Alterirsa

Szégyenletesen gyér érdeklődés mellett, de legalább a napi politikától mentesen zajlott le a megemlékezés az 1956-os forradalom emléknapján. A Polgármesteri Hivatal melletti kopjafánál ma a szereplők többen voltak, mint a megemlékezők.

A himnusz elhangzása után,  a csípős hidegben, erős felhősödésben 11 órakor kezdődő műsor kedves, megható, az ünnephez méltó módon visszafogott volt. Dalok, visszaemlékezések tették élvezetessé. Semmi fölösleges sallang, semmi cifraság, semmi túllihegett pátosz! Határozottan tetszett! A legszimpatikusabb talán az volt benne, hogy valóban emlékezés volt a hősökre, egy történelmi visszatekintés korabeli jegyzetekből, és semmi párhuzam, semmi erőszakos rácibálása az aktuálpolitikának! Érzésem szerint a két hölgy mellet, esetleg egyik helyett talán szerencsésebb lett volna egy úr is, hiszen a forradalomban egyaránt jelen voltak férfiak és nő is.  Számomra jobban, talán érzőbben hatottak volna Illyés szavai:

„nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák, …”

vagy amikor 1956 jelmondatait idézték. Valahogy egy mélyen zengő érces férfihang nagyobb nyomatékot tudott volna adni a mondatoknak. Még akkor is, ha azokat hiába kerestem az 1956-os dokumentumokban. Találtam viszont helyettük másokat, amik mintha nem egészen úgy hangzottak volna most… De mindegy, a műsor színvonalán ez nem rontott! A zeneszámok összeválogatása azért helyenként elgondolkodtató volt számomra…

A műsor végeztével Kerényi Ferenc felsorolta a vele együtt harcoló albertirsai szabadságharcosok neveit, amikkel saját szavai szerint régóta volt adós.

Az utána következő Csapó Balázs református lelkész remek beszédben méltatta 1956-ot. Bár, mint mondta vagy harminc évvel a történtek után született, nehéz feladatnak érezte a mai megbízatását.
Számomra nagy öröm volt, hogy mégis nagyszerűen birkózott meg a feladattal! Beszédét alapvetően Jakab Zoltán visszaemlékezésére, s az abból kicsendülő emberi kapcsolati értékekre építette fel. Napjainkkal annyi összehasonlítást végzett, amennyit éppen szükséges volt. Kiemelte, hogy 1956 nagysága ma is része hétköznapjainknak. Legfontosabb mondanivalója a forradalomnak a szabadság, a függetlenség, és az, hogy gondolatainkat is szabadon, bántódás nélkül elmondhassuk.
Legfőbb értéke azonban mégis az összefogás, az egymás segítése volt. Ellentétet állított az akkori sorban álláskori előzékenység és a mai sorbanálláskori tolakodás között. Elkeseredetten szólt arról a gyűlöletről, ami napjainkban az emberekben egymás iránt megtalálható. A  mai emberben, úgy érzi, nincs meg az összetartozás érzése, az összefogás képessége. Ma mindenki csak önmagát tekinti, és egymást letiporva próbálnak az emberek előbbre jutni. Ma mindent és mindenkit feláldozunk a célért, holott igazából nem a cél a legfontosabb, hanem a közösség. Mert a közös munkának van csak igazán eredménye.
Értelmezése szerint mindannyian egymás testvérei vagyunk, s ha ebben az aspektusban tekintünk 1956-ra, akkor ’56 igenis győzelem volt: a szív győzelme!
Sajnálhatja, aki nem hallgatta a beszédet! Engem meggyőzött!

Ez után a Daloskörtől hallhattunk két gyönyörű éneket, majd a koszorúk elhelyezése következett, végül a Gerje-party Fúvósegylet segítségével elékeltük a Szózatot.

 Nem a zászlólengetést, hanem azokat az embereket hiányoltam ma, akik magukat Magyarnak tartják, Magyarnak mondják. Nem lehet kifogás a rossz idő, a hideg, a szél, hiszen eleinknek tartozunk annyival, hogy ahogy ők sem nézték 1956-ban az időjárást, úgy egy fertályórára kiszakítsuk magunkat a meleg karosszék öleléséből, és elzarándokoljunk egy emlékhelyre, hogy fejet hajtsunk az előtt a bátorság előtt, hogy ők képesek voltak szembeszállni egy elnyomó hatalommal! Hogy ők képesek voltak kiállni a média szabadságáért, a szólásszabadságért; egy igazabb, jobb világért!
És igen, érdemes volt meghallgatni Csapó Balázst is! Végre egy hang volt, amely ugyan még bátortalanul, de végre már felismerte és fel mert szólalni az egyre súlyosbodó gyűlölet ellen! Mert igaza van, hiszen napjainkban a szegény gyűlöli a gazdagot, a gazdag a szegényt, mindenki mindenkit! Lélekmelengető beszéd volt!
Úgy érzem, ma ismét több lettem általa!

– cser –