-ben az új kormány megszüntette azt a korábbi útfejlesztési lehetőség, hogy a saját forrás mellé majdnem ugyanannyit az állam is odatett, pedig így lényegesen könnyebb volt rendben tartani az útjainkat.
Büszkén mondhatom azonban, hogy a 40-es út mellé, a Pesti útra most készíttetünk egy tanulmányt kerékpárút megvalósíthatóságára is. Ennek van ugyan két neuralgikus pontja, de azt gondolom, ha a legszűkebb szakaszokról elvisszük a bicikliforgalmat a párhuzamos utcákra, akkor ki tudjuk küszöbölni ezt a nehézséget. Ez persze nem azt jelenti, hogy ősszel már neki is tudunk állni a megvalósításnak, de már van remény, hogy megoldjuk ezt a sürgető gondot is!
– Az általunk a Facebook-on végzett röpke közvélemény kutatás szerint ezek a problémák foglalkoztatják leginkább városunk polgárait, ezért szeretném, ha e tárgyakban ismét és többször is kaphatnánk tájékoztatást!
– Természetesen, semmi akadálya nincs! Számomra is nagyon fontos, hogy a megfelelő információ mindenkihez eljusson, ne gondolhassa senki, hogy ezek a kérdések a város vezetésének mostohagyermekei. Csak örülök annak, ha a legfrissebb információk minél szélesebb körhöz eljutnak.
– cser –
„A Párttal, a néppel egy az utunk …” Szólt a nóta jó 30 évvel ezelőtt, azonban mára úgy tűnik, a nép már lemaradt a vezetőik mögött, így egyes vezetőink szerint nekünk már csak a párttal egy az utunk. Vezetőink egy jelentős része már csak a saját pártjával akar lépést tartani. Elvégre ha jobban megnézzük, erről szól a NER! No meg természetesen ők egy kicsit önmagunkkal is…
Hogy némelyek kizárólag a Párthoz igazodnak, talán még érthető is, hiszen ők azok, akik semmihez nem értenek (például a gazdasági életben megbukik a borászatuk, költőnek meg aztán végérvényesen silányak), így ha nem tartják magukat a kapott párt utasításhoz, hamar obligón kívül találják magukat, aztán mehet a siránkozás, hogy rosszabbul élnek, mint négy éve. (Hogy az előző rendszer nem üldözte őket, hanem egyszerűen a tehetségtelenségük miatt nem jutottak sehova azt természetesen kizártnak tartják, hiszen ez a fajta ember az, aki mindig a körülmények áldozata, és nem tehet semmiről.) A csak kevesek számára pozitív hozadékkal bíró, alapvetően elitista rendelkezések ideológiai magyarázatának széles tárházát pedig a Párt biztosítja alkalmatlan tagjai számára.
Hogy mihez ez a nagy nekikészülődés? Hát ahhoz a fagyihoz, ami meglehetősen hamar visszanyalt azon képviselők számára, akik beálltak mögé és sikerre is vitték azt a kezdeményezést, hogy maradjon pénz mindenki pénztárcájában, akinek nincs rá szüksége.
Hogyan is van ez? Az önkormányzatnak az alapellátás (háziorvos) biztosítása a feladata, a többi, tehát a szakorvosi ellátás már nem. Annak érdekében, hogy a szakorvosi ellátások közül minél többet meg lehessen kapni Albertirsán, pár évvel ezelőtt bevezetésre került ezen területeken egy, magasnak nem igazán nevezhető szolgáltatási díj. Ráadásul a rászorulóknak nem is kellett megfizetni. Ebből a pénzből évek óta bő 7 millió forint bevétele keletkezett a városnak, amit a szolgáltatások refinanszírozására tudtunk fordítani. Emellett természetesen választható opció volt a ceglédi utazás, ahol a nem kényelmi szolgáltatásként kitelepült, ingyenes szakellátás igénybe vehető volt. Nos, ezt a díjat azon kormány pártjának képviselői szavazták le –mondjuk ki őszintén: vették el ezt a pénzt a saját városuktól-, amelyik kormány fizetőssé tette a korábban díjmentes autóutakat a megyematricával, mit sem törődve azzal a törvényi ütközéssel, hogy amennyiben „heti”, vagy havi matricát vásárol az autós, és kénytelenségből beszerezte a megyei matricát is, úgy a megye útjainak használatáért már ki tudja hányadszor fizet! Hiszen még az üzemanyagok ára is tartalmaz bizonyos díjat az útalap számára, hogy a súlyadóról már ne is beszéljek! Ugyanannak a kormánynak a helyi képviselői vették el a város szakorvosi ellátás segítésére szedett pénzét, amelyik kitalálta, hogy az autóbuszokon, amelyeken klíma van, kényelmi szolgáltatásért pénzt kérjen, még a korábban ingyen utazó nyugdíjasoktól is. Amelyik, a vasúton korábban ingyen utazók számára a gyors- és gyorsított vonatokra pótdíjat vetett ki! Amelyik úgy véli, hogy a többletszolgáltatásokért fizetnie kell azoknak, akik igénybe veszik. Igaz, gondosan megmondja azoknak a körét, akik elég tehetősek, és őket gyorsan ki is emeli a fizetésre kötelezettek köréből, esetleg átvállalja a fizetési kötelezettséget, szétterítve ezzel a terhet a kiskeresetűek között, akik jövedelmük alapján fajlagosan a legnagyobb adóterhet kéntelenek elviselni!
Kíváncsi vagyok, mikor szűnik meg támogathatóság hiányában egyik vagy másik szakorvosi rendelés, és mindazok, akik a szakorvosi hozzájárulást leszavazták, hogyan fognak majd mosakodni, és az általuk okozott kárt a polgármesterre kenni!
Ám a bizonytalan jövőnél lényegesen előbb nyalt vissza a fagyi, amikor kiderült, hogy a nyugdíjba vonuló háziorvos helyett egyetlen jelentkező akadt, ám neki a háziorvosi szakvizsga letételéhez segítségre lenne szüksége, éves szinten mintegy 5 millió forintra. S mivel éppen hiányzik 7 millió, és a strand, valamint a sportcsarnok is, ki tudja mennyibe fog kerülni, nem tudtuk elfogadni a jelentkezést. Most, Drága Városatyáink, akik kivettek 7 milliót –nem tudom mennyire saját szűk látókörük, esetleg a Párttól kapott utasítás, netán szimpla kicsinyes (hadd ne mondjam buta) erőfitogtatás okán- a város elfogadott költségvetéséből, ki kellene állni a hamarosan orvos nélkül maradó körzet betegei elé, és büszkén, emelt fővel kijelenteni: „Kedves Hölgyeim és Uraim, Önöknek azért nincs saját körzeti orvosuk, mert mi, annak ellenére, hogy a város érdekeit kellene képviselnünk, mégis elvontuk a háziorvosra fordítható forrást.”
Szégyenletesen gyér érdeklődés mellett, de legalább a napi politikától mentesen zajlott le a megemlékezés az 1956-os forradalom emléknapján. A Polgármesteri Hivatal melletti kopjafánál ma a szereplők többen voltak, mint a megemlékezők.
A himnusz elhangzása után, a csípős hidegben, erős felhősödésben 11 órakor kezdődő műsor kedves, megható, az ünnephez méltó módon visszafogott volt. Dalok, visszaemlékezések tették élvezetessé. Semmi fölösleges sallang, semmi cifraság, semmi túllihegett pátosz! Határozottan tetszett! A legszimpatikusabb talán az volt benne, hogy valóban emlékezés volt a hősökre, egy történelmi visszatekintés korabeli jegyzetekből, és semmi párhuzam, semmi erőszakos rácibálása az aktuálpolitikának! Érzésem szerint a két hölgy mellet, esetleg egyik helyett talán szerencsésebb lett volna egy úr is, hiszen a forradalomban egyaránt jelen voltak férfiak és nő is. Számomra jobban, talán érzőbben hatottak volna Illyés szavai:
„nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák, …”
vagy amikor 1956 jelmondatait idézték. Valahogy egy mélyen zengő érces férfihang nagyobb nyomatékot tudott volna adni a mondatoknak. Még akkor is, ha azokat hiába kerestem az 1956-os dokumentumokban. Találtam viszont helyettük másokat, amik mintha nem egészen úgy hangzottak volna most… De mindegy, a műsor színvonalán ez nem rontott! A zeneszámok összeválogatása azért helyenként elgondolkodtató volt számomra…
A műsor végeztével Kerényi Ferenc felsorolta a vele együtt harcoló albertirsai szabadságharcosok neveit, amikkel saját szavai szerint régóta volt adós.
Az utána következő Csapó Balázs református lelkész remek beszédben méltatta 1956-ot. Bár, mint mondta vagy harminc évvel a történtek után született, nehéz feladatnak érezte a mai megbízatását.
Számomra nagy öröm volt, hogy mégis nagyszerűen birkózott meg a feladattal! Beszédét alapvetően Jakab Zoltán visszaemlékezésére, s az abból kicsendülő emberi kapcsolati értékekre építette fel. Napjainkkal annyi összehasonlítást végzett, amennyit éppen szükséges volt. Kiemelte, hogy 1956 nagysága ma is része hétköznapjainknak. Legfontosabb mondanivalója a forradalomnak a szabadság, a függetlenség, és az, hogy gondolatainkat is szabadon, bántódás nélkül elmondhassuk.
Legfőbb értéke azonban mégis az összefogás, az egymás segítése volt. Ellentétet állított az akkori sorban álláskori előzékenység és a mai sorbanálláskori tolakodás között. Elkeseredetten szólt arról a gyűlöletről, ami napjainkban az emberekben egymás iránt megtalálható. A mai emberben, úgy érzi, nincs meg az összetartozás érzése, az összefogás képessége. Ma mindenki csak önmagát tekinti, és egymást letiporva próbálnak az emberek előbbre jutni. Ma mindent és mindenkit feláldozunk a célért, holott igazából nem a cél a legfontosabb, hanem a közösség. Mert a közös munkának van csak igazán eredménye.
Értelmezése szerint mindannyian egymás testvérei vagyunk, s ha ebben az aspektusban tekintünk 1956-ra, akkor ’56 igenis győzelem volt: a szív győzelme!
Sajnálhatja, aki nem hallgatta a beszédet! Engem meggyőzött!
Ez után a Daloskörtől hallhattunk két gyönyörű éneket, majd a koszorúk elhelyezése következett, végül a Gerje-party Fúvósegylet segítségével elékeltük a Szózatot.
Nem a zászlólengetést, hanem azokat az embereket hiányoltam ma, akik magukat Magyarnak tartják, Magyarnak mondják. Nem lehet kifogás a rossz idő, a hideg, a szél, hiszen eleinknek tartozunk annyival, hogy ahogy ők sem nézték 1956-ban az időjárást, úgy egy fertályórára kiszakítsuk magunkat a meleg karosszék öleléséből, és elzarándokoljunk egy emlékhelyre, hogy fejet hajtsunk az előtt a bátorság előtt, hogy ők képesek voltak szembeszállni egy elnyomó hatalommal! Hogy ők képesek voltak kiállni a média szabadságáért, a szólásszabadságért; egy igazabb, jobb világért!
És igen, érdemes volt meghallgatni Csapó Balázst is! Végre egy hang volt, amely ugyan még bátortalanul, de végre már felismerte és fel mert szólalni az egyre súlyosbodó gyűlölet ellen! Mert igaza van, hiszen napjainkban a szegény gyűlöli a gazdagot, a gazdag a szegényt, mindenki mindenkit! Lélekmelengető beszéd volt!
Úgy érzem, ma ismét több lettem általa!
– cser –
Amikor 2009-ben apám falujába (ma már város) költöztem, nagy örömmel tapasztaltam, hogy minket elkerült az országot átható gyűlöletkeltéses politizálás.
Aztán jöttek az önkormányzati választások, amik végül is rendben lementek.
Folydogált az élet szépen csendesen, mígnem egy kormánypárti képviselő, polgármesterségért indult ugyan, de a “futottak még” kategóriával kiegyezve, lassan, de biztosan beállt a pártja hivatalos propaganda hadjáratába: “mindegy mit mondasz az ellenfeledről, csak sározd össze!”
Először egy röplapocskán nevezte “brutális megszorítás”-nak az idei költségvetés egyes -annyiban hibás, hogy nem lettek kihirdetve- intézkedéseit, aztán az önkormányzat bérmaradványának elköltésével kapcsolatban tett javaslatokat.
Mi is a bajom?
Egyik az, hogy azok után, hogy ezeknek (később csatlakozott hozzá egy szintén Fideszes képviselő, meg még “egy polgár”) az emberek annak a pártnak a tagjai, amelyik havonta új adóval sarcolják az ország polgárait, miközben milliókat tömnek olyan zsebekbe, amik eddig sem voltak üresek, amelyik párt SZJA intézkedésének köszönhetően a munkavállalók 80%-a járt pórul, amelyik párt emberek ezreit taszította eddig kilátástalan helyzetbe, ezek az embereknek kifért a száján a “brutális megszorítás” kijelentés!
Hogy miután a polgármester (nem védem, mert biztosan nem angyal!) megválaszolta a bérmaradvány elosztásának miértjét -nevezetesen törvény szerint nem tehetett mást, mint amit tett-, ezek az emberek csak ismételgetik törvénysértő javaslataikat!
Bennem ez felveti az alkalmasságuk kérdését, egyrészt.
Hiszen ha nem tudják a törvényt, akkor hogy kerültek oda, ahol vannak, akkor a hangadó hogyan mert -és bizonyára nem adta fel ambícióit, ennek szól a most indított mocskolódó kampánya- elindulni törvénytudás nélkül egy város vezetői posztjáért? Különös tekintettel arra, hogy -ha információm nem csalnak- éppen az ő vezetése alatt vesztette el a város zeneiskolája az önállóságát? (Ha valaki egy intézmény normális vezetésére nem képes, hogyan tudna egy egész város megfelelően vezetni?)
Ha meg tudja a törvényt, akkor miféle ember az, aki a törvénysértésre akar rávenni bárkit is?
Nem ezt hívják felbujtásnak?
Vagy netán úgy gondolja, hogy “Oszt jó napot!” országban a hatalmon levőknek mindent szabad? Büntetlenül?
S ha már jelenleg ez így van, akkor vajon meddig maradhat így?
-cser-
Városunk adataiért
kattintson a képre!
Adatszolgáltató: Időkép.hu
Amiről beszélnek