Egyéb

avagy: tényleg, ki viszi át…? (Megkésett reflexió Sirkó László zenés önálló estjére)

Sirkó László önálló estje az albertirsai zsinagógábanJanuár 19-én volt az albertirsai születésű Sirkó László, a kecskeméti Katona József Színház örökös tagjának zenés önálló estje. Látszik, hogy nem vagyok igazi kritikus, s talán műértő sem – néha saját műveimet sem igazán értem -, mert nekem bizony majd’ egy hetembe került feldolgozni azt, amit a nagyszerű színhely választással a Művészetek Házában, a régi zsinagógában láttam, átéltem. Helyre kellett tennem magamban mindazt amit ezen az estén kaptam. Nem csupán művészi értelemben, hanem emberileg, történelmileg. Egy ember kitárulkozását, küzdelmét a múlttal, a jelennel, életútjával.

Sirkó László önálló estje az albertirsai zsinagógábanMegható, egyben megtisztelő volt az a fajta nyíltság és őszinteség, amivel Sirkó megnyílt. Úgy, ahogy az ember csak a barátjának nyílik meg! Bár tény, hogy aki erre az önálló estre egy haknit várt, az akár csalódhatott is, hiszen ezt az előadást nem csupán érteni, de érezni is kellett! (Az, hogy a végén a közönség állva tapsolt, talán jelentheti azt, hogy sok számára érezhető volt az a katarzis, amit csak az igen kiválóak képesek adni egy önálló est során!) Nehéz feladat volt nekem, aki Őt nem ismertem, megtalálni a sorban mindennek a helyét. Mert azt azonnal éreztem, hogy ennek az estnek van egy vonulata, ez egy történet, egy küzdelmes életút. De minden kis darabkáját össze kellett szedegetnem és össze kellet rakosgatnom, mint egy puzzle-t, hogy végre feltáruljon előttem az egész, a csodás kép! Az a kép, ami tele van fájdalommal, ugyanakkor büszkeséggel, alázattal, szeretettel és örömmel. Egy életút, egy színészi pálya annak minden állomásával, gyötrelmeivel, örömeivel.

A képszerű megformálásnak köszönhetően magam előtt láttam a pincében a borosüvegek fölött görnyedő Édesapát, és szinte hallottam suhanni a mogyorófa vesszőt… és megértettem, Ő maga, Sirkó László viszi át fogával tartva a szerelmet a túlsó partra!

 

Nem is tudok egyebet hozzátenni az estéhez, csak annyit: – Köszönöm!

 

Kecser István főszerkesztő

– cser –

 

 

 

 

 

 

Minden olvasójának Boldog Új Évet kíván az

Boldog Új Évet kíván az Alterirsa.hu minden munkatársa!

csapata nevében:

Kecser István főszerkesztőKecser István
felelős szerkesztő

Házhoz menő ügyelet Rendelői ügyelet
Az ügyelet ideje Cegléd, Ceglédbercel
Albertirsa, Mikebuda, Csemő, Abony, Törtel, Jászkarajenő,
Kőröstetétlen
Nagykőrös, Nyársapát, Kocsér Cegléd Járás területén
 Április 1 – 2 Dr. Egedy Zsolt
Abony, Ceglédi út. 10.
T: 360-011, 06-20-9390-840
Dr. Modor Péter
Kocsér, Szent István tér 5.
T: 359-725, 06-20-3757-750
Dr. Bús László
Cegléd, Malom u. 29.
T: 06-20-2479-420
 Április 8 – 9 Dr. József András
Albertirsa, Táncsics M. u. 3.
T: 06-20-5305-521
Dr. Zsoldos Zoltán
Nagykőrös, Kecskeméti u. 44.
T: 350-703
Dr. József András
Albertirsa, Táncsics M. u. 3.
T: 06-20-5305-521
 Április 14 – 15 Dr. Egedy Zsolt
Abony, Ceglédi út. 10.
T: 360-011, 06-20-9390-840
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
 Április 16 – 17 Dr. Tóth Tivadar
Cegléd, Nádor u. 6.
T: 312-405, 06-20-9437-971
Dr. Modor Péter
Kocsér, Szent István tér 5.
T: 359-725, 06-20-3757-750
Dr. Tóth Tivadar
Cegléd, Nádor u. 6.
T: 312-405, 06-20-9437-971
 Április 22 – 23 Dr. Konrád Alfréd
Cegléd, Szekér u. 9.
T: 06-20-2/100-210
Dr. Évin Sándor
Nyársapát, Vasút u. 6.
T: 389-023, 06-20-9/782-740
Dr. Kárpáti László
Csemő, Petőfi S. u. 34.
T: 392-037
 Április 29 – 30 Dr. Kárpáti László
Csemő, Petőfi S. u. 34.
T: 392-037
Dr. Zsoldos Zoltán
Nagykőrös, Kecskeméti u. 44.
T: 350-703
Dr. Kárpáti László
Csemő, Petőfi S. u. 34.
T: 392-037
 Május 1 Dr. Nagy Barnabás
Cegléd, Pesti út 28.
T: 06-30-9388-078
Dr. Dávid Gyula
Nagykőrös, Széchenyi tér 19/2.
T: 06-20-9603-902
Dr. Nagy Barnabás
Cegléd, Pesti út 28.
T: 06-30-9388-078
 Május 6 – 7 Dr. Kónya Mihály
Cegléd, Köztársaság u. 35.
T: 06-30-3302-923
Dr. Évin Sándor
Nyársapát, Vasút u. 6.
T: 389-023, 06-20-9782-740
Dr. Bús László
Cegléd, Malom u. 29.
T: 06-20-2479-420
 Május 13 – 14 Dr. Ádám Tamás
Albertirsa, Dánosi u. 7.
T: 370-783, 06-30-9/428-707
Dr. Dávid Gyula
Nagykőrös, Széchenyi tér 19/2.
T: 06-20-9/603-902
Dr. Ádám Tamás
Albertirsa, Dánosi u. 7.
T: 370-783, 06-30-9428-707
 Május 20 – 21 Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
 Május 27 – 28 Dr. Csapó István
Cegléd, Alkotmány u. 21.
T: 311-920, 06-20-3851-141
Dr. Modor Péter
Kocsér, Szent István tér 5.
T: 359-725, 06-20-3757-750
Dr. József András
Albertirsa, Táncsics M. u. 3
T.: 06-20-5305-521
 Június 3 – 4 Dr. Cservény Antal
Cegléd, Malomtószél 13.
T: 312-294
Dr. Zsoldos Zoltán
Nagykőrös, Kecskeméti u. 44.
T: 350-703
Állatorvosi Rendelő és Patika
Cegléd, Eötvös tér 1.
T: 06-20-9312-076
 Június 5 Dr. Gubik Zoltán
Törtel, Szent István u. 7.
T: 376-581, 06-20-41247-460
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
Dr. Baksai Ferenc
Nagykőrös, Mintakert u. 32.
T: 06-20-9141-333
 Június 10 – 11 Dr. Gubik Zoltán
Törtel, Szent István u. 7.
T: 376-581, 06-20-41247-460
Dr. Modor Péter
Kocsér, Szent István tér 5.
T: 359-725, 06-20-3757-750
Dr. Nagy Barnabás
Cegléd, Pesti út 28.
T: 06-30-9388-078
 Június 17 – 18 Dr. József András
Albertirsa, Táncsics M. u. 3
T.: 06-20-5305-521
Dr. Évin Sándor
Nyársapát, Vasút u. 6.
T: 389-023, 06-20-9/782-740
Dr. József András
Albertirsa, Táncsics M. u. 3
T.: 06-20-5305-521
 Június 24 – 25 Dr. Kárpáti László
Csemő, Petőfi S. u. 34.
T: 392-037
Dr. Dávid Gyula
Nagykőrös, Széchenyi tér 19/2.
T: 06-20-9603-902
Dr. Kárpáti László
Csemő, Petőfi S. u. 34.
T: 392-037

Láss a polcok mögé!2017 március 17-én pénteken “Láss a polcok mögé!” címmel rendezett kiállítást a Magyar Természetvédők Szövetsége nevében a Homokrészi Tanyavilágért Egyesület. A téma feldolgozói alapvetően a tudatos vásárlásra, a környezet és a hazai termékek védelmére kívánták felhívni a figyelmet.

Már a címbeli kérdés is baljós. Nem alaptalanul. Mert azt mondják, hogy az emberiség soha a történelmében még nem evett ilyen sokat és ilyen rosszat. Ez utóbbin azt kell érteni, hogy élelmiszereink beltartalmi értéke az évszázados műtrágyahasználat miatt a töredékére csökkent és tele vannak vegyszerekkel. A Művelődési Házban egy hétig tartó kiállítás ezekre a problémákra hívta fel a figyelmet és arra adott tanácsokat, hogy mit tehetünk ellenük.

  1. Alakíts ki tudatos vásárlási szokásokat!
    Láss a polcok mögé!
    Ne legyenek illúzióid. A marketingtudomány ma már többet tud rólad, a tudatalattidról mint te magad önmagadról. És ki is használja. Tudja, hogy a szupermarketekben mit hol kell elhelyezni, milyen színeket kell alkalmazni, milyen formák keltik a „sok” illúzióját, hogy TE, a vásárló minél többet vásárolj. Olyat is, amire nincs is szükséged.
    Elárulok egy trükköt. Itt volt a kétdecis gyümölcsjoghurt. Valamikor. Mert ezzel az történt, hogy csináltak négy kisebb pohár gyümölcsjoghurtot, amit csak egyben lehet megvásárolni. Ügyes, nem? Te, a vásárló mind a négyet meg kell, hogy vásárold, ami több mint két deci. Ha akarod, ha nem. Ha egy jól megszokott terméked kiszerelését megváltoztatják, ott mindig gyanakodni kell arra, hogy vagy a mennyiség lett kevesebb ugyanolyan áron, vagy többet vásárolsz belőle, mint korábban. Egy biztos: Te jársz rosszul.
    Tehát:
    Állíts össze bevásárlólistát otthon azokról az árukról, amire valóban szükséged van. És ne térülj el! Gondolj azokra az élelmiszerekre vagy árukra, amik korábban a kukában végezték.
  2. Gondolsz az ökológiai lábnyomra?
    Láss a polcok mögé!Vagyis arra, hogy vajon mennyi energiát emésztett fel, amíg az étel a polcokra került?
    – A nagyüzemi termelés energiaigényes, manapság becslések szerint minden 1 kcal energiatartalmú élelmiszer előállításához 0,7 kcal energiát használunk fel (műtrágya, növényvédő szerek, érésgyorsítók stb. előállítása)
    – Mennyit utazott az élelmiszer, míg odaért az asztalodra? A szomszédtól van, vagy több ezer kilométert utazott? Manapság a legtöbb energiát az élelmiszerek szállítása igényli.
    – Gondoltál arra, hogyan van becsomagolva? A fölösleges csomagolóanyagnak mind az előállítása, mind a megsemmisítése energiát emészt fel. Ha ugyan nem a környezetet fogja szennyezni.
    Tehát:
    Válaszd a helyi terméket! Azon kívül, hogy a szállítása nem szennyezi a környezetet, ezzel is a helyi termelőket támogatod.
    – Válaszd azt a terméket, aminek éppen szezonja van! Minek kell télen epret enni, amikor ott van a magyar alma? Az az eper több ezer kilométert utazott, vagy fűtött fóliában termesztették. És az íze sem olyan, mint a májusinak.
    Válaszd a bio terméket! Ez egy olyan téma, amelyről önmagában köteteket lehetne írni. Legyen itt elég annyi, hogy ha piacon vagy boltban vásárolunk bio terméket, azon rajta kell hogy legyen a HU-ÖKO-01 vagy HU-ÖKO-02 jelzés. Ez jelenti azt, hogy a Biokontroll Hungária Kft. vagy a Hungária Ökogarancia Kft. ellenőrizte a termelőt és a terméket is. De ha Te, kedves vásárló valamennyire otthonos vagy a biokultúrában és tudod azt, hogy a szomszéd utcában a Pista bácsi bio módon kertészkedik, akkor nyugodtan vásárolj tőle.
    Drágák-e a biotermékek? Pista bácsitól valószínűleg nem annyira. A külföldi tapasztalat az, hogy a biotermékek ára csak átlagban 30%-kal haladja meg a konvencionális élelmiszerek árát. Hazánkban is ez lenne a helyzet, ha a kínálat – és a kereslet – nagyobb lenne. OK. Dolgozunk rajta.
  3. Fair trade = Méltányos kereskedelem
    Láss a polcok mögé!Gondoltál már arra, hogy kik a vesztesei és a nyertesei az élelmiszer biznisznek?
    A nagy áruházláncok egyértelműen profitot profitra halmoznak. Te, vásárló, az alacsony árak miatt nyertesnek érzed talán magad. A piac harmadik szereplője a termelő. Akitől belistázási díj, polcdíj, parkolási díj, takarítási díj és egyéb jogcímeken szednek sápot az áruházláncok, majd az áru elkelte után 60 vagy 90 napra fizetnek.
    Vagy itt vannak a trópusi termékek, amelyeket főleg fejlődő országokban termesztenek. Vegyük például a kakaó példáját. A kakaó egy folyamatosan érő termés. Gépesíteni ezért nem lehet, kis farmokon termesztik. Ghanában, az egyik legnagyobb kakaótermelő országban, sok-sok kis farmer áll szemben néhány nagy multinacionális kereskedő céggel, amely könyörtelenül lenyomja az árakat és kihasználja a termelők gyengeségét. Éppen ezért virágzik a gyermekmunka. Itt nem valami családi munkára vagy fiatalok önkéntes munkája bohóckodásra kell gondolni. Ezek a gyerekek kemény machetével dolgoznak a tűző napon és nem iskolába járnak. Mire felnőnek, behozhatatlan hátránnyal kezdik a felnőtt életet. Hát ez az ára az olcsóságnak.
    Tehát:
    Vásárolj olyan terméket s olyan helyről, amely biztosítja azt, hogy a termelő megkapta azt a méltányos árat a termékéért, amelyből el tudja tartani családját. Ennek már komoly mozgalma is van, sorra nyílnak a „Fair Trade” boltok, amelyek csak ilyen árukat árulnak. Sajnos nálunk még nincs ilyen, de „Fair Trade” logóval ellátott áruk már vannak. Keresd és válaszd a „Fair Trade” árukat!

A „Láss a polcok mögé!” kiállítás megnyitóján ezekről is szó volt, de tágabb értelemben nem csak az élelmiszer, hanem minden áru tudatos vásárlásáról. És dr. Janik Zoltán jóvoltából a magyarországi jogi környezetről is. Valamint megnéztünk egy filmet arról, hogy a kis családi gazdaságokat hogyan szorították ki a húsgyárak és milyen módszerekkel dolgoznak. A Mátrix című film tízperces parafrázisa „Meatrix” címmel az interneten magyarul is megtekinthető.

A Művelődési Ház kiállítótermében ezen az egy héten „csak” mellékszerep jutott a művészetnek, amennyiben az üzeneteket egy nemzetközi fotópályázat nyertes fotói támasztották alá képekben. Meg vagyok győződve arról, hogy a nagyvárosi kiállítóterek után nem volt hiábavaló egy ilyen „kis” helyre is idehozni a kiállítást.

                                                                                                        Malya Carmen
Homokrészi Tanyavilágért Egyesület

 

A rendőrségtől semmiféle segítséget nem kapó életveszélyben lévő bántalmazott nő éppen úgy előítéletek és diszkrimináció áldozata, mint a munkahelyéről kirúgott, mindenhonnan kitagadott és ezért öngyilkosságot elkövető meleg férfi. A munkát kapni nem tudó, és ezért a létminimum alatt tengődő, mélyen a szellemi képességei alatt teljesíteni kénytelen mozgássérült éppen úgy előítéletek és diszkrimináció áldozata, mint az a roma gyerek, akit kizárólag a származása miatt irányítanak kisegítő iskolába, eleve elzárva tőle a teljes élet lehetőségét.
A szociálpszichológiában a kezdetektől fogva jelen van a társadalmi hierarchia és elnyomás kérdésköre, olyan témákon keresztül, mint az autokratikus vezetés, a csoportközi viszonyok vagy az előítéletek, egyenlőtlenség kérdése.

 

 

„Gengszterváltás” után robbant:

A rendszerváltást követő válsággal együtt járó megrázkódtatás súlyosságát nagymértékben fokozta az, hogy sem a szociálpolitika, sem a családok nem voltak felkészülve arra, hogy olyan problémákat kezeljenek, mint amilyeneket a tömeges munkanélküliség, a nagymértékű elszegényedés vagy például a tömegméretű hajléktalanság felvet. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy olyan országban, ahol teljes volt a foglalkoztatottság, ahol állampolgári jogon járt valamiféle, ha nem is nagyon magas szintű társadalombiztosítási ellátás, ahol az „alapfogyasztást” központilag támogatták, minőségileg újfajta helyzetet eredményez a tömeges munkanélküliség megjelenése, a társadalombiztosítás és az egész állami újraelosztási rendszer megingása. Ez az új típusú szegénység legelőször és legerőteljesebben az állami nagyipar tanulatlan munkásait érintette, közöttük is mindenekelőtt a romákat. Különösen reménytelen helyzetbe kerültek az ilyen családokból kikerülő fiatalok, valamint azok az ötven év feletti, tanulatlan munkások, akiknek ma már jóformán semmi esélyük sincsen arra, hogy új munkát találjanak maguknak. Ők ma a harmadik világ szegényeinek szintjén élnek, és merev, szinte átléphetetlen határ választja el őket a társadalomnak attól a részétől, amelyiknek jó esélye van arra, hogy néhány évtizeden belül megközelítse az európai uniós országok állampolgárainak átlagos életszínvonalát.
Véleményem szerint a társadalmi egyenlőtlenségek nélkülözhetetlen velejárói az emberi világnak viszont az egyenlőtlenségek mértékének csökkentésére irányuló törekvés és az esélyegyenlőség támogatása igen fontos dolog egy állam esetében. Ez csak akkor jöhet létre, ha az állam polgárainak tulajdonát, méltóságát és más alapvető jogait tiszteletben tartja, mindemellett biztosítania kell azt is, hogy a társadalmat alkotó közösség egységes jogokkal rendelkező polgárokból álljon. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, hogy aktív közreműködésével megteremti (de legalábbis törekszik) az állampolgárok tényleges, életkoruktól, nemüktől, származásuktól, egészségi állapotuktól, vagyoni helyzetüktől független egyenlőségét.

A szegénység kultúrája:

Társadalmi egyenlőtlenségről akkor beszélünk, ha az egyének, családok vagy bizonyos csoportok helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenség megnyilvánulhat a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségekben (jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, műveltség, a szabadidő mennyisége és eltöltésének módja stb.). Bár szegénység mindig is létezett, ám szintje, mértéke, társadalmi megítélése folytonosan változott. A hétköznapi szóhasználat szegénynek azt az embert tartja, aki éhezik, nincs hajléka, rongyos ruhákban jár. A szociológia azonban megkülönböztet relatív és abszolút szegénységet. Az abszolút szegénység áll közelebb a hétköznapi szóhasználathoz, azokról az emberekről van szó, akik már csak olyan alacsony szinten tudják kielégíteni alapvető szükségleteiket, hogy az komoly kárt okoz személyiségükben és szellemi-fizikai egészségükben. Az abszolút szegénységi küszöböt nem is olyan könnyű meghatározni. A középkorban például kevesek kiváltsága volt a cipő, napjainkban azonban kevesen vitatják, hogy egy rongyokba burkolt lábú ember ne lenne szegény. Tehát reálisabb képet kapunk, ha a szegénységről kialakított elképzeléseinket hozzáigazítjuk a változó társadalmi normákhoz és elvárásokhoz.
Relatív szegénységről akkor beszélünk, ha egyének, családok – vagy a népesség bizonyos csoportjai – nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan tevékenységekben vegyenek részt és olyan életfeltételekhez jussanak, amelyek társadalmunkban szokásosak vagy legalábbis széles körben elfogadottak.
A szegénység okainak magyarázatai között fellelhető egy rendkívül érdekes megközelítés. Ez a szegénység kultúrája elmélet, mely Oscar Lewis nevéhez fűződik. Az elmélet szerint a szegény rétegbe tartozóknak jól felismerhető norma- és értékrendszere van. A szegénységhez tehát egy szubkultúra is kötődik. E kultúra teszi elviselhetővé – fizikailag és érzelmileg egyaránt – a szegény családok számára a terheket, ám megakadályozza őket a szegénységből való kiemelkedésben is.
Fontos, hogy az állampolgár élhessen is jogaival, a megélhetést biztosító megfelelő munkabérre, egyáltalán munkára van szükség ennek megvalósításához. A piac, az állam és a társadalmi mozgalmak együttes tevékenységére – és persze az állampolgárok aktív részvételére – van szükség a szegénység megszüntetéséhez.

A társadalmi mobilitás:

A nagy ívű mobilitás rendkívül ritka. Bár süllyedés is előfordul, mind egyes emberek pályafutásában, mind nemzedékek között, ez sokkal kevésbé gyakori, mint az emelkedés a ranglétrán. Ennek az az oka, hogy az iparosodással egyidejűleg általában csökken a mezőgazdasági foglalkoztatottság és nő az értelmiség, az alkalmazottak és a szakképzett munkások száma is. A lefelé irányuló mobilitás oka gyakran a felesleges munkaerő elbocsátása. A nők is nagyon gyakran lefelé mobilak legalábbis nemzedéken belüli mobilitás esetén, hiszen a nő lehet, hogy egy szépen induló karriert szakít félbe a gyerekszülés kedvéért. Mire újra munkába áll valószínű, hogy alacsonyabb beosztásban találja magát, vagy csak rosszul fizetett részidős munkát vállalhat.
A mobilitás mértéke meglehetősen alacsony az esélyegyenlőség eszményéhez képest. Az egész világon a legtöbb ember helyzete alig változik a családjáéhoz képest. A vertikális mobilitás ugyan sok embert érint, de ez többnyire inkább a foglalkozási szerkezet változásainak, s nem az esélyegyenlőség magas szintjének az eredménye.

Egészség és egyenlőtlenség:

Az emberek egészségi állapotát is nagymértékben érinti az egyenlőtlenségek megnyilvánulásainak elharapódzása.
A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. A magyar újszülöttek életesélyei lényegesen rosszabbak, mint az Európai unió országaiban, a felnőttek rövidebb életre, és egyben kevesebb egészségben eltöltött életévre számíthatnak. Különösen kedvezőtlenek a hátrányos társadalmi helyzetű családban születettek életkilátásai ami a társadalom rendszerében tapasztalható egyenlőtlenségeknek is köszönhető. Mondhatni, hogy az egyenlőtlenségektől szenvedő társadalmak „önpusztító életet élnek”.

Újratermelődő egyenlőtlenség:

Az előítéletekről hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint a környezet-szennyezésről: tudjuk, hogy nagyon károsak, hogy mérgezik saját és gyermekeink életét, mégis gyakran kilátástalannak tűnik az ellenük való küzdelem. Valójában az oktatási intézményeknek, tanároknak és pedagógusoknak kulcsszerepük lehet abban, hogy legalább a következő generációk élvezhessék az előítéletektől mentes tiszta levegőt.
A hatalom egyenlőtlenségének alapjait minden felnövekvő generáció nevelése újratermeli, amikor a gyerekek megtanulják a téves információkat a diszkriminált csoportokról valótlan információk, viccek, sztereotípiák, elfogult tanárok vagy az egyenlőtlenségeket szentesítő egyházi dogmák formájában. Megtanulják igazolni, betartani és fenntartani a hatalomnak akár az erőszaktól sem visszariadó használatát. Az előítéletek csökkentésének sikerrel kecsegtető útja a valódi integráció és a multikulturális nevelés együttesen. Valódi integrációról akkor beszélünk, ha teljesül minden gyerek joga a jó minőségű oktatáshoz, ugyanakkor az oktatási intézményt is alakítjuk át úgy, hogy abban minden gyereknek egyenlő helye legyen benne, egyenlő mértékben használhassa ki fejlődési potenciálját, és identitása megfelelő megerősítést nyerjen. Továbbá a hatalmi-hierarchikus helyzetekben a hatalommal bíró fél hajlamos eszközként kezelni, tárgyiasítani az alárendelt felet, ami a pszichológiai elnyomás egyik formája, hiszen a kisebb hatalommal bíró fél szükségletei, érdekei és élményei alárendelődnek a nagyobb hatalommal bíró fél céljainak. Példa erre a nők férfiuralomból, vagy a munkások kapitalista uralomból fakadó tárgyiasítása. Nem nehéz érveket sorolni amellett, hogy a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek égető szükségük van a tájékozott oktatási intézményekre, akik folyamatos kapcsolatban állnak a helyi családsegítő intézménnyel, hiszen különben kevés esélyük van pozitív identitás kialakítása, versenyképes iskolai végezettség megszerzésére és a többségiekkel való együttélés megtanulására.

Városunkban kiemelkedő szolgáltatást nyújt ebben az Albertirsai Kistérségi Családsegítő, amelynek munkatársai is azon fáradoznak, hogy az egyenlőtlenségből fakadó tüneteket kezeljék. Az életvezetési problémákkal, szociális gondokkal küzdő családokat, illetve személyeket felkutassák. Segítséget nyújtanak valamennyi élethelyzetben oly módon, hogy a családsegítő szolgáltat  nekik – a szociális munka alapelvei szerint -, vagy a szolgáltatásokhoz, lehetőségekhez való hozzájutásukat megszervezi.

 Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és a hatalomnak kiszolgáltatottak, olyanok, akik el tudják érni, amit szeretnének, és ezért elégedettek, és olyanok, akiknek nem sikerül életcéljaikat megvalósítani, ezért egyenlőtlenek. Ez ellen nehéz küzdeni, de minden fejlett társadalomnak belső kötelessége.

Gér Mihály

   Gér Mihály

Boldog Új Évet Kívánunk

Albertirsán felavatták az új '56-os emlékművet.Akik most azt várják, hogy ömlengés következzen az irsai ’56-os megemlékezésről, azok most bizony tévednek! Ami viszont tény: az utóbbi évek szerintem legjobb, legnívósabb, igazán profin megszervezett és kivitelezett megemlékezését láthattuk, akik vettük magunknak a fáradságot, hogy ellátogassunk október 23-án vasárnap az ’56-os megemlékezésre és emlékmű avatásra. Örömmel konstatáltam, hogy a korábbi évekhez képest mintha az ünneplők végre többen lettek volna, mint a szereplők. Arra gondoltam, milyen szerencse, hogy most nem kell felkelni senki ellen, mert bizony nem, hogy két hetet, de két órát sem élne ezzel a lelkesedéssel a forradalom.

Résztvevők és szereplők az albertirsai '56-os megemlékezésen.Nem tudom a gyér érdeklődés az időjárásnak, az ilyesfajta ünnepek megkopásának, vagy annak tudható be, hogy elöregedő társadalmunkban 1956 emléke nem pontosan úgy él, mint ahogy azt újabban, főleg legújabban prezentálják nekünk.
Én még ellenforradalomnak tanultam, amolyan „szőr mentén” megfogalmazva ezt is. Kicsit később, amikor kíváncsiságomtól vezéreltetve szert tetten néhány ’56-os könyvre, az abban leírtak és a Köztársaság téren és szerte Budapesten fejjel lefelé felakasztott, szemmel láthatólag agyonvert emberek képeit láttam, akiket tömeg állt körül és néhány bátor hazafi éppen rugdosta a himbálózó hullát. Azt olvastam, hogy a fehér zászlóval a pártház épületéből kilépő Mező Imrét és a vele kijövő két katonát lelőtték. Olyan fényképeket láttam, hogy a felkelők a pártházba behatolva, onnan kiskatonákat kicibáltak és agyonlőtték őket, a holttestüket meggyalázták.
Aztán lassan a köztudatba is belopózott Nagy Imre és Maléter Pál neve, majd a többieké: Tildy Zoltáné, Kovács Béláé, Erdei Ferencé, Kéthly Annáé. Utóbbiak lettek volna a többpártrendszerre áttérni kívánó ország koalíciós partnerei a különféle pártok színeiben.
Az is világossá vált számomra, hogy 1956-ban a szovjet katonai megszállás, a sztálinista totális diktatúra ellen kelt fel a magyar nép. Ám azt a következtetést vontam le, hogy a felkelésben részt vevők többsége alapvetően a társadalmi berendezkedésen, tehát a munkáshatalomra épülő szocialista rendszeren nem kívánt változtatni. Kétségtelen tény, hogy akkor is voltak olyan törekvések, amik a félig feudális, félig kapitalista rendszert kívánták visszaállítani. Azt hiszem ez volt az, ami a szovjet csapatokat visszafordíttatta. Talán Kádár érezte úgy, hogy a szocializmus került, kerülhet veszélybe. Azt hiszem ezt mi sosem tudjuk meg, majd szép unokáink esetleg, az idő távlatából. Tehát a felkelést alapvetően a munkások, a diákok robbantották ki, ők vitték végig! Persze, hogy voltak közöttük magasabb végzettségűek, mérnökök, vezetők, orvosok, katonák és rendőrök, kiszabadított politikai foglyok, akik érthető okokból gyűlölték a rendszert.  Tehát sokféle magyar ember vett részt a forradalomban, de egyféle ember biztosan nem volt ott: polgár.
És most tessék, ennyi idősen kell megtudnom egy államtitkártól, aki még nálam is fiatalabb, hogy ott voltak a a pesti polgárok…
(Mint ahogy most hallom azt is, hogy Brüsszel Moszkva…. Bár én nem értek hozzá, de úgy emlékszem, mintha az EU nem rohant volna le tankokkal minket, hanem emlékeim szerint szépen és szabadon elmentünk a szavazófülke magányába és szavaztunk. Méghozzá ÉRVÉNYESEN! Tehát egy ÉRVÉNYES népszavazáson, szabad akaratunkból döntöttünk úgy, hogy Szent István nyomdokain haladva részt kérünk és helyet foglalunk Európa egységében, annak népes és sokajkú családjában. Elfogadtuk és tudomásul vettük, hogy nem mi vagyunk, akik a kártyákat keverik, de ha okosan politizálunk, jó lapokat kaphatunk. Tehát a szocialista rendszerrel -merthogy kommunizmus a büdös életben nem volt, nem csupán Magyarországon, de még a Szovjetunióban sem!- ellentétben partnerként veszünk részt, választott képviselőink útján Európa irányításában. Az okos képviselő befolyásolni tud, a buta kiabálni.)
Na „ugorgyunk”, hogy Pósalaki bácsi szavaival éljek.
1956-ban okos emberek próbáltak egy demokráciát, egy szólás szabadságra épülő, mégis demokratikusan létező, többpártrendszerű szocializmust létrehozni. Sokan azt várták, hogy a Szabad Európa rádió ígérgetései valóra válnak és nyugati, vagy amerikai segítség érkezik. De nem jött. Akkor sem jött! Viszont jöttek helyettük a Szovjetek, és mint az oroszok 1848-ban, 1918-ban és 1945-ben Jaltában (mert ki hiszi azt el, hogy a Párizs környéki békeszerződésnek nem a Jaltai Egyezmény volt az elődje?). Az árulónak kiáltott nyugat tudta azt, amit sok magyar a mai napig nem képes felfogni: egy nyugati beavatkozás haladéktalanul kirobbantotta volna a III. Világháborút és ez az atomfegyverek árnyékában, egy vérszemet kapott és igencsak erős Szovjetunióval szemben keserves pusztuláshoz vezetett volna! Talán ha nem durvulnak el a dolgok és az igazságosztást az igazságszolgáltatásra bízták volna, ha nem lett volna több esetben személyes vendetta, sokszor -mint a pártházi kiskatonák esetében- szimpla gyilkosság, nem került volna sor a Szovjet csapatok visszatérésére és sok magyar véráldozatra! Szilárd véleményem, hogy el lehetett volna kerülni ezt a hatalmas,  szomorú és felesleges vérontást! Ami a legsiralmasabb az egészben, hogy a saját felelősségünket még most sem ismerjük el a kialakult helyzetben!
Félreértés ne essék, részemről minden tisztelet és őszinte főhajtás az elesetteknek, mert igen, ők hősök voltak! Ők példaképek lehetnek ma is, mert életüket adták azért, amiben hittek! Akik meghaltak, nem tehetnek, nem tehettek arról, hogy voltak közöttük szimpla gyilkosok és üresfejű barbárok, akik vérgőzös fejjel nyakunkra hozták a bajt! Mert mindegy, hogy mi okozta a holtak halálát, őket tisztelet illeti! Tisztelet a hűségükért, az önfeláldozásukért! Tisztelet azért, mert mertek fellázadni egy elnyomó rendszer ellen, egy diktatúra ellen, vállalva a lázadás minden következményét, akár a halált is! Hősök voltak. Nem azért, mert nem féltek, hanem azért, mert annak ellenére is szembe mertek szállni a tankokkal, a géppuskákkal, az erőszakos hatalommal! Szolgáljanak Ők számunkra is példaképpen! Lássuk, hogy a diktatúrát, ha nem védelmezi a szovjet, vagy orosz katonaság, le lehetne, és le lehet győzni! Tanuljunk a múlt hibáiból, hogy ne ismétlődhessenek meg! Tekintsünk hőseink példamutatásár, bátorságukra, hazaszeretetükre, önfeláldozásukra! Ez az én ’56-om, nekem ezt mondják a mártírok.

Nagyszerű dolog, ha egy társadalom, legyen akár egy mikroközösség, egy kisváros is akár, emlékmű állítással tisztelegjen a hősi halottjai és a névtelen hősei előtt. Albertirsán volt erre egy kopjafa, amit a 60. évfordulóra, valaki ötletétől vezérelve kibővítettek. Az így kialakult emlékmű vegyes érzelmeket váltott ki, olyannyira, hogy az avatás előtti napon valaki, vagy valakik fehér festékkel összefestették azt. Ez is egy formája a vélemény nyilvánításnak. Igaz, meglehetősen primitív, de végül is ez is vélemény nyilvánítás.

Azok számára, akik nem voltak ott, álljon itt néhány fénykép és rövid videó az ünnepségről:

Szabó Sándor gyönyörű tárogató játéka invitálta a közönséget

Szabó Sándor gyönyörű tárogató játéka invitálta a közönséget

A Kecskeméti Katona József színház művészei

A Kecskeméti Katona József színház művészei

Albertirsai Daloskör

Albertirsai Daloskör

A Gerje-parti Fúvósegylet zenei aláfestést adott a műsor egyes elemeihez

A Gerje-parti Fúvósegylet zenei aláfestést adott a műsor egyes elemeihez

A hivatalos elöljáróság

A hivatalos elöljáróság

Az albertirsai templomok papjai közösen szentelték fel az emlékművet

Az albertirsai templomok papjai közösen szentelték fel az emlékművet

polgarmesteri beszéd

Városunk Polgármesterének megemlékezése

Pogácsás Tibor államtitkár

Pogácsás Tibor ünnepi beszéde

Az ünneplők

Az ünneplők

Ünneplők

Ünneplők

A megemlékezés virágai

Sokan helyezték el a megemlékezés virágait

A csend méltóságában

A csend méltóságában

az alkotó tisztelgése

Az alkotó tisztelgése a hősök előtt

az alkotók egy része

Ketten az alkotók közül:
Gérné Mezősi Aranka és
Várhelyi György

- cser -

– cser –

Szelektív hulladékok elszállítása Albertirsán
2016 II. félévben

 

Július:              I. körzet: 21. (Csütörtök) II. körzet: 22. (Péntek)

Augusztus:    I. körzet: 18. (Csütörtök) II. körzet 19. (Péntek)

Szeptember: I. körzet: 15. (Csütörtök); II. körzet: 16. Péntek)

Október:         I. körzet: 20. (Csütörtök); II. körzet: 21. (Péntek)

November:   I. körzet: 17. (Csütörtök); II. körzet 18. (Péntek)

December:    I. körzet: 15. (Csütörtök); II. körzet: 16. (Péntek)

 

A zöld hulladék, elektronikai hulladék, üveg, lom, sitt leadása a Dánosi úti hulladékudvarban szerdán egész nap és szombaton délelőtt.

Vissza-visszatérő téma, még az Albertirsai Híradó is foglalkozott a helyi égetési szabályokkal. Egy hosszú, és viszonylag bonyolult szabályozás, amiből a legfontosabbakat kiemeltük. A szabályozást részletesen megtekinthetik Albertirsa város hivatalos honlapján.  Mi most összefoglaljuk a lényegét.

A rendelet [ 15/5015. (V.04.) ] értelmében égetéssel csak avar és kerti hulladék ártalmatlanítható. Az égetést munkanapokon reggel 8 – 17 óra, szombaton 8 – 12 óra között lehet végezni az alábbi feltételekkel:
– égetni csak száraz kerti hulladékot lehet
– szükség esetén szárítani, szikkasztani kell
– csak kis adagokban szabad eltüzelni
– a füstképződést a minimálisra kell csökkenteni
– tűz- és robbanásveszély ne keletkezzen
– a begyújtáshoz nem használható olaj, benzin, vagy más vegyi anyag
– égetést csak 18 éven felüli cselekvőképes személy végezhet
– a helyszínen olyan eszközöket és felszereléseket kell tartani, amivel megelőzhető a tűz továbbterjedése, elvégezhető az oltása (locsolótömlő vagy min. 50 l víz, lapát, ásó, egyéb oltásra alkalmas kéziszerszám, tűzoltó készülék) .

Tilos égetni:
– tartósan ködös, párás időben
– szmogriadó esetén
– erős szélben
– oktatási, szociális, egészségügyi intézmények, nyitott sportlétesítmények, egyházi és vallási rendeltetésű ingatlanok 100 m-es körzetén belül rendezvények, szertartások, valamint az intézmények működési ideje alatt
– kommunális hulladékot
– ipari hulladékot
– veszélyes hulladékot
– gumit
– vegyszert
– festéket
– tűzgyújtási tilalom esetén.

Amennyiben égetés közben az égetést befolyásoló körülmények megváltoznak, úgy a megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni és az égetést azonnal be kell fejezni!
Az égetés befejeztével a tüzet el kell oltani és a parázslást meg kell szüntetni. Ennek sikerességéről meg kell győződni, mielőtt a területet elhagyjuk.

 

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek képregény kiállítása.Péntek kora estémet bearanyozta az a kiállítás, melynek megnyitóján részt vehettem; Miklosovits László és tanítványa Koska Zoltán grafikusművészek egy fantasztikus élménnyel tettek gazdagabbá.  Megmutatták, hogyan lehet elvinni a művészetet a hétköznapi ember otthonába szórakoztató módon. Nem véletlen, hogy a megnyitót Kiss Ferenc Korcsmáros Pál díjas szakértő tartotta, hiszen a két művész képregényeiből, sőt, kép-regényeiből kaphattunk ízelítőt!

Milkosovits László kép-regénye

„Imperial lelke bolyong az éjszakában…”

Hiszen, mint ahogy nagyon érzékletesen Kiss László rávilágított, a képregény sok esetben valójában egy regény, képekben elmesélve, méghozzá oly módon, hogy egy-egy rajz az időt is foglyul ejti, hiszen a szereplők megszólalásai nem egy időben, hanem egymás után következnek, mégis mindez egyetlen képben megalkotható.
Ezt a Zalaegerszegen született Miklosovits László rögös utat bejárva maga tapasztalta meg. Rajzolt többek között a Rakéta Regényújságba, de 35 önálló grafikusi kiállítása is volt már szerte Európában. Mai kiállításukon külön élmény volt számomra Karinthy Frigyes: Röhög az osztály karaktereinek megfigyelése. Érdekelt, Miklosovits milyennek látja lelki szemével Kökörcsin tanár urat, avagy éppen Auert. Nyugodtan kijelenthetem, egy srófra jár az agyunk; szinte pont ilyennek képzeltem el magam is őket!

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállításaTanítványa, az 1991-ben született albertirsai fiatalember már felsőfokú oktatásban is részesült. Míg a középiskolában szobrásznak tanult, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen animációs tervezőként végzett. Koska Zoltán, mint ifjú tehetség, most ezen a kiállításon debütált, meglátásom szerint sikerrel. Mestere ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ezzel a kiállítással tartoztam ennek a fiúnak, mert megígértem neki, hogy egyszer együtt fogunk kiállítani, ha megérik rá.”

Kiss Ferenctől kaptunk egy történelmi áttekintést is a képregények mikéntjéről, és történelmi alakulásáról. Innen tudhattuk meg, hogy az általunk most ismert formáját szövegbuborékos képregénynek nevezik. A szocialista időkben a kultúrpolitika nem kedvelte, mert a Nyugat üldözendő „silány világa” volt a magvas kultúra helyett.

Nos, e két nagyszerű művész vastagon rácáfolt erre az állításra, hiszen rajzaik művészi, aprólékos kivitelezése messze túlmutat a valóban sablonos skiccek és mondanivaló nélküli sekélyes füzetecskéin.

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállítása.A rajzok 2016. március 30-ig tekinthetők meg nyitva tartási időben (Hétfőtől – Péntekig: 800 – 1700 óra között) Albertirsán, a Móra Ferenc Kulturális Központ (Albertirsa, Pesti út 85) kiállítási termében.
Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik szeretik az igényes rajzokat, a jó humort, és szeretnének egy kellemes, felhőtlen kikapcsolódást maguk és családjuk számára. Úgy gondolom, ha a kortárs kultúra itt él velünk, tartozunk önmagunknak annyival, hogy megismerjük!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Végre nekiláttak a Penny melletti út és a parkoló hibáinak kijavításának, így van rá esély, hogy a következő átadáson már sikerrel járjanak és a városlakók nagy részének örömére végre mégiscsak elkészül az új üzlet.

Új fejezetéhez érkezett a Penny szappanopera. Olyan ez is, mint a hulladékudvar: elhatározás már van, a bejelentések megtörténtek, tulajdonképpen fizikálisan is megvan minden, ám újra meg újra csak kívülről nézhetjük, a használatba vétel még várat magára, aztán új bejelentés, majd újabb várakozás… és így tovább, ki tuja meddig.

Albertirsa, Nyáregyházi utcaMint többen is kifogásolták, és az átvevő hatóság sem fogadta el, a Nyáregyházi utca aszfaltozását is fel kellett szedni, és majd új kopóréteget kap az utca eleje. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha történetesen a város, netán a helyi képviselő foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, talán megérte volna néhány százezer forinttal megtoldani a javítási, netán annak idején az építési költségeket és az utca elején, a Hársfa utcáig, vagy legalább a Nyárfa utcáig kijavíttatni a csapnivaló állapotban levő utat, és nem megállni előtte néhány méterrel, otthagyva a gödröket. De hát hova is gondolok én, hogy mire van a képviselő? Neki biztosabb fontosabb dolga a fedett sportcsarnok, mintsem a körzetében élők normális útjai…)

Albertirsa Penny átépítésMa ugyan nem, de a jobb időjárási körülményeket kihasználva a parkoló átépítését is megkezdték. Arra persze még kíváncsi leszek, hogy a 40 főút becsatlakozó, és véleményem szerint erősen balesetveszélyes szakaszának hepehupásra sikeredett aszfaltozását is kijavítják-e, és lesz-e kikanyarodó és gyorsító sáv a Pilis felé vezető oldalon.
Többen persze -bizony joggal- vetették fel, hogy mindezen kijárat és kigyorsítás Ceglédbercel irányába éppen a templom és iskola előtti gyalogátkelő hely közvetlen szomszédságában kezdődik… (Tudom, néhányan megint azt fogják kiszűrni ebből a cikkből, hogy a hülye zsurnalisztának semmi nem jó, és mindenben csak a rosszat látja, ám kérdezze meg önmagától, mielőtt engem ledorongol, hogy ha az ő gyermeke lenne a következő, akit egy, a boltból kirohanó autós elgázol, mert siet, hogy kiférjen az érkező és bizony sokszor hosszú kocsisor előtt -bár nem mintha számítana fél perc, netán egy perc-, akkor is vajon csak akadékoskodom-e.)

Penny parkolóMindezek ellenére drukkolok a Pennynek, hiszen mint irsai városlakó, én is szeretném, ha végre lenne egy olcsó és nagyjából jó minőségű termékeket forgalmazó üzletünk.
Mert legyünk őszinték, a Tesco a belső átalakítás óta lényegesen szűkített kínálatával, a Coop a szerény választékával, magas áraival és a ’70-es éveket idéző hangulatával, a CBA a magas áraival, enervált személyzetével nem igazán jelent vonzó vásárlási lehetőséget; nem generálja az ember kedvét a pénzköltésre. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját városában/falujában, fontos, hogy elégedett legyen a kulturális, a sportolási, a bankolási, és a vásárlási lehetőségekkel is! (Röviden ezt hívjuk infrastruktúrának, aminek a minél magasabb fejlettsége a XXI. századi ember komfortérzetéhez hozzátartozik, különösen egy magát városnak nevező település esetében!)

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Mi nem szeretnénk megvárni, amíg megválasztott képviselőink elmesélik nekünk, hogy milyen jól is tették a dolgukat! Mi Önöket szeretnénk megkérdezni a Facebookon arról, hogy Önök szerint hogyan sikerült városunkban a 2015-ös esztendő! Most Önök értékelhetik a képviselők, a választott testület munkáját!

Ehhez a következő napokban különböző kérdéseket fogunk feltenni, amikre adott válaszaikkal Önök, választók fogják meghatározni, hogy választott képviselőik eltalálták-e az Önök prioritásait. Lehet, hogy néhány képviselő itt fogja megtudni, hogy a választókerülete lakossága mit is tartana fontosnak, mit is kellene képviselnie! No persze ehhez Önnek ismernie kell a képviselőjét! Erre is rá fogunk kérdezni!

Arra is keresnénk a válaszokat, hogy Önök, albertirsai lakosok, választó polgárok mit gondolnak, mik a legfontosabb tennivalók a városunkban. Most Ön értékelheti, Önök értékelhetik a megvalósult, vagy meg nem valósult ígéreteket! Mi megőriztük a választási célkitűzéseket, azok között is fogunk mazsolázni egy kicsit.

Most egy hosszabb „játékra” invitáljuk Önöket. Szeretnénk, ha velünk tartanának a végéig, s mi megígérjük, hogy az eredményeket összegzés után az első testületi ülésen vezetőink elé tárjuk, mint a városlakók akaratát!

A kérdések kizárólag a Facebook-on lesznek elérhetők. Egy kérdés 4 – 5 napig fut, utána új kérdés következik, de régit nem vesszük le.
Az összesítéskor neveket nem nézünk, számunkra az arány, és a válaszadók száma a fontos!

Azt gondolom, essünk neki!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum