Kultúra

Szurasenkó Dániellel, a béke nagykövetével, Magyar rekorderrel beszélgettem. Nyáron Zalaszentgróttól Budapesten át Debrecenig számos helyszínen fellép majd, hogy új, SEMPRE című lemezének dallamait bemutassa. Ezen felül folyamatosan koncertezik külföldön és újabb jelentős rekordkísérletre készül hazánkban. Albertirsára már szinte haza jár, ahol az Ifjúság a Fejlődő Albertirsáért (IFA), a meglehetősen kalandos körülmények között megalakult ifjúsági egyesülettel együttműködve sok helyi rendezvényen és közösségépítő eseményen vállal szerepet.

Szurasenko DánielLátszólag egyszerű hangszerrel varázsolsz barokk dallamokat, zenei rekordokat, klezmer koncerteket. Hogy esett a választásod a blockflötére? Mi a különbség a blockflöte és a furulya között?

Hangszerem szerkezeti felépítése valóban egyszerű, de pont ezért nagyszerű! Rengeteg mindent ki lehet hozni ebből a szépen megmunkált fadarabból, amelybe a hangszerkészítő mesterek lelket lehelnek! Amikor annak idején zeneiskolába kerültem, nem volt kérdés a furulya, hisz mindenki számára kötelező volt. Kevesen voltunk azonban, akik nem léptek tovább más fúvós hangszerre, s megmaradtunk hűségesen a blockflöténél! Ahogy lehet hallani a németes hangzásból, ez nem egy különálló hangszer, hanem a furulya német neve. Manapság egyre több helyen így az elfogadott, így sok magyarországi zeneoktatási intézményben is a blockflöte az elterjedt megnevezése! Egyébként elsődleges célom az, hogy megmutassam, hogy a furulya nem csak egy általános iskolai hangszer, hanem sok-sok dolgot lehet megvalósítani, előadni vele.

A legkülönfélébb vallások templomaiban fordulsz meg ország – sőt világszerte és a zene segítségével kapcsolatot teremtesz vallások és emberek között. Ez a Béke Nagykövetének úgymond „feladatköre”, vagy személyes küldetésednek tekinted?

Törekszem arra, hogy tényleg minél több kultúrába betekintést nyerjek, hisz számomra nagyon fontos, hogy egymást, mint embereket elfogadjuk, és ne a vallási hovatartozás, a bőrszín, vagy a nemzetiség legyen a mérce! A Universal Peace Federation által kapott kinevezésem plakettjén ez az idézet található: „….a Béke Nagykövetei a faji, nemzeti és vallási korlátokon felülemelkedve dolgoznak a történelem reménységének teljesüléséért, a béke egyesített világáért, amelyben az élet lelki és anyagi oldalai összhangban vannak egymással.” Ezek alapján a válaszom igen! Feladatköre a Béke Nagykövetekének, de természetesen személyes küldetésem is!

Nagyon mozgalmas és aktív életet élsz. Felbukkantál az elmúlt hónapban Hannoverben, Brémában, de emellett a saját lemezed is hamarosan elkészül. Honnan van ennyi energiád és mi a célod a rengeteg munkával?

Valóban mozgalmas, bár néha szerintem még így is inaktív. Vannak időszakok, amikor lehetnék még pörgősebb, de természetesen szükség van megpihenésre, spirituális feltöltődésre – ezeket még tanulnom kell! Két németországi utam volt májusban – mindamellett, hogy Prágában is koncerteztem- ahol gyermekfoglalkozást tartottam, koncerteket adtam, és kiváló szakmai és baráti kapcsolatokra tettem szert. Magyar közösségekben léptem fel, ahol óriási szeretettel fogadtak, ami nagyon jól esett. Időről időre rájövök, mennyire jó magyarnak lenni és mennyire összetartó nép is tudunk lenni, persze csak ha akarunk! Hamarosan megjelenik első önálló lemezem, melynek anyagával egy 50 koncertes országos turnéra indulok! Az energia, hiszem, hogy „fentről jön”, az Örökkévaló keze van benne. A sok munkával pedig elsősorban Neki szeretnék adózni, de szem előtt van a Kislányom is, aki hamarosan 7 hónapos. Nagyon fontos számomra, hogy amikorra felnő, akkor igazán büszke lehessen az Édesapjára. Úgyhogy több és több munkát, tervet és célt tűzök ki magam elé, hogy ez idővel megvalósuljon!

Milyen dallamokkal ismerkedhetünk meg az új lemezedről? Kiknek szól? A most kezdődő országos turnédon hol lehet veled találkozni?

Ez a lemez mindenkinek szól! Szól a szakmában tevékenykedőknek, a zenekedvelőknek és a laikusoknak egyaránt! Szurasenkó Dániel Országos TurnéA kora-barokktól egészen napjaink zenéjéig lesznek rajta szebbnél-szebb művek, és egy ősbemutatóval is készülök! Bernáth Ferenc Artisjus-díjas gitárművész, zeneszerző írt egy kiváló művet Nekem, melyet a lemezen hallhat először a Nagyérdemű! Koncertek Zalaszentgróttól kezdve Budapesten át egészen Debrecenig lesznek, ahogy említettem ennek a lemeznek 50 bemutatója lesz országszerte! A CD címe „SEMPRE”, mely egy olasz szó, jelentése: mindig, folyton! A folyamatos küzdés, akaraterő jegyében készítjük ezt a lemezt.

Tudtommal ismét hatalmas rekordkísérletre készülsz. Mesélnél erről pár szót? Mindig keresed a kihívásokat, vagy a kihívások találnak rád? Milyen hosszabb távú terveid vannak?

Valóban, hisz a világ legnagyobb koncertsorozatát indítjuk szeptember 15-én Albertirsán, 1000 Koncert Hazánkért címmel! Ezt a monumentális projektet szeretett otthonunk, Magyarország kulturális értékeinek megőrzéséért hoztam létre! A kihívások részben megtalálnak, részben pedig természetesen keresem is őket! Szükségem van újabb és újabb motivációs erőkre, hogy tovább haladjak azon az úton, melyet felrajzoltam magam elé. Nem mindig könnyű, sőt! De kellenek a kanyarok, hogy a végén kiegyenesedjen a célhoz vezető út. Elhatároztam, hogy beszerzek egy nagyméretű világtérképet, és a világ összes országába szeretnék eljutni, persze nem nyaralni és szórakozni, hanem koncertezni! Izgalmas az utazás, megismerni más-más kultúrákat, megismerni embereket- Eközben barátságok és kiváló munkakapcsolatok alakulhatnak ki! Mindemellett azonban van elérhető, rövidebb távú célom is, mint például a Daniel Klezmer Band és a RecitaTrio együtteseim lemezeinek elkészítése!

Gér Mihály Tamás

– gmt –

 

Szurasenko DánielSzurasenkó Dániellel, magyar rekorderrel, a béke nagykövetével beszélgettem. Több zenekar mellett, a Miskolc Klezmer Band alapítójaként igen tevékeny zenei szereplő országszerte. Érdemes fölfelé ívelő pályáját nyomon követni és megismerni együtteseit és őt.

•       Mikor és hogyan került be a zene és zenélés az életedbe?

Egészen gyermekkoromban már a zene felé lettem terelve. Hála az Örökkévalónak, hogy családomban több zenész is van, zongoratanár, blockflötetanár, operaénekes is van rokonaim között, így egyértelmű volt már az általános iskolában a zenei neveltetés. Ének-zene-tánc tagozatra jártam, külön szolfézs, zeneirodalom, zenetörténelem órákkal, kórusfoglalkozásokkal, növendékhangversenyekkel. Hálás vagyok, hogy így alakult, mert a zene a legfontosabb dolog az életemben – természetesen Családom után.

•       Volt olyan személy, aki jelentős hatással volt zenei pályafutásodra?

Természetesen igen. Tanárom is és olyan művészek is, aki mai napig meghatározza a mindennapjaimat. Legnagyobb példaképem Cecilia Bartoli mezzoszoprán, aki a barokk énekművészetben a legkiválóbb a világon. Az ő jelleme, stílusa, egyedisége mindig inspirált arra, hogy sose maradjak átlagos. Legyen különleges, bármit is csinálok – még akkor is , ha az esetleg többeknek nem tetszik. Másik nagy példaképem Giovanni Antonini, aki a világ legjobb barokk kamarazenekarát az Il Giardino Armonico együttest alapította – blockflötésként. Volt szerencsém őt és Bartolit is élőben hallani, sosem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat. Aki pedig pályámon inspirált az Kállay Gábor tanár úr, akinek kurzusai, magánórái mindig elvarázsoltak. Ő nem csak kiváló művész, hanem egy fantasztikus ember is – nincs, aki ne szeresse őt!

•       Mikor fordultál a klezmer/jiddis zene irányába?

Ez egy különleges történet. Mindig is tudtam, hogy zsidó származású vagyok, s hogy felmenőim között Izraelben is éltek – s van olyan unokatestvérem, aki ma is ott él. 2017 januárjában kezdett ez benne fontossá válni. Talán elkezdtem felnőtté válni, érni, kezdett érdekelni honnan származom, ki is vagyok valójában, hová vezetnek a gyökereim. 2017-ben volt a brit milám és a bár micvóm – kissé késve, de bepótolva. Innentől egyenes volt az út, hogy megalapítsam az első professzionális klezmer zenekart Észak-Magyarország szívében, Miskolcon.

•       A Miskolc Klezmer Band az első zenekarod, avagy van más együttesekben szerzett tapasztalatod? 

Az első zenekarom – mely egy barokk kamarazenekar volt – 15 éves koromban alapítottam L’abbraccio della Musica néven, melynek jelentése: a zene ölelése.  Ezt követte a RecitaTrio – mely mai napig él és működik, és a Miskolc Klezmer Band, mely egy kuriózum nem csak a klezmer zene világában, hanem Miskolcon és Észak-Magyarországon különösen.

•       Hogy indultatok zenekarként? Honnan ismerted meg a tagokat?

Amikor az ember elindít egy együttest, nagyon nehéz megtalálni azokat a partnereket, akikkel együtt lehet működni minden téren. Különösen, ha egy olyan együttesről beszélünk, mely közel áll a zsidósághoz, s a zsidó kultúrát népszerűsíti. Úgy érzem, mára összeállt az a végleges csapat, akikkel nagyokat tudunk produkálni. Ők mind-mind professzionális, kiváló muzsikusok, több együttesben, több műfajban dolgoznak, ezáltal rendkívüli ízléssel, zenei érzékenységgel tudják megközelíteni a klezmer zene rejtélyeit.

•       Nagy a kínálat a klezmer zenekarok piacán?

Magyarországon több kiváló klezmer zenekar van, a világon meg van számos olyan együttes, ami világhírű. Természetesen itthon a legkiemelkedőbb a Budapest Klezmer Band Fegya vezetésével, mely az első talán hazánkban ebben a műfajban professzionális együttesként. Pontosan ezért  2019 januártól folyamatos tanulási időszakok lesznek rabbikkal az együttes tagjai számára, és szakmai konferenciák, kerekasztal beszélgetések mellett kutatási projekteket is indítok!

•       Milyen hosszútávú céljaitok vannak a Miskolc Klezmer Banddel?

Hosszú távú cél – mely hiszem, hogy nem csak álom marad – , hogy a Miskolc Klezmer Band legyen Európa egyik vezető klezmer együttese. Ezt óriási munka, próbafolyamatok és tanulás előzi meg, hisz a zenei tudás, értés és együttműködés mellett fontosnak tartom azt is, hogy az együttes tagjai egyaránt 100 %-ig értsék a darabok lényegét egy zsidó-szemüvegen keresztül.

•       Nagy célokat hosszú tervezés előz meg, vagy inkább ösztönösek a döntéseid?

Szükségesek a határozott, ösztönös döntések. Azonban én hiszem, hogy minden az Örökkévaló akaratából történik. Ha Ő úgy akarja, hogy mindez megvalósuljon, akkor ez így is lesz! Természetes a tervezés időszaka, az, hogy minden egyes lépés legyen meg, azok részletesen kidolgozva, hogy az ember elérje végső célját. Én karrieremben mindent – legyen az koncerthelyszín, koncertanyag választás, vagy marketing eszköz – céltudatosan teszek, mindezek egy terv részei.

•       Hol gyűjtitek a dalokat? Illetve vannak saját szerzeményeitek is?

Manapság az irodalmat nagyon könnyű megtalálni, hisz az online világ nyitva van előttünk. Azonban azok még sem elegek, hisz azokat a nótákat bárki játszhatja, aki rátalál. Én szeretnék gyűjtő munkát kezdeni, és pontosan ezért fogok januárban együttműködési megállapodást kötni 5 nagy európai klezmer együttessel, akikkel kölcsönösen műveket cserélünk és közös kutatómunkába kezdünk. Szeretnék dédnagyapám szülőföldjére, Moldovába utazni jövő tavasszal, ahol nem csak koncert miatt mennék, hanem kutatómunkát szeretnék folytatni az ottani zsidó kultúráról, zeneművészettel kapcsolatban.

•       Pályafutásod során fölléptél már templomban, zsinagógában, egyéb szakrális térben. Mit tapasztaltál, ott mennyire szólnak másként a dalok? Milyen hatással vannak rád a különböző helyszínek?

Szurasenko DánielÉn úgy érzem, hogy mindegyiknek meg van az otthona. Ha egy Vivaldit játszom, az igazán egy olasz – főként katolikus templomban, vagy egy itáliai kastélyban érzi magát otthon. Ha viszont Bachot, az egyértelmű , hogy evangélikus és református templomokban találja otthon magát. A darabok jellege, keletkezése, háttere – attól függetlenül, hogy főként szöveg nélküliek, hisz instrumentálisak – ugyanúgy megvannak, és nem véletlenül vannak a helyükön, ott , ahol.
Számomra minden helynek megvan a varázsa. Egy zsinagógának különösen. Kézzel tapintható a történelem. Mindig belegondolok, hogy itt hány reggeli imát mondtak együtt a közösségek, hány szombatfogadás volt. Csodás helyek egytől egyig, hálás vagyok, hogy történelmi helyeken is felléphetek.

•       Amióta megismertelek, azt látom, hogy igen tevékeny életet élsz és egymást követik a fellépések. Mi adja a motivációt? Mivel tudsz feltöltődni? Milyen célok hajtanak?

Igen, valóban. Évente körülbelül 150-200 koncert a cél és ez meg is van. Muszáj az embereknek hitet adnom, hogy megcsinálhatják ők is. El kell hinniük, hogy bármire képesek, és hogy nem a szürke élet az ideális. Mindenki legyen a legjobb abban, amit csinál – a ’legjobbat’ úgy sem fogjuk elérni, de fontos, hogy törekedjünk rá. Mindezt persze az Örökkévaló áldásával tehetjük!

•       Hogy készülsz az ünnepekre? Mit jelent számodra ez az időszak?

Hanuka koncert a Művészetek HázábanHamarosan ránk köszönt Hanuka, mely egy nagyon különleges ünnep. 5 koncertem is lesz, ami nagyon pozitív és biztató. Mégis ilyenkor az ünnep szentsége mellett a finom hanukai fánkokra tudok gondolni, amikkel idén csínján kell bánnom, mert épp fogyókúrázom. Nincs még egy vallás, ahol az ember élete ilyen szinten életforma. Mindennek megvan a rendelt módja és ideje. Az étkezéstől, a szórakozáson át az imákig. Minden ünnep egy-egy lelki, spirituális utazás, melyet ha az ember megpróbál megélni, úgy, ahogy azt az Örökkévaló rendelte, akkor egy csodás élet várhat rá. Én törekszem és igyekszem, bízom benne, hogy jó úton járok!

Köszönöm a válaszaid és további sok sikert kívánok az általad kitűzött cél felé vezető úton.

Gér Mihály Tamás

Pajti utcája2018. szeptember 20. verőfényes esti órák, csütörtök, Siklóson a Táncsics utcában. A nap már lemenőben, estefelé járunk, negyed hét magasságában. Megy le a nap, de fénye még belengi az árnyat adó platánokkal szegélyezett széles utcát. Egy pillanatra kimegyek az utcára „szomszéd nézőbe” ahogy ezen a barátságos vidéki helyen szokás, a két kutyám vidáman ott tüsténkedik mellettem. Nem szoktam hosszasan kiengedni Pajtit, de ha kicsit kimegyek, akkor mindig ott van velem, levakarhatatlan. Vidáman ugra-bugrál most is a lemenő nap fényében. Még nem tudja, hogy számára (is) hamarosan beborul az ég. Töredék másodpercek alatt történik minden, a kutya hirtelen megugrik, a jelekből látom, bizonyára macskát észlelt. Gondolkodás nélkül, nyílt egyenesen rohan át az úton a végzet felé. Az utcán tartózkodó szomszédok és magam is hamar felismerjük a veszélyt egy gyorsan közeledő autó formájában, nem úgy, mint a gyanútlan négylábú. Rémítő tőrdöfésként ér a bizonyosság, hogy a kutya az autó elé szaladt, még nem és mégis, már ott a felismerés, hogy igen, ez fog történni. Nincs idő bármit tenni, jóformán a lábamat sem tudom megmozdítani annyi idő alatt, amíg megtörténik a baj. Éles csattanás, tompa puffanás kíséretével, majd a kutyám rettenetes, éles sikoltása. Ez a két hang életem végéig kísérteni fog engem. Most már rohanok, rettegve, milyen látvány tárul majd a szemem elé, hogy fogom viszont látni azt a kutyát, aki nem csupán otthonom őrzője, házi kedvenc, de barátom, fogadott fivérem is a szó legnemesebb értelmében. Pajti

A kutyát, amelyiket születése pillanatától ismerem és, aki az ágyam közelében aludt a vackán. Ha tehetem, mindenhová magammal viszem, és aki a nyomomban jár, bármerre megyek. Végig sem merem gondolni, ez a barátom nincs többé és ilyen nyomorult körülmények között kellett végeznie. Rohanok baljós sejtelmekkel a szívemben az országút felé, több métert kell megtennem, hisz ezen a szakaszon hurcolta magával a kocsi a szegény állatot. Amikor odaérek, a jármű már az utca végén száguld, de egy pillanatra lefékez és megáll. A kutya közben már a járda felé biceg, de ekkor ezt még nem értem meg, az autóval vagyok elfoglalva, amely elkövette a gázolást. Két személy ül benne, a tragédia előérzetétől ködös aggyal csak homályosan látok, mintha egy férfi és egy nő ülne benn, két személy, az életkoruk nem világos, de inkább fiatalabbak. A kocsi fékez, ami egy pillanatra jó érzéssel tölt el, hiszen én biztosan ezt tenném a lelkiismeretemtől vezetve, hogy legalább megnézem, mit tettem, tudok e segíteni. Mintha a kocsi ajtaja is nyílna az egyik oldalon. De nem, csak múló pillanat volt, az ajtó vissza csapódik, gázt ad a sofőr, és uzsgyi a tett színhelyéről. A piros kombi, rendszámát és típusát nem tudom megmondani már, távozik is. Pár perc az egész, miközben a kutyám sántikálva, vérző hátsó lábbal botorkál mellettem. Felkapnám, rohannák vele az orvoshoz, elsőssegélyért, de látom csúnya sérülése van. Nem merem felemelni, mert nem akarok jobban ártani neki, és főként több fájdalmat nem szeretnék okozni neki, hiszen a kálváriák kálváriáját járta meg az imént. Az én kálváriám még csak most kezdődik. Már eddig is sok csalódás ért drága magyar honfitársaim részéről és a rög magyar valóság is már jó párszor ütött a pofámba erőteljes csapásokkal, de most még erősebb fokozat következik. Kíváncsiskodó szomszédok kerülnek elő, néhányan látták mi történt, a többieket az éles hangok csalták elő. Van aki unokájának magyarázza, „elütötték a kutyust”, mintha csak arról beszélne, hogy szép időnk van, mások nagy magabiztosan tudatják,az állatorvos nem fog kijönni Siklósról Siklósra, nem szokása. Igen ám, de nekem nincs autóm. Most mit tegyek? Kapjam a karomba és menjek vele, de hová? Hová vihetném este hatkor Siklóson, még ha fel is merném emelni a nyomorgatás veszélye nélkül a sérült állatot? Autót kéne keríteni a szomszédok közül majd mindnek van, a XXI. században nem luxus ugyan, de én nem rendelkezem vele. A szomszédaim maguktól nem ajánlják fel, hogy segítsenek a bajba jutott állaton. Talán az én hibám, de apám úgy tanított ne kérjek, ne könyörögjek senkinek. Telefonon beszélek a pécsi állatorvosunkkal, aki azon keresztül ad tanácsot és megígéri holnap el fog jönni. Annyiban megnyugtat, hogy ha a kutya a lábán jött be és mozog, akkor életveszély talán nem áll fenn. Elmondja, hogy a kutyát egy pécsi állatrendelő sem fogadná már aznap, legközelebb Szekszárdra, a tolnai megyeszékhelyre lehetne vinni. Szép kilátások. Persze mit akarok én a kutyámmal, ugye, ha az emberek sem kapnak megfelelő kórházi, egészségügyi ellátást sem ebben az országban, nemhogy vidéken, még Budapesten sem? Így kénytelen vagyok várni és szenvedni, a kutyámmal együtt másnapig. A szenvedéseimet azonban tetézik a megélt tapasztalatok a szomszédok viszonylagos közönye, időnként, érthetetlen, embertelen megközelítése. Egyikük például, igaz másnap, amikor kiderült, hogy Szekszárdra kellett volna vinni a kutyát, közölte, hogy nem lenne egyszerűbb elaltatni, mint ennyit költeni rá? Forog a gyomrom, háborog a lelkem, dübörög a szívem a haragtól, a felháborodástól. Nem, nem ért ő semmit. Ez nem káráló szárnyas, akit majd belefőznek a vasárnapi húslevesbe! Ő a barátom, a társam, a hűség hűsége, amit ember képtelen ezen a magas fokon képviselni, ahogy ő teszi. És itt élek, velük, ezekkel az emberekkel, akik ilyen értetlenek, szívtelenek. A másik felismerés az egészségügy, benne az állategészségügy, és a vidéki kisvárosok helyzete. Este hat körül történik egy baleset és nincs hová menni, nincs kihez fordulni. Normális helyzet ez? Pökhendi, évtizedek alatt vagyonossá lett állatorvosok, néhányból helyi potentát, városvezető is lett, megtehetik nagy gallérral, hogy nem mennek ki hívásra, életveszélyben lévő állathoz? Megtehetik, hogy olyanokat böffentsenek fel sötét lelkük mélyéről, hogy majd a természet elintézi és hasonlókat? Hát kik ők, legújabb kori Darwinok, vagy modern Istenek? Élet halál, remény és reményvesztettség urai?

A szörnyű gondolatok és felismerések örvényében lassan rájövök, hogy bár fogalmam sincs milyen károk érték a kutyát a baleset során, de az biztos, hogy rendkívül csúnyán sérült a hátsó lába, szőre, bőre lenyúzva, csont kilátszik, szinte ránézni sem merek, abba belegondolni meg, végképp nem, hogyan szenvedhet, mennyire fájhat neki. Kétségbeesett együttérző haragomban azt kívánom az autósnak, bárcsak ő is átélné ezt a fájdalmat, szenvedjen, sőt ennél rosszabbat, félelmetesebbet is kívánok, nem neki, annak, akit nagyon szeret vagy szeretni fog. Elszégyellem magam és megrémülök a saját hirtelen jött gyűlöletemtől. Én soha nem akarnék senkinek rosszat, mi történik most mégis velem? Kezdek becsavarodni a kétségbeesett fájdalomtól, ami a lelkemet gyötri a kutyám szenvedése láttán. Aztán kitisztul a fejem és bizonyossággá érik bennem a felismerés, egyetlen komoly büntetés létezik a számára, az élete végéig tartó lelkiismeret furdalás, csak ezt kívánom, az gyötörje. Nem azért, mert elgázolta a kutyát, hanem azért, mert teljesen biztosan túllépte az 50-es sebességkorlátot, fékezni nem tudott, de talán meg sem próbált. De leginkább azért érdemli meg, mert meg sem próbált segíteni, pedig aki valóban ismer engem, az tudja, hogy a keblemre öleltem volna és nem úgy reagáltam volna, mint az olaszliszkai lincselők. Nem is tehetném, mert én magam is valamelyest hibás vagyok és persze a butus kutyám hirtelen ugrott ki az útra, ezt kivédeni nem tudta volna Niki Lauda sem és senki, egy profi sofőr sem. A gázolási illemtan (lehet nem létezik ilyen, de ez esetben be kéne vezetni) azonban szerintem megköveteli, hogy megálljunk, ha már bajt okoztunk, legalább próbáljunk segíteni a károkat enyhíteni. Balzsamozta volna a lelkemet, ha akkor egy kis segítséget kapok. Sem én, sem a kutyám nem kaptunk. Számomra ez tovább erősíti Magyarország sanyarú mentális-lelki állapotáról alkotott lesújtó véleményemet. Az autóst azért sem tudom felmenteni, mert korábban is észleltem, de a baleset után is megfigyeltem, hogy vannak, akik lépésben, araszolva haladnak ebben az utcában, ahol nagyon sok idős ember, némelyik járókerettel közlekedve, gyerek és kutya valamint macska is él. Egy autós barátom, aki sokat közlekedik felénk a Táncsics utcában azt mondta, hogy járművezetőként az a tapasztalata, hogy azért is veszélyes a száguldás a sebességi korlát megszegése ebben az utcában, mert a vezetőfülkéből kitekintve csak a fák árnyéka látszik különösen napos melegben. Ha valaki, figyelmetlenül vezet (mert például mobiltelefonozik, vagy a nejével veszekszik stb.) illetve gyorsan közlekedik, akkor esélye sem lesz észlelni a járdaszegélyről hirtelen lelépő gyalogosokat, nem beszélve a macskákat kergető négylábúakról. Vajon történetünk antihőse, belegondolt abba, mi lett volna, ha például egy három év körüli gyermek gabalyodik a kocsija kerekébe és annak zúzza szét a lábát? Alig hiszem.

Miközben a kutyám sorsa még mindig kétséges, mivel a lassú, de teljes felgyógyulás és a láb teljes, esetleg részleges amputációja éppúgy benne van a pakliban, mélyen elgondolkodok a Táncsics utcai autókázás kérdésén is. Régóta itt él a családom, én magam pedig több, mint 15 éve (nagyapámék építették itt az egyik első házat 1956 körül), de úgy rémlik, hogy a kétezres évek közepén, végén csendesebb volt, mint mostanság. Egyrészt a Vasúti Vendéglő vonzza az autókat, aminek én nagyon örülök (már ha normálisan közlekednek), mert reklámmentes elfogulatlansággal mondom, hogy Tankó Ferenc étterme nagyon megérdemli a látogatottságot, még ha bizonyos értelemben a város peremén is van. Ezen kívül, mint csöndes utcácskán, ezen keresztül csorognak be sokan a város vérkeringésébe és a harmadik útvonal a vokányi országút, illetve a Pécs-villányi elkerülő út felé visz, amit szintén sokan használnak. A Vasúti Étterem felé nem lehet másfelől közelíteni, de könyörgöm, miért nem lehet a Vokányi utat a Rákóczi utca felől megközelíteni? Gyönyörű, csöndes, kellemes, árnyas utca a miénk, még azok is elismerik, akik nem itt élnek, akkor miért kell az autóforgalommal, a száguldással tönkretenni ezt az idillt? Ez szerintem a városvezetés felelőssége is. Sem a körzet önkormányzati képviselője, sem senki más a városvezetésből ilyesmivel nem foglalkozik.

Sőt, sikeresen beszerveztek nekünk minden év augusztus 20-ra egy autós rali versenyt. Valóban volt egy látszatérdeklődés a lakosság véleményével kapcsolatban, de a felhívás szövegének jellegéből is látszott, hogy inkább formális az érdeklődés, a szervezők elszántak voltak, hogy mindenképpen keresztül verik a versenyt. Sajnos, pont egy olyan utcában (többek közt), ahol sok idős, beteg ember és kisgyermek él. Kora reggeltől kora estig ment ezen a pihenőnapon az autó berregés, pihenni vagy nyugodtan dolgozni, bármit tenni lehetetlen volt. A veszélyességről és egyéb kellemetlenségről nem is beszélve. Ideje lenne most már, ha ez a város szélére vezető utca és annak lakossága is végre méltó megbecsülést kapna a városirányítás részéről. De lehet persze, hogy jó magyar szokás szerint megvárják majd az illetékesek, amíg valami komoly baj nem történik. Én mindenképpen indokoltnak tartanék egy további sebesség, sőt talán forgalom korlátozást is, és ennek érdekében minden fórumon el is követek majd mindent a rendelkezésemre álló eszközökkel. Bízom benne, hogy az itt élők felismerik ennek a jelentőségét és megértik, nem csak személyes okok vezetnek, hanem némi felelősségérzet is, ha már ezzel vert meg a sors és nem hagyta, hogy közönyös, pusztán önérdekű emberré váljak. Erre most már mindig emlékeztetni fog a bicegő kutyám, már ha túléli a felépülésre jósolt 1 hónapot.

A többi néma csend.

Rochi Ernő
Őajti és a szerző

Gregus tárogató kvartett az albertirsai zsinagógában

Kattintásra nagyítható

Aki a szombat kora estéjét tárogató muzsika hallgatásával akarta eltölteni, az a csodás zenei élmény mellett két ősbemutatót is kapott bónuszként a Gregus Tárogató Kvartett jóvoltából.

Bár szeretem a zenét és a tárogató hangja mindig is bűvöletbe ejtett, szombaton délután, az aprób­bik csemetével átbumlizott gyermeknap után elég nehezen szedtem rá magam a művészeti élmények élvezetére. Tán le is tettem volna róla, ha nem ígérem meg a látogatást egy számomra fontos embernek. S hogy mennyire jól jártam ezzel, az csak később derült ki!

Azt már a Művészetek Háza megnyitóján volt szerencsém megtapasztalni, milyen csodás akusztikával bír az épület, mégis minden alkalommal bámulatba ejt eleink építészeti tudása! Így aztán fokozott kíváncsisággal vágtam neki az estének.

A Gregus tárogató kvartett tagjai

Kattintásra nagyítható

A zenekar tagjainak bemutatása mellett kaptunk egy kis tárogatótörténeti ismertetőt is. Innen tudhattuk meg, hogy Szabó Sándor zeneszerszáma bizony, több mint száz esztendős, hogy a zenekarban levő alt- és tenor tárogatók egyedi megrendelésre, régi hangszerminta alapján készültek magyar mesterember keze munkájának dicsérete képen, s hogy az országban mindegyikből csupán egy darab található. Érdekes történelmi visszatekintés is volt a tárogató útján, ami sokunk számára jelenthetett új információkat.

A csodás este repertoárjában olyan ismert dallamok mellett mint Johann Strauss Verbunkja, vagy Farkas Antal verbunkos nótái, két ősbemutatót is hallhatott a közönség.

Egyikük Tomaso Albinoni Adagio-ja volt, ami világpremiernek számít, hiszen ezt a művet tárogatóra még senki nem ültette át! Erről a műről azt is megtudhattuk, hogy Albinoninak valójában nem sok köze volt ehhez a darabhoz, hacsak annyi nem, hogy az ő triószonátájának vázlatai és maradványai alapján készült, s valójában egy a milánói Remo Giazotto nevű zenetörténész komponálta meg.

A másik Hidas Frigyes: 9 Békés megyei népdalának átdolgozása volt, amit szintén Szabó Sándor munkáját dicsérte.

A koncert befejező részében az „Ott ahol zúg az a négy folyó” és a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” mellett az örök gyerekeknek némi régi mesezenei összeállítással is kedveskedett a négy művész: Szabó Sándor vezető nyugalmazott zenetanár, Tóth Eszter művész-tanár, Andrási László klarinét tanár aki az alt-tárogatón játszott, valamint Csuvár Gábor mérnök, aki a tenor-tárogatót szólaltatta meg.

A fergeteges hangulatú, vastapssal honorált este valódi felüdülést jelentett, s igazán bánhatja, aki nem volt ott!

Kecser István főszerkesztő

Kecser István

avagy: tényleg, ki viszi át…? (Megkésett reflexió Sirkó László zenés önálló estjére)

Sirkó László önálló estje az albertirsai zsinagógábanJanuár 19-én volt az albertirsai születésű Sirkó László, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagjának zenés önálló estje. Látszik, hogy nem vagyok igazi kritikus, s talán műértő sem – néha saját műveimet sem igazán értem -, mert nekem bizony majd’ egy hetembe került feldolgozni azt, amit a nagyszerű színhely választással a Művészetek Házában, a régi zsinagógában láttam, átéltem. Helyre kellett tennem magamban mindazt amit ezen az estén kaptam. Nem csupán művészi értelemben, hanem emberileg, történelmileg. Egy ember kitárulkozását, küzdelmét a múlttal, a jelennel, életútjával.

Sirkó László önálló estje az albertirsai zsinagógábanMegható, egyben megtisztelő volt az a fajta nyíltság és őszinteség, amivel Sirkó megnyílt. Úgy, ahogy az ember csak a barátjának nyílik meg! Bár tény, hogy aki erre az önálló estre egy haknit várt, az akár csalódhatott is, hiszen ezt az előadást nem csupán érteni, de érezni is kellett! (Az, hogy a végén a közönség állva tapsolt, talán jelentheti azt, hogy sok számára érezhető volt az a katarzis, amit csak az igen kiválóak képesek adni egy önálló est során!) Nehéz feladat volt nekem, aki Őt nem ismertem, megtalálni a sorban mindennek a helyét. Mert azt azonnal éreztem, hogy ennek az estnek van egy vonulata, ez egy történet, egy küzdelmes életút. De minden kis darabkáját össze kellett szedegetnem és össze kellet rakosgatnom, mint egy puzzle-t, hogy végre feltáruljon előttem az egész, a csodás kép! Az a kép, ami tele van fájdalommal, ugyanakkor büszkeséggel, alázattal, szeretettel és örömmel. Egy életút, egy színészi pálya annak minden állomásával, gyötrelmeivel, örömeivel.

A képszerű megformálásnak köszönhetően magam előtt láttam a pincében a borosüvegek fölött görnyedő Édesapát, és szinte hallottam suhanni a mogyorófa vesszőt… és megértettem, Ő maga, Sirkó László viszi át fogával tartva a szerelmet a túlsó partra!

 

Nem is tudok egyebet hozzátenni az estéhez, csak annyit: – Köszönöm!

 

Kecser István főszerkesztő

– cser –

 

 

 

 

 

 

A galéria tartalmaz 10 fotót.

Március 31-én, egy kissé megkésett születésnapi ajándékként Tímár Ibolya festőművész kiállítását nyitotta meg Fazekas László polgármester Albertirsán,  a Móra Ferenc Kulturális Központban.

Tímár Ibolya önmagáról:
Születtem 1947. márc. 23-án Nagyváradon
Apám Kovács Károly festőművész, iparengedélyes művészi arckép és tájképfestő,(mert valamiből meg kellett élni a művészetből akkor sem lehetett)
A 8 általános után elvitt Marosvásárhelyre és beíratott az ottani zene és képzőművészeti szakközép iskolába (marosvásárhelyi Művészeti Líceum)
amit akkor Izsák Márton szobrászművész igazgatott.
Apám csak meg akarta mutatni azt a gyönyörű épületet mert azt Kultúrpalotának hívták, de én ott ragadtam.
A Líceum elvégzése után visszakerültem Nagyváradra és ott dolgoztam a színháznál. Itt megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki Magyarországon élt.
A kapcsolat nemsokára lánykéréssel folytatódott. Én, az érzelmeken túl kaptam az alkalmon is mert apámnak az volt a kívánsága,hogy itt éljek és haljak magyar földön.
Házasságkötésünk után ide is költöztem. Már 40 éve az őshazában élek, amiből legtöbbet Budapesten töltöttem. Ott dolgoztam, festettem. Voltak kiállításaim is.
8 éve jöttünk Albertirsára. Volt itt egy ismerősünk akihez kijöttünk grillpartikra és úgy megtetszett ez a hely, hogy elhatároztam, ide költözünk. Leginkább a sok a zöld terület lopta be a szívembe magát. Ez után megkerestem a Kistérségi Gerje egyesületet Cegléden és akkortól kezdve ott voltak kiállításaim a csoporttal.
Tehát mióta elvégeztem az iskolát azóta festek és festek egyfolytában, hobbiként is.

Harmadik adventi gyertya meggyújtása AlbertirsánAz idei Adventen minden héten más és más felekezet gyújtja meg a várakozás gyertyáit a Mirelit-parkban levő Adventi koszorún. A harmadik, az öröm gyertya lángjának fellobbantására kis műsor keretében az albertirsai Baptista egyház vállalkozott. Nagyszerű kórus muzsikával, amolyan valódi öröm énekléssel varázsolta el a kis létszámú hallgatóságot.


La-Li Húsbolt Albertirsa - vasárnap is nyitva
December 13-tól már vásárolható a karácsonyi élő hal!


 

Az énekkar szépen, tisztán szóló hangjaiból egy más, új jellegű templomi hangzást ismerhettünk meg. Üdítő változatosság volt, a korábban megszokott tradicionális egyházi zenéléshez képest. Némi mosolyt csak az csal a számra szegletére, hogy egyik ének zenei világában egy régi, ’70-es évek korabei melódia csöppent elénk. Én két címen is ismertem, csak egészen más szöveggel – „A fény a napból jön”, vagy a „Ha minden nyelven” -. Régi építőtábori esték tábortüzei szinte nem múltak el anélkül, hogy ez a nóta, valamelyik gitáros fiatal repertoárjából elő ne került volna. A jelen így bizonyítja, hogy a zene örök, legfeljebb a szöveg változik.

Újvári Ferenc Baptista lelkipásztorA csodás énekek után Újvári Ferenc lelkipásztor mondott ünnepi beszédet. Beszédében párhuzamot állított a gyertya fénye és Jézus léte között, hiszen ahogy egy gyertya fénye képes utat mutatni a sötétben, úgy mutat utat lelkünk számára Jézus a lét sötétségében. Ide a csodás napsütéstől a halál sötétjén át jutottunk el. Kicsit érdekesnek ítéltem meg, hogy Krisztus születése előtti öröm vasárnapon miért kell pont a halálról beszélni, de a beszéd amúgy szép volt. Utána városunk polgármesterével és Major Judit alpolgármester asszonnyal közösen felkapcsolták a harmadik gyertya fényét. Hárman a harmadikat…

Mindezek ellenére úgy érzem, nagyszerű kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Megismerjük egymás vallását, énekeit, liturgiáját; megérthetjük a másik Istenképét. Mai, gyűlölködéssel teli világunkban az ilyen események, rendezvénysorozatok nagyon fontosak lehetnek a békés egymás mellett élés tanulásában, a tolerancia és egymás elveinek, világlátásának tiszteletben tartása szempontjából. Nagy örömömre szolgált, hogy bár kissé távolságtartó módon, de jelen volt az eseményen Szőke Károly, a város Kulturális bizottságának vezetője, valamint másik alpolgármesterünk, Szőke Szabolcs is.

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Első gyertya az albertirsai városi Adventi koszorún 2016.11.26-án.

A 2016. évi Advent városunkban eltér az eddigiektől. Minden héten más és más felekezet gyújtja majd meg a várakozás gyertyáit a Mirelit-parkban levő Adventi koszorún. Az első gyertya lángjának fellobbantási ceremóniája a Római Katolikus Egyház műsorával vette kezdetét. A zenei összeállítás után Fazekas László polgármesteri köszöntője hangzott el, majd a gyertya meggyújtása után Mihály atya vette át a szót.

Adventi műsor - katolikus zenekarA program kezdetéig a gyermekek zenekara és kórusa szórakoztatta a szerintem kevés számú gyülekezőt. A fellépők igyekezete feledtette a helyenként hamiskás énekhangokat. Kiemelkedő volt viszont a fuvolista teljesítménye, aki a borongós, csípős, határozottan kellemetlen időben is csodálatosan szólaltatta meg hangszerét! ( Én tudom, hogy ez mekkora feladat volt! Innen is gratulálok Neki! ) Öröm volt hallani és látni, hogy a katolikus egyház is igyekszik haladni a korral és a régi templomi énekek mellett már ki is lépnek az épület falai közül és könnyen dúdolható, kellemes hangzású vallásos énekekkel is igyekeznek a fiatalok körében is népszerűek lenni.

Fazekas László megnyitójaEzt követően városunk polgármestere köszöntötte az ünnepet és nyitotta meg az Adventi ünnepségsorozatot. Elmondta, hogy az idén, szakítva a korábbi hagyományokkal, minden héten más és más felekezet ad ízelítőt az ő Adventi gondolataiból, így megismerhetünk négyet az albertirsai egyházak közül. Megtudhatjuk Krisztus születéséről vallott nézetekeit, betekintést kapunk liturgiáikba. Fazekas László beszéde után Major Judit alpolgármester meggyújtotta a város Adventi koszorúján az első gyertyát. (Sajnálatosnak tartottam, hogy egy ilyen horderejű kulturális program megnyitójáról pont a város Kulturális bizottságának vezetője és mindegyik tagja hiányzott -legalább egynek illett volna ott lennie-. Nehéz ilyenkor nem párhuzamot vonni a létező, de leginkább nem létező kulturális életünkkel. Ezzel természetesen önmagukat minősítik, de ha a városnak ilyen képviselőkre van szüksége, akkor nekik van ott a helyük, ahova szerintem nem valók… Mindezt nem tettem volna szóvá, amennyiben legalább valamelyik bizottsági tag -ha már a bizottság vezetőjének nem jutott eszébe kinevezni valakit!- szolgálati kötelezettségének tartotta volna, hogy a péntek-szombati kulturális programok legalább valamelyikén pofavizitet vegyen! )

Ma, elsőként -természetesen- a Római Katolikus egyház mutatkozott be az egyházak közül. Mihály Atya beszédében, többek között kaphattunk némi történelmi, hittörténeti visszatekintést az Adventről, sőt, magáról az Advent jelentéséről, valamint megtudhattuk, hogy mióta is létezik adventi koszorú és hogyan is volt ennek története. Ezen kívül egy mese is elhangzott, amiben kiderült, melyik állatnak mit is jelent a Karácsony; hogy a szamár, akinek őse jelen volt Krisztus születésénél mit is üzen nekünk, embereknek.

                                                               

A program keretében némi közös éneklésre és imádkozásra is volt lehetőség.

Utána némi forralt borozásra is volt alkalom, természetesen mindenkinek saját költségén! A szerény vásár két pavilonjában lehetőség van kézműves ajándékok megvásárlására is.

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

 

Ma, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. A Költészet napja fontos kulturális örökségünk, hiszen a versek akarva-akaratlanul is gondolkodni tanítanak bennünket. Segítenek megérteni a mindennapjainkat, ugyanakkor segítenek elmenekülni a mindennapokból.
Mi most egy albertirsai kötődésű verssel tisztelgünk eme jeles nap előtt.

 

Hazafelé a vonaton

 

Lebicsakló fejjel várjuk az otthont,
hogy a vonat zajába beleússzon a vacsora íze,
s a nyál megcsordul a szájunk szélén
míg állomásról állomásra araszol velünk az idő.

A néhány másodperces szendergések
enyhítik szemhéjunk égető kínjait,
újságunk kihull a kezünkből,
és vár ránk holnap hajnalig.

Fásultan zötykölődünk
Monorierdő és Pilis között,
nyelvünk el-elzsibbad egy pillanatra
s szakadozott álmok úsznak a fejünk fölött.

Befúrom magam én is a bőrkabátba
langyos melege gyengéden átölel,
nem gondolok a holnapra, a mára,
csak ringatózom együtt a többivel.

Kecser István

 

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek képregény kiállítása.Péntek kora estémet bearanyozta az a kiállítás, melynek megnyitóján részt vehettem; Miklosovits László és tanítványa Koska Zoltán grafikusművészek egy fantasztikus élménnyel tettek gazdagabbá.  Megmutatták, hogyan lehet elvinni a művészetet a hétköznapi ember otthonába szórakoztató módon. Nem véletlen, hogy a megnyitót Kiss Ferenc Korcsmáros Pál díjas szakértő tartotta, hiszen a két művész képregényeiből, sőt, kép-regényeiből kaphattunk ízelítőt!

Milkosovits László kép-regénye

„Imperial lelke bolyong az éjszakában…”

Hiszen, mint ahogy nagyon érzékletesen Kiss László rávilágított, a képregény sok esetben valójában egy regény, képekben elmesélve, méghozzá oly módon, hogy egy-egy rajz az időt is foglyul ejti, hiszen a szereplők megszólalásai nem egy időben, hanem egymás után következnek, mégis mindez egyetlen képben megalkotható.
Ezt a Zalaegerszegen született Miklosovits László rögös utat bejárva maga tapasztalta meg. Rajzolt többek között a Rakéta Regényújságba, de 35 önálló grafikusi kiállítása is volt már szerte Európában. Mai kiállításukon külön élmény volt számomra Karinthy Frigyes: Röhög az osztály karaktereinek megfigyelése. Érdekelt, Miklosovits milyennek látja lelki szemével Kökörcsin tanár urat, avagy éppen Auert. Nyugodtan kijelenthetem, egy srófra jár az agyunk; szinte pont ilyennek képzeltem el magam is őket!

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállításaTanítványa, az 1991-ben született albertirsai fiatalember már felsőfokú oktatásban is részesült. Míg a középiskolában szobrásznak tanult, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen animációs tervezőként végzett. Koska Zoltán, mint ifjú tehetség, most ezen a kiállításon debütált, meglátásom szerint sikerrel. Mestere ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ezzel a kiállítással tartoztam ennek a fiúnak, mert megígértem neki, hogy egyszer együtt fogunk kiállítani, ha megérik rá.”

Kiss Ferenctől kaptunk egy történelmi áttekintést is a képregények mikéntjéről, és történelmi alakulásáról. Innen tudhattuk meg, hogy az általunk most ismert formáját szövegbuborékos képregénynek nevezik. A szocialista időkben a kultúrpolitika nem kedvelte, mert a Nyugat üldözendő „silány világa” volt a magvas kultúra helyett.

Nos, e két nagyszerű művész vastagon rácáfolt erre az állításra, hiszen rajzaik művészi, aprólékos kivitelezése messze túlmutat a valóban sablonos skiccek és mondanivaló nélküli sekélyes füzetecskéin.

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállítása.A rajzok 2016. március 30-ig tekinthetők meg nyitva tartási időben (Hétfőtől – Péntekig: 800 – 1700 óra között) Albertirsán, a Móra Ferenc Kulturális Központ (Albertirsa, Pesti út 85) kiállítási termében.
Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik szeretik az igényes rajzokat, a jó humort, és szeretnének egy kellemes, felhőtlen kikapcsolódást maguk és családjuk számára. Úgy gondolom, ha a kortárs kultúra itt él velünk, tartozunk önmagunknak annyival, hogy megismerjük!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Gérné Mezősi Aranka - Az idő mozgása

Gérné Mezősi Aranka

November utolsó szombat késő délutánján egy jubileumi kiállítás nyílott a Móra Ferenc Kulturális Központban. Egy minden szempontból rendhagyó kiállítás, hiszen Gérné Mezősi Aranka szobrászművész ajándékozta meg a résztvevőket egy hihetetlen élménnyel, születésnapja alkalmából.

A kiállítást Dr. Feledy Balázs művészettörténész nyitotta meg. A művészeti író hosszan sorolta Aranka életútját, iskoláit, s ebből kikerekedett a művésznő életútja, művészi fejlődése.

Megtudhattuk, hogy a fa szeretete gyermekkorban plántálódott Arankába asztalos édesapja mellett. Innen minden lépcsőt bejárt, kezdve a szakmunkás vizsgától a tanári diplomáig, s a megszerzett tudás, ismeret mind-mind gyarapította, csiszolta, s ezáltal egy teljesen egyedi látásvilággal ajándékozza meg művészete kedvelőit.
Gérné Mezősi Aranka - ZuhanásHiszen, mint Feledy Balázs elmondta, az ember megszokta, hogy a szobrok monumentális alkotások, amik lenéznek a szemlélőre, de Aranka új technikával készült plasztikái egy új térben, a levegőben kelnek életre, s mi a felhőkbe tekintve láthatjuk őket.
A művésznő egyedi látásmódjához hozzátartozik, hogy alkotásainak, akárcsak a művészi haikuknak, nincs címe; azt a szemlélő adhat magában, intuíciói alapján. (Ezért az itt megjelenő képek címét jelen írás szerzője önkényesen adta,  mint jelen cikk címét, a „szoborlebegés”-t, ám lehet, Kedves Olvasó, hogy Neked / Önnek más jut róla eszedbe!)
A gazdag élettapasztalat új irányba kormányozta Aranka művészi fantáziáját, s megmutatta, hogy nem csupán a motorfűrésznek, hanem a finom öntőtechnikának és a drótfonásnak is nagymestere!

Gérné Mezősi Aranka - Lovak kispalasztika A személyes hangú megnyitó után a Művésznő meghatottan mondott köszönetet mindazoknak, akik segítették útján, külön kiemelve családját.

S mi, akik részesei lehettünk ennek a csodának, szinte fel sem fogjuk, hogy egy olyan művész él egy városban velünk, aki méltán szárnyalhatna a világhír felé!
Én büszke vagyok arra, hogy Arankát személyesen ismerhetem, s hálás vagyok a sorsomnak a barátságáért!

A kiállítás 2015 december 19-ig tekinthető meg Albertirsán,
a Pesti út 85 szám alatt!

Mindazoknak, akik tudnak eljönni, vagy nem tudják, hogy eljöjjenek-e, álljon itt néhány fénykép a teljesség igénye nélkül kedvcsinálónak, s nekünk, akik ott voltunk, emléknek!

Gérné Mezősi Aranka - FelfeléGérné Mezősi Aranka - Lebegés

Gérné Mezősi Aranka - Lovak kispalasztikaGérné Mezősi Aranka - Táncolók

Kicsit talán messziről indulunk, ám fontosnak tartom elmondani, hogy a nemzet alapja a család, a család alapja az egészség. Városunkban ezt a két nagyon fontos alapkövét ismerték fel, és a család, mint mikroközösség kohéziójának erősítése érdekében Családi és egészségnapot rendeztek a strand területén.

Mesejáték az albertirsai Családi és egészségnapon.Az egész napos programsorozat részeként remek szórakozási lehetőségeket biztosítottak a gyermekek számára részben színpadi műsorokkal, részben játék lehetőséggel, lufi hajtogatással, arcfestéssel.
A szervezők nem feledkeztek meg a felnőttekről sem, őket operett és nóta énekesek szórakoztatták.

Az egészség megőrzése érdekében csontkovács és különféle masszázs lehetőségek várták a kalandos kedvűeket, és mindenkit, aki ismerte, vagy nem ismerte, de szívesen kipróbálta ezt a fajta felfrissülési lehetőséget.

Mindehhez a strand rendezett, szép környezete igazán csodás keretet nyújtott!Ballance-X táncegyüttes

A reggeli eső után az égiek megkönyörültek a rendezvény szervezőin, és már dél környékén meleg napfény simogatta a résztvevőket!
Ilyen csodás időben került sor a délutáni kultúr-programokra, amiben festőművészek, és amatőr festők, képíró és képző- és iparművész mutatta be alkotásait, amik akár azonnal megvásárolhatók is voltak. (Az albertirsai festőművészet jelenlegi helyzetéről, és az alkotókról külön cikksorozatot tervezünk.) Az ötlet nagyszerű volt, hiszen a szervezők rájöttek arra, hogy ha a város lakossága nem nagyon jár be a művelődési házba kiállításra, akkor a művészeti alkotásokat viszik ki a polgárok látogatta rendezvényre!
Mi ezzel a néhány fényképpel visszük el azok otthonába is a művészek üzenetét, akik nem tudtak ott lenni ezen a vasárnap délutánon.

Jóga Éva amatőr festőművész Motyovszkiné Szegvári Erzsébet festőművész  Tímár Ibolya festőművész

A délután csúcspontját Gérné Mezősi Aranka szobrászművész – Békakirály, valamint Várhelyi György szobrászművész – Teknős című alkotásainak felavatása és átadása volt.
A két alkotás specialitása, ami a művészek elmondása szerint jelentősen nehezítette a feladatot az volt, hogy az „alapanyag” nem csupán fa, hanem még a talajba is kapaszkodik: egy-egy tuskó. Az alkotások témáját a helyszín, és a rendelkezésre álló „munkadarab” mérete határozta meg. Külön köszönet illeti művészeinket azért, mert a legnagyobb hőségben is kitartóan dolgoztak, hogy a hüllők mihamarabb a fürdőzők kedvenceivé válhassanak!

A művészek alkotásaikat térítésmentesen bocsátották a város részére!

Polgármesteri avató Alkotók és ünneplők Gérné Mezősi Aranka köszöntése Várhelyi György köszöntése
 Mezősi Aranka: Békakirály A művésznő és alkotása Várhelyi György: Teknős A lokálpatrióta

A remek kezdeményezést remélem jövőre folytatás követi! Bízom benne, hogy akkor már lesznek valódi családi programok, ahol az apróságok a szülőkkel közösen vesznek részt ügyességi játékokban, sport- és játékos vetélkedőkben. Ha már egészségnap, akkor üdvös lenne ingyenes vérnyomás- és vércukor mérés, életviteli- és étkezési tanácsadás. Érdemes lenne kihasználni a programok szervezése során, hogy a strand területén van, tehát adott lehet némi vizes családi játék is!

- cser -

– cser –

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum