vélemény

Mit is lehet erre mondani? A rozsdának biztosan más a véleménye…

 

Hmmm... akkor ne edd!

Aki figyelmesen közlekedik a városunkban, a mai napig találkozhat ezzel a táblával!

 

Mi nem szeretnénk megvárni, amíg megválasztott képviselőink elmesélik nekünk, hogy milyen jól is tették a dolgukat! Mi Önöket szeretnénk megkérdezni a Facebookon arról, hogy Önök szerint hogyan sikerült városunkban a 2015-ös esztendő! Most Önök értékelhetik a képviselők, a választott testület munkáját!

Ehhez a következő napokban különböző kérdéseket fogunk feltenni, amikre adott válaszaikkal Önök, választók fogják meghatározni, hogy választott képviselőik eltalálták-e az Önök prioritásait. Lehet, hogy néhány képviselő itt fogja megtudni, hogy a választókerülete lakossága mit is tartana fontosnak, mit is kellene képviselnie! No persze ehhez Önnek ismernie kell a képviselőjét! Erre is rá fogunk kérdezni!

Arra is keresnénk a válaszokat, hogy Önök, albertirsai lakosok, választó polgárok mit gondolnak, mik a legfontosabb tennivalók a városunkban. Most Ön értékelheti, Önök értékelhetik a megvalósult, vagy meg nem valósult ígéreteket! Mi megőriztük a választási célkitűzéseket, azok között is fogunk mazsolázni egy kicsit.

Most egy hosszabb „játékra” invitáljuk Önöket. Szeretnénk, ha velünk tartanának a végéig, s mi megígérjük, hogy az eredményeket összegzés után az első testületi ülésen vezetőink elé tárjuk, mint a városlakók akaratát!

A kérdések kizárólag a Facebook-on lesznek elérhetők. Egy kérdés 4 – 5 napig fut, utána új kérdés következik, de régit nem vesszük le.
Az összesítéskor neveket nem nézünk, számunkra az arány, és a válaszadók száma a fontos!

Azt gondolom, essünk neki!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Holnap lejár a határidő, ameddig be kell jelenteni a háztartásban, a háznál tartott kutyákat.Kaptunk is hozzá egy rafináltan ügyesen megszerkesztett kérdőívet.

Vesézzük csak ki szépen, mit is kérdez?
Az alap adatokkal nincs is igazából bajom, hiszen az természetes. Még az is rendben van, hogy nyilatkozni kell arról, mikor oltották utoljára a kutyát, ki végezte, mi a kamarai regisztrációs száma az orvosnak. Még csak az sem baj, sőt, igencsak hasznos, hogy leadjuk a chip számát, és a beültető orvos nevét, kamarai számát.
Találkoztunk ugyanis már nem egy olyan esettel, amikor a kutyában a chip benne volt, azonban a nyilvántartási rendszerben nem szerepelt; hadd ne mondjam ez esetben feleslegesen kínozták az állatot a beültetéssel! Ugyanis ha az interneten is elérhető rendszerbe (www.petvetdata.hu) nincs a jószág regisztrálva, akkor hogyan találják meg a gazdiját, ha az eb elkóborolt (netán kitették az autóból szerencsétlent)?
Az is rendben van, bár igazából én személy szerint felesleges kutakodásnak érzem (megjegyzem, nem olvastam el a törvényt, ami alapján az összeírást el kell végezni -1998. évi XXVIII. törvény (Ávt.)-), hogy megadjuk a vakcina nevét, amivel a veszettségi ellen beoltották. Még ha nehezen is, de belefér a kérdéssorba az oltóanyag gyári száma; bár igazából megnézném azt a tanyán élő idős nénit/bácsit, aki tudja, hogy azt hol is találja meg -vagy egyáltalán nekilát és kitölti a papírt ahelyett, hogy azon frissiben be nem gyújt vele-.
Biztosan vannak néhányan, akik ennek a papírnak a kitöltése közben szembesülnek azzal a kellemetlen ténnyel, hogy lejárt a kutya oltása, és mivel kötelező évente oltatni, gyorsan elviszi az állatorvoshoz, hiszen ha beírja a tavalyi, vagy tavalyelőtti dátumot, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan hozza a postás a büntetésről a csekket. Mert abban szinte biztos vagyok, hogy ezt ellenőrizni fogja a Hivatal, de az, hogy a kutya chipje szerepel-e a rendszerben azt nagy valószínűséggel nem lesz lecsekkolva.
A leggonoszabb része azonban véleményem szerint az a kérdés, hogy mikor került a chip a kutyába! Ugyanis az önkormányzatnak joga ellenőrizni, hogy az idén március 31-ig való beültetési kötelezettséget az ebtulajdonos megtette-e, s ha nem, jogosult büntetést kiszabni.
Mennyire izgalmas, és érdekes, hogy éppen az idén van ebösszeírás…
Én úgy gondolom, hogy önmaga ellen terhelő vallomást senki nem köteles tenni, hát én bizonyára úgy oldanám meg a kényes kérdést, hogy arra nem válaszolnék. Nézzen utána, ha nagyon kíváncsi rá!

Csak reménykedni tudok abban, hogy ez nem egy egyszerű módja a tömeges büntetések kiszabásának, így év végére igazítva a dolgot, hadd örüljön a paraszt egy kis karácsonyi meglepetésnek, no még némi bevétel növelésre!

- cser -

– cser –

No, nem úgy, ahogy sokan gondolnák, hanem még egy picit időzzünk a szelektív hulladékszállítás szappanoperájában, hiszen lassacskán már csak dolog lesz biztos: a kezelő cég elnevezése.

Újabban – gondolom sokak nyomására – végre belátta a szolgáltató, hogy ha mindig kevesebb és kevesebb zsákot biztosít a gyűjtéshez (ugye emlékszünk rá, először úgy volt, hogy négy tele szákért kapunk hármat, háromért kettőt; a hogyan továbbra már nem volt kedvem rákérdezni, mert attól féltem, megkapom, hogy csak egy zsáknyi szelektív hulladékot gyűjtök, azt miért vagyok képtelen a saját pénzemen bezsákolni… holott és úgy gondolom, ha fizetünk, adott esetben nem is olyan keveset, a hulladékszállításért, és főleg, ha nevelő célzattal – megjegyzem nagyon helyesen!! – háztól is elszállítják a szelektíven gyűjtött hulladékot, akkor ugyan biztosítsanak már ehhez megfelelő gyűjtőzsákokat, ha meg nem, akkor ne legyen zsák, hanem legyen erre saját edényem, amiből a kommunális hulladékhoz hasonlóan kiürítik a gyűjteményemet.), lassan, de biztosan le fogja szoktatni az embereket a szelektív gyűjtésről! És végre megszületett a javaslat: ahány teli zsák, annyi üres lesz, azonban maximum 3 db. Ezzel már azt hiszem egyet is lehet érteni, hiszen igen kicsi a valószínűsége, hogy amennyiben adott esetben a műanyag palackokat laposra tapossuk, és hasonlóan járunk el a tejes-, gyümölcslés, sörös, vagy konzerves dobozokkal – nem, ne kövezz meg, persze, hogy nem várom el a 75 éves nyugdíjastól, a 1250 grammos kutya eledel üres dobozán esőtáncot járjon a 40 kilójával! -, bizony belefér egy-egy zsákba, és az sincs előírva, hogy ha a gyűjtő nincs tele, akkor ész és értelem nélkül ki kell rakni csak azért, mert ma szállítási nap van! Tehát a megszületett megoldással még egyet is lehet érteni! Én azt mondom, örüljünk annak, hogy továbbra is házhoz jönnek, elviszik, és ésszerű mennyiségű cserezsákot biztosítanak nekünk!

Mert bizony, én nagyon örülök annak, hogy nem kell túrákat tennem a műanyag hulladékommal, meg a fém dobozokkal, hanem saját portámon szépen összerakhatom, és újrahasznosítják! Amióta ez a lehetőség fennáll, bizony előfordult nem egyszer, hogy a kukaedényem alján kotyogott egy kis olyan hulladék, amivel már végképp nem tudtam mit kezdeni! Hiszen -bár idén lesz 10 éve város Albertirsa, azért valljuk be őszintén, faluhelyt az ember mindig megtalálja a helyét minden, a háztartásból kikerülő maradványnak. Az ételmaradék, száraz kenyér legrosszabb esetben a tyúkok elé vándorol (na jó, ha Neked, Kedves Olvasó nincs, a szomszédodnak biztosan van, és nem valószínű, hogy haragudna érte, ha átadnád neki a kerítésen, esetleg néha egy-egy doboz tojással honorálná is), a papír elég a kályhában, de gyűjthető is. A műanyag szelektíven szedhető, a fémdobozok és egyéb italos dobozok (tej, gyümölcslé) szintén. Így jóformán alig marad olyan anyag, ami az országban levő a hulladékhegy egyikét növelné.

Mert korántsem mindegy, hogy a holnap embere mennyire fog odafigyelni a környezetére, hiszen abban gyermekien, unokáink fognak élni; nem akarhatunk nekik rosszat!

Az viszont némi aggodalommal tölt el, hogy a komposztálható hulladék begyűjtésével kapcsolatban még mindig nem lehet semmit sem tudni!

– cser –

Az országban jártomban-keltemben ismeretlenek és ismerősök is kérdezgetik tőlem: „Milyen hely az az Albertirsa?”
Mit is mondhatnék? Hiszen éppen olyan, mint a világ demokratikus részén bármely település: olyan, amilyennek én megélem.

Hiszen amilyennek megélem, olyanná fog válni. Ha nem törődök vele, nem fog érdekelni, ha szemetes, ha az aluljárójának a falát a szemem láttára firkálják össze, ezért magam is eldobom a péksüteményes zacskót, vagy elfordítom a fejem, amikor más eldobja. Jó, a falfirkák általában nem más szeme láttára készülnek, hanem egyszer csak ott vannak.
Azonban az a nem mindegy, hogy meddig fogadják a hozzánk látogatókat ezek a -hellyel-közzel igencsak bunkó- feliratok.
Rajtunk múlik, hogy várjuk-e a -jelen esetben mindegy mi okból- pénzszűkében levő vasúttól, vagy önkormányzattól, hogy letakarítsák, kitakarítsák az amúgy sem a város gyöngyszemének számító aluljárót. Mert ha van nekünk már Baráti körünk, vannak festékboltjaink, igazából nem hiszem, hogy sokáig tartana, ha rájönne valaki, hogy boltok támogatását kérve, a baráti kör tagjaival akár kellemes közös program keretében igazából néhány óra alatt rendbe lehetne rakni ezt részt. És ha már van nekünk Polgárőrségünk is, időnként tiszteletüket tehetnék errefelé. Csak úgy. Minden csinnadratta nélkül, hogy ellenőrizzék az aktuális állapotokat. Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg olyan időszakra időzítenék látogatásukat, amikor vélhetően a feliratok készülnek (bizonyára nem vasárnap délben).
Vannak nekünk iskoláink is, ahol akár osztályfőnöki óra keretén belül lehetne néhány szót szólni arról, hogyan kell, lehet megbecsülni a közös értékeket, legyen szó akár egy közösségi térről, akár a helyi kultúráról, hagyományokról. Mert nem hiszem, hogy nálunk itt a trianoni döntést kell elsősorban siratni, sokkal inkább ennek a soknemzetiségű településnek a lassan elhaló sajátságos népi hagyományait, kultúráját.
Vannak halvány kísérletek ezek megőrzésére, de mintha ebben nem lenne partner sem a város, sem az itt lakók.

Ha hagyjuk, eltűrjük és támogatjuk, hogy a széthúzás legyen ránk a jellemző, akkor egy széteső városunk van, lesz. Ha nem állítjuk félre azokat, akik nem a város, hanem saját érdekeik szerint igyekezni befolyásolni minket, akkor éppúgy az enyészet sorsára fogunk jutni, mint nagyon sok település széles e hazában!

Ha mi vezetőket keresünk, és nem gazdákat, akkor birkákká válunk, akik mennek a vezérkos után, holott ennek nem így kellene lennie!

A kérdésekre azt is szoktam mondani: Remek helyen levő városka Albertirsa!
Hiszen ez így van! Csak meg kellene látni! Mellettünk halad el az ország egyik legforgalmasabb főútja, a 4-es. Távolságunk Budapesttől alig fél óra. Van thermál vizű strandunk…. Akkor mi baj? Miért nem állnak még szállodák, miért nem vagyunk tele fizetővendég szállásokkal? Mi hiányzik mindehhez?
Talán a bátorság, talán a szándék?
Mert bizonyára kellene bátorság ahhoz, hogy a strand bérlőjével olyan hosszútávú szerződést kötni, amiben nagyobb mértékű fejlesztést jelentősen megnyújtott szerződéssel honorálnánk. Nota bene, még akár a bérleti díjat is elengedhetnénk egy fedett medence kialakításáért cserébe, hiszen ha némi reklámot csapnánk a helynek, még akár telente is lehetne itt vendégeket fogadni! A kiesett bérleti díj bevételt pedig lehetne pótolni az Idegenforgalmi adóból, avagy a vélhetően jelentősen megemelkedő Iparűzési adóból. Hogy a munkahelyek számának gyarapodásáról ne is beszéljek!
Mert bizony, a birkát, ha nyírni akarom, etetni is kell!
Igencsak szép dolog, és ez vitathatatlan érdem és eredmény, hogy nem úszunk nyakig adósságban, mint a legtöbb város mostanság! Ez azért dicséri az irsai polgárok bölcsességét, hogy nem egy mindent szétszóró vezetőt választottak számunkra! Azonban ne felejtsük el, hogy nekünk nem csupán négy évente van jogunk beleszólni a saját városunk életébe! Vannak lakossági fórumok, vannak képviselőink, ahol és akiken keresztül ötletekkel, javaslatokkal lehet, és kell beleszólnunk saját életünkbe!
Mert háboroghatunk azon, hogy fizetni kell az orvosnál az idei évtől, de mit javasoltunk mi ehelyett megoldásnak? Mert az a felelősség, ha ésszerű megoldást is javaslunk gondjainkra, ha olyan ötletekkel segítjük önmagunkat, amik hosszú távon is jótékonyak! Mert nem a meglevő pénzt kell szétszórni, arra bármelyik hülye képes!
De attól, hogy elosztogatjuk -mondjuk éppen- a pénzmaradványt, és nem fejlesztésekből növeljük a város bevételét, még nem lesz járda azokon az útszakaszokon, ahol jelenleg kész életveszély közlekedni a kamionok miatt, attól még nem oldódik meg az a kritikán aluli közlekedési helyzet, ami a Vasút utca-Pesti út csomópontjában kialakul egy-egy kamion ki- vagy befordulásakor! Mert ezeket kellene megoldani! És bizony, ehhez pénzre, sok pénzre lenne szükség!
Azonban ha csak az egyre fogyatkozó állami apanázsra várunk, nem,  hogy járdák nem lesznek, mondjuk a Mikebudai úton, de még az is tönkre fog menni, ami megvan!
Mert a jó gazda nem arra büszke, hogy mit vehetett volna még el a jószága elől, hanem arra, hogyan tudja minél ügyesebben, minél jobban táplálni!

Jó, jó, tudom, én könnyen beszélek, hiszen én vagyok a „messziről jött ember”, aki nem látja át a helyi viszonyokat, aki nem tudja, nem ismeri az esetleges el- és lekötelezettségek sűrű szövevényét.
Ám lehet, hogy éppen ezért jobban látok. Mert nekem a pókháló nem valami, amivel együtt kell élnem, hanem egy takarítani való a sarokban, amitől szebb, tisztább, élhetőbb lesz a házam, a házunk.
Mert most a mi „házunkról” van szó! A nagy, közös házunkról, amit nem csupán négy évente kell takarítani, hanem folyamatosan megújítani, felújítani is szükséges! Amihez építeni kell, hogy kényelmesebben, jobban, biztonságosabban  elférjünk benne!
Ehhez azonban nem csak a „gondnok” és „házmester” munkájára van szükség, hanem mindannyiunkéra! Ezt a közös munkát, az együtt gondolkodást viszont nem látom!
Látok helyette pöcegödör szellőztetést, sárdobálást, acsarkodást, s mindezt a közjó égisze alatt. Csak ebben a fene nagy jóakaratban valahogy én mégsem látom magunkat!
Mert, bármennyire is hihetetlen egyeseknek, végső soron egyetlen nagy család vagyunk, és ha széthúzunk, nem összetartunk, ha mindig másra várunk és nem cselekszünk, akkor csak egyre romló, mindinkább lepukkanó város leszünk!

Ezért azt hiszem, nekünk, itt lakóknak kell feltennünk magunknak a kérdést:

Milyen város ez az Albertirsa? Albertirsa, én milyennek szeretnélek?

– cser –

Augusztus 19-én a délutáni órában szélsőséges csoportok szállták meg Cegléd egyik, romák által sűrűn lakott utcáját a Roma Sajtóközpont (RSK) információja szerint. Egyes szélsőjobboldali portálokon már országos mozgósításról beszélnek. A rendőrség szerint „a rendőrség minden törvényes eszközzel és a rendelkezésére álló erővel azonnal és határozottan fel fog lépni valamennyi jogellenes, illetve az állampolgárok nyugalmát megzavaró cselekménnyel szemben”.

Minderre azt követően került sor, hogy kedden jobbikos részvétellel tüntetés volt a „cigánybűnözés” ellen.

Olyan hírek is szárnyra kaptak, hogy gáz riasztó fegyverből lövések dördültek, de volt, aki még sérültekről is tudni vélt.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője azonban cáfolt minden olyan állítást, mely szerint bármiféle rendkívüli esemény, vagy személyi sérülés történt volna.

Forrás: polce.hu, Roma Sajtóközpont

Eddig a hír.

Azt hiszem elég világos, és talán mindenki számára egyértelmű, hogy sem Orbán Viktor, sem pedig Pintér Sándor nem tartotta be ígéretét (ugye emlékszünk még arra, hogy Orbán azt ígérte, „két pofonnal hazazavarja” a gárdistákat, Pintér pedig két hét alatt rendet ígért).
Sőt, ha jobban megfigyeljük a történéseket, nem hogy rend nem lett, és a gárda eltűnt volna, úgy látszik, mintha a korábbinál erősebbek lennének, ilyen-olyan egyesületekként szabadon garázdálkodhatnak, kelthetnek zavart, veszélyeztetve ezzel a közbiztonságot, amit a rendőri állomány megkísérel kétségbe esetten kordában tartani, de mint láthatjuk az erősen megnyirbált, szétzilált el TEK-esített rendőreinknek egyre kevésbé sikerül.
Orbán még 2010-ben azt mondta, hogy a törvények megvannak, a rendőrség nem alkalmazza azokat a szélsőségek megfékezésére. Azt is ígérte, hogy a hiányzó jogszabályokat haladéktalanul meghozzák.
Azonban vagy továbbra sincsenek jogszabályok, vagy a rendőrség továbbra sem ismeri őket, ha ilyen fajgyűlölő bandák szabadon grasszálhatnak az országban, rémisztgetve a lakosságot, félelmet gerjesztve egyes népcsoportokban, szétzilálva és veszélyeztetve azoknak a lakosoknak is az életét, akiket állítólag meg akarnak védeni.

Ne legyenek illúzióink, ezek az emberek senkit nem akarnak megvédeni, ezek az emberek csak pusztítani akarnak!
Ostobán, és gondolkodás nélkül! Nem törődve azzal, hogy miféle veszélyes helyzeteket teremtenek, és nem törődve azzal sem, hogy távozásuk után azoknak, akiket állítólag megvédtek, továbbra is ugyanott kell lakniuk, élniük, és a korábbi békés egymás mellett élésnek már vége. Már két népcsoport él egymás mellett, immáron ellenségként.

S miért gondolom én azt, hogy ennek a helyzetnek a fenntartása tudatos, és elsődlegesen a kormányfő lelkén szárad?
Mert az utóbbi néhány évben erről szóltak bizonyos politikai törekvések! Összeugrasztani a gazdagot a szegénnyel, a munkást a munkáltatóval, az öreget a fiatallal, a vasutast az utassal, az állampolgárt a kormánnyal, a balost a jobbossal.
Nézzük csak meg, szóba áll-e egymással, beszélget-e jobbos a balossal? Nagyon kevesen vannak!
Mert a jelenlegi kormánypárt megtanította az embereket gyűlölködni. Ennek lett egyenes következménye az, hogy a Jobbik (szerintem rosszabbik) ennyire megerősödött, ennek lettek következményei a különféle gárda-klónok, hol erre, hol arra grasszálnak, félelmet és gyűlölködést hagyva maguk után!Hogy hova vezet mindez? Hova vezet az, hogy felelőtlen, ostoba emberek polgárháborús helyzeteket teremtenek?
Az ilyen viselkedés oda vezet, hogy az amúgy is létszámhiánnyal küzdő rendőri egységeknek még annyi idejük sem marad üldözni a bűnözőket, mint amennyi amúgy lenne! Arra korlátozódik a tevékenységük lassan, hogy a lépten-nyomon masírozó felelőtlen embereket kísérgessék, szabadidejükben meg a közlekedési szabálysértőket vadásszák. Mindeközben virágzásnak indul a bűnözés. Vagy vonjak le olyan következtetést, hogy a szélsőjobb pártolja a bűnözőket?
Mert pillanatnyilag ez a látszat!

– cser –

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum