Advent

Utazásaim során az utóbbi néhány esztendőben megfigyeltem, hogy legalábbis Kelet – Közép Európa jelentős térségeiben (így hazánkban is) az urbanizációs folyamatoknak egy válfaja rohamléptekkel zajlik. Arról van szó, hogy a kisebb települések érzékelhetően funkciójukat vesztve kiüresednek, lakosságuk elöregszik. Ez ma már nem csupán az aprófalvakra igaz. Jönnek utánuk a nagyközségek, a kis-, sőt sok esetben a térség fogalmai szerinti középvárosok is. Ennek a folyamatnak csupán néhány, valamely sajátos funkciót (turizmus, speciális nagyüzem jelenléte stb.) erőteljesen megjelenítő település képes ellenállni.

A fent említett falvak, városok aktív lakosai többségükben egy – egy, különösen jelentős nagyváros magjába, avagy agglomerációjába áramlanak.

A jelenség kétségkívül létezik. Értékelése alapos tanulmányt igényelne. Magam összességében negatív kicsengésűnek tartom. Egyik következményeként ugyanis a vidéki életmód hagyományos értékei pusztulnak, másik hatásrendszere pedig gyakorta már-már megoldhatatlan feladatok elé állítja némely nagyváros (metropolisz) életének szervezőit, irányítóit.

Hol van, miként viselkedik ebben a közegben Albertirsa? – kérdezhetjük. Bizony nagy szükségünk van manapság efféle kérdések megfogalmazására!

Városunk gazdaságföldrajzi helyzete speciális. Hivatalosan nem tartozunk ugyan Budapest agglomerációjába, ám a valóságban annak legalábbis a határán élünk (egyébként is: egy-egy nagyváros agglomerációjának a fogalma csakúgy, mint a területe – változik).

Nos, Albertirsát az elnéptelenedés nem veszélyezteti. Ellenkezőleg: 1992-ben tanyáztunk saját demográfiai mélypontunkon, amikor a lélekszámunk mintegy 10420 fő volt. Azóta (az ezredforduló környéki megugrással) közel egyenletesen nő a lakosság száma, amely jelenleg 13000 fő környékén alakul. Ugyanakkor néhány nagyobb cég (Aquarius, Faulhaber, MIRELITE-Mirsa) és tucatnyi kis – közép vállalkozás erősödése, munkahelyteremtő eredményei kevésnek bizonyulnak a hagyományos „alvóváros” jelleg meghaladására. Ennek eléréséhez jó néhány olyan tényezővel kellene rendelkeznünk, aminek fájdalom, de híján vagyunk. Ez szintén olyan kérdéskör, amelynek a kibontása messze meghaladja a jelen írás kereteit.

Itt és most, kellő önmérsékletet tanúsítva csupán arra a véleményemre koncentrálok, amely szerint Albertirsa az alvóvárosi státuszában is képes figyelemre méltó erőfelmutatásra.

Na, itt érkeztünk el 2018. Ádventjének legfontosabb helybéli tanulságához! Egy pillanatra sem állítom, hogy 2018. decembere csupán bíztató eredményeket hozott városunkban. Ám szép számmal akadtak ilyenek. Sorolhatnék akár nívós kulturális programokat ennek bizonyítékaként. Azonban másra gondolok. A jótékonysági programokra. Számuk nagy, eredményük igen jelentős volt. Csak elismerés jár a benne résztvevőknek! Ez akkor is igaz, ha kétségtelen, hogy nem mindegyikük érte el megfelelő mértékben a „célközönséget”. A jövőben az ilyen fiaskók körültekintő szervezéssel és feszes összehangolással kiküszöbölhetők.

Megítélésük fő szempontja a következő: egy települési közösség erejét, vitalitását többek között az mutatja meg, hogy mennyire képes gondoskodni elesett tagjairól. Albertirsa 2018. decemberében ismét (nem először) megmutatta, hogy ebben a vonatkozásban óriási energiák birtokosa. Van ebben a városban spiritusz és kurázsi, hogy közkeletű kifejezésekkel éljek. Vagyis, azon tulajdonságok egyikével mindenképp rendelkezik, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy megvesse lábát a fentiekben leírt urbanizációs cunami közepette.

Ezek után csupán két feladatunk van: támaszkodni erre a belső energiára, és okosan számba venni egyéb lehetőségeinket. Azután jöhet a munka! Érdemes, mivel Albertirsa mindannyiunké!

Fazekas László
Polgármester

Harmadik adventi gyertya meggyújtása AlbertirsánAz idei Adventen minden héten más és más felekezet gyújtja meg a várakozás gyertyáit a Mirelit-parkban levő Adventi koszorún. A harmadik, az öröm gyertya lángjának fellobbantására kis műsor keretében az albertirsai Baptista egyház vállalkozott. Nagyszerű kórus muzsikával, amolyan valódi öröm énekléssel varázsolta el a kis létszámú hallgatóságot.


La-Li Húsbolt Albertirsa - vasárnap is nyitva
December 13-tól már vásárolható a karácsonyi élő hal!


 

Az énekkar szépen, tisztán szóló hangjaiból egy más, új jellegű templomi hangzást ismerhettünk meg. Üdítő változatosság volt, a korábban megszokott tradicionális egyházi zenéléshez képest. Némi mosolyt csak az csal a számra szegletére, hogy egyik ének zenei világában egy régi, ’70-es évek korabei melódia csöppent elénk. Én két címen is ismertem, csak egészen más szöveggel – „A fény a napból jön”, vagy a „Ha minden nyelven” -. Régi építőtábori esték tábortüzei szinte nem múltak el anélkül, hogy ez a nóta, valamelyik gitáros fiatal repertoárjából elő ne került volna. A jelen így bizonyítja, hogy a zene örök, legfeljebb a szöveg változik.

Újvári Ferenc Baptista lelkipásztorA csodás énekek után Újvári Ferenc lelkipásztor mondott ünnepi beszédet. Beszédében párhuzamot állított a gyertya fénye és Jézus léte között, hiszen ahogy egy gyertya fénye képes utat mutatni a sötétben, úgy mutat utat lelkünk számára Jézus a lét sötétségében. Ide a csodás napsütéstől a halál sötétjén át jutottunk el. Kicsit érdekesnek ítéltem meg, hogy Krisztus születése előtti öröm vasárnapon miért kell pont a halálról beszélni, de a beszéd amúgy szép volt. Utána városunk polgármesterével és Major Judit alpolgármester asszonnyal közösen felkapcsolták a harmadik gyertya fényét. Hárman a harmadikat…

Mindezek ellenére úgy érzem, nagyszerű kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Megismerjük egymás vallását, énekeit, liturgiáját; megérthetjük a másik Istenképét. Mai, gyűlölködéssel teli világunkban az ilyen események, rendezvénysorozatok nagyon fontosak lehetnek a békés egymás mellett élés tanulásában, a tolerancia és egymás elveinek, világlátásának tiszteletben tartása szempontjából. Nagy örömömre szolgált, hogy bár kissé távolságtartó módon, de jelen volt az eseményen Szőke Károly, a város Kulturális bizottságának vezetője, valamint másik alpolgármesterünk, Szőke Szabolcs is.

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Első gyertya az albertirsai városi Adventi koszorún 2016.11.26-án.

A 2016. évi Advent városunkban eltér az eddigiektől. Minden héten más és más felekezet gyújtja majd meg a várakozás gyertyáit a Mirelit-parkban levő Adventi koszorún. Az első gyertya lángjának fellobbantási ceremóniája a Római Katolikus Egyház műsorával vette kezdetét. A zenei összeállítás után Fazekas László polgármesteri köszöntője hangzott el, majd a gyertya meggyújtása után Mihály atya vette át a szót.

Adventi műsor - katolikus zenekarA program kezdetéig a gyermekek zenekara és kórusa szórakoztatta a szerintem kevés számú gyülekezőt. A fellépők igyekezete feledtette a helyenként hamiskás énekhangokat. Kiemelkedő volt viszont a fuvolista teljesítménye, aki a borongós, csípős, határozottan kellemetlen időben is csodálatosan szólaltatta meg hangszerét! ( Én tudom, hogy ez mekkora feladat volt! Innen is gratulálok Neki! ) Öröm volt hallani és látni, hogy a katolikus egyház is igyekszik haladni a korral és a régi templomi énekek mellett már ki is lépnek az épület falai közül és könnyen dúdolható, kellemes hangzású vallásos énekekkel is igyekeznek a fiatalok körében is népszerűek lenni.

Fazekas László megnyitójaEzt követően városunk polgármestere köszöntötte az ünnepet és nyitotta meg az Adventi ünnepségsorozatot. Elmondta, hogy az idén, szakítva a korábbi hagyományokkal, minden héten más és más felekezet ad ízelítőt az ő Adventi gondolataiból, így megismerhetünk négyet az albertirsai egyházak közül. Megtudhatjuk Krisztus születéséről vallott nézetekeit, betekintést kapunk liturgiáikba. Fazekas László beszéde után Major Judit alpolgármester meggyújtotta a város Adventi koszorúján az első gyertyát. (Sajnálatosnak tartottam, hogy egy ilyen horderejű kulturális program megnyitójáról pont a város Kulturális bizottságának vezetője és mindegyik tagja hiányzott -legalább egynek illett volna ott lennie-. Nehéz ilyenkor nem párhuzamot vonni a létező, de leginkább nem létező kulturális életünkkel. Ezzel természetesen önmagukat minősítik, de ha a városnak ilyen képviselőkre van szüksége, akkor nekik van ott a helyük, ahova szerintem nem valók… Mindezt nem tettem volna szóvá, amennyiben legalább valamelyik bizottsági tag -ha már a bizottság vezetőjének nem jutott eszébe kinevezni valakit!- szolgálati kötelezettségének tartotta volna, hogy a péntek-szombati kulturális programok legalább valamelyikén pofavizitet vegyen! )

Ma, elsőként -természetesen- a Római Katolikus egyház mutatkozott be az egyházak közül. Mihály Atya beszédében, többek között kaphattunk némi történelmi, hittörténeti visszatekintést az Adventről, sőt, magáról az Advent jelentéséről, valamint megtudhattuk, hogy mióta is létezik adventi koszorú és hogyan is volt ennek története. Ezen kívül egy mese is elhangzott, amiben kiderült, melyik állatnak mit is jelent a Karácsony; hogy a szamár, akinek őse jelen volt Krisztus születésénél mit is üzen nekünk, embereknek.

                                                               

A program keretében némi közös éneklésre és imádkozásra is volt lehetőség.

Utána némi forralt borozásra is volt alkalom, természetesen mindenkinek saját költségén! A szerény vásár két pavilonjában lehetőség van kézműves ajándékok megvásárlására is.

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

 

Több üzletben is találkozhatunk ezzel a felirattal, ami több éve visszatérő kezdeményezése az Irsai Evangélikus Gyülekezet Önkéntes Csoportjának és a Szociális Segítőháznak.

Békés Karácsonyt!

Békés Karácsonyt!

A „Tegyél hozzá még egyet!” semmi extrát nem akar, csupán valóban annyiról van szó, hogy a vásárláskor, aki teheti, tevőlegesen is járuljon hozzá a nehéz helyzetben lévő -mondjuk ki őszintén: nélkülöző- embertársaink megsegítéséhez olyan módon, hogy lehetőleg tartós élelmiszert, sütési-főzési alapanyagot eggyel többet vásárol, és a többletet felajánlja azok számára, akinek egyébként nem jutna, vagy csak a szükségesnél kevesebb jutna a Karácsonyi asztalra!

Nem nagy dolog, hiszen ha jobban belegondolunk, egy doboz cigaretta árából kitelik 1 kg kristálycukor, 2 kg liszt, 10 db tojás és 1 olcsóbb sütőmargarin. Mindezekből már egy kis linzer is varázsolható az ünnepi asztalra, esetleg tészta, nokedli készíthető belőle, ami sok apró éhes száj számára jelenthet fenséges ebédet!

A nyomort, az egyre mélyülő és szaporodó szegénységet, ha már nem tudjuk megállítani (még akkor is csak lehazudni lehet, ha a statisztikával próbálnak trükközni egyesek), legalább mi, akik embernek érezzük magunkat, próbáljuk enyhíteni a magunk módján!
Mert, bármilyen hihetetlen, bizony a mi felelősségünk is ez. Nem, nem vezeklésképpen kell adományozni, hanem az emberség, a humánum okán! Mert sosem tudhatjuk, milyen sors húzódik meg a nyomor portáján! Gondoljunk arra, hogy napjainkban elég egy betegség, egy hirtelen baleset, vagy akár csak a munkahely elvesztése ahhoz, hogy mi magunk is földönfutókká váljunk! És ne felejtsük el, a szegénység alapvetően nem a szegény szégyene, hanem a társadalomé, tehát valahol a miénk!

Az igazán jó szerintem az lenne, ha ez az évről évre visszatérő akció nem állna meg a krisztusi-fák fényeinek meggyújtásakor, hanem tovább folytatódna utána is, mert a szegénység nem korlátozódik a karácsonyi ünnepekre! Velünk van, közöttünk jár az év minden napján, s nekünk alapvető kötelességünk segítenünk az elesetteken, hiszen ha mi nem, akkor ki fogja felkarolni őket ténylegesen? Ha minden hónapban csak néhány száz forintnyi adománnyal segítünk a rászorulókon, hogy emberhez méltó életet élhessenek, nekünk fel sem fog tűnni, ám ha a város lakóink csak a fele adakozik, az bizony már nagyon komoly segítség lehet!

Ezekkel a gondolatokkal kíván békés Adventet a Szerkesztő:

- cser -

– cser –

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum