A galéria tartalmaz 10 fotót.
Március 31-én, egy kissé megkésett születésnapi ajándékként Tímár Ibolya festőművész kiállítását nyitotta meg Fazekas László polgármester Albertirsán, a Móra Ferenc Kulturális Központban.
Tímár Ibolya önmagáról: Születtem 1947. márc. 23-án Nagyváradon Apám Kovács Károly festőművész, iparengedélyes művészi arckép és tájképfestő,(mert valamiből meg kellett élni a művészetből akkor sem lehetett) A 8 általános után elvitt Marosvásárhelyre és beíratott az ottani zene és képzőművészeti szakközép iskolába (marosvásárhelyi Művészeti Líceum) amit akkor Izsák Márton szobrászművész igazgatott. Apám csak meg akarta mutatni azt a gyönyörű épületet mert azt Kultúrpalotának hívták, de én ott ragadtam. A Líceum elvégzése után visszakerültem Nagyváradra és ott dolgoztam a színháznál. Itt megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki Magyarországon élt. A kapcsolat nemsokára lánykéréssel folytatódott. Én, az érzelmeken túl kaptam az alkalmon is mert apámnak az volt a kívánsága,hogy itt éljek és haljak magyar földön. Házasságkötésünk után ide is költöztem. Már 40 éve az őshazában élek, amiből legtöbbet Budapesten töltöttem. Ott dolgoztam, festettem. Voltak kiállításaim is. 8 éve jöttünk Albertirsára. Volt itt egy ismerősünk akihez kijöttünk grillpartikra és úgy megtetszett ez a hely, hogy elhatároztam, ide költözünk. Leginkább a sok a zöld terület lopta be a szívembe magát. Ez után megkerestem a Kistérségi Gerje egyesületet Cegléden és akkortól kezdve ott voltak kiállításaim a csoporttal. Tehát mióta elvégeztem az iskolát azóta festek és festek egyfolytában, hobbiként is. |
Az idei Adventen minden héten más és más felekezet gyújtja meg a várakozás gyertyáit a Mirelit-parkban levő Adventi koszorún. A harmadik, az öröm gyertya lángjának fellobbantására kis műsor keretében az albertirsai Baptista egyház vállalkozott. Nagyszerű kórus muzsikával, amolyan valódi öröm énekléssel varázsolta el a kis létszámú hallgatóságot.
December 13-tól már vásárolható a karácsonyi élő hal!
Az énekkar szépen, tisztán szóló hangjaiból egy más, új jellegű templomi hangzást ismerhettünk meg. Üdítő változatosság volt, a korábban megszokott tradicionális egyházi zenéléshez képest. Némi mosolyt csak az csal a számra szegletére, hogy egyik ének zenei világában egy régi, ’70-es évek korabei melódia csöppent elénk. Én két címen is ismertem, csak egészen más szöveggel – „A fény a napból jön”, vagy a „Ha minden nyelven” -. Régi építőtábori esték tábortüzei szinte nem múltak el anélkül, hogy ez a nóta, valamelyik gitáros fiatal repertoárjából elő ne került volna. A jelen így bizonyítja, hogy a zene örök, legfeljebb a szöveg változik.
A csodás énekek után Újvári Ferenc lelkipásztor mondott ünnepi beszédet. Beszédében párhuzamot állított a gyertya fénye és Jézus léte között, hiszen ahogy egy gyertya fénye képes utat mutatni a sötétben, úgy mutat utat lelkünk számára Jézus a lét sötétségében. Ide a csodás napsütéstől a halál sötétjén át jutottunk el. Kicsit érdekesnek ítéltem meg, hogy Krisztus születése előtti öröm vasárnapon miért kell pont a halálról beszélni, de a beszéd amúgy szép volt. Utána városunk polgármesterével és Major Judit alpolgármester asszonnyal közösen felkapcsolták a harmadik gyertya fényét. Hárman a harmadikat…
Mindezek ellenére úgy érzem, nagyszerű kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Megismerjük egymás vallását, énekeit, liturgiáját; megérthetjük a másik Istenképét. Mai, gyűlölködéssel teli világunkban az ilyen események, rendezvénysorozatok nagyon fontosak lehetnek a békés egymás mellett élés tanulásában, a tolerancia és egymás elveinek, világlátásának tiszteletben tartása szempontjából. Nagy örömömre szolgált, hogy bár kissé távolságtartó módon, de jelen volt az eseményen Szőke Károly, a város Kulturális bizottságának vezetője, valamint másik alpolgármesterünk, Szőke Szabolcs is.
Amiről beszélnek