Egyéb

A rendőrségtől semmiféle segítséget nem kapó életveszélyben lévő bántalmazott nő éppen úgy előítéletek és diszkrimináció áldozata, mint a munkahelyéről kirúgott, mindenhonnan kitagadott és ezért öngyilkosságot elkövető meleg férfi. A munkát kapni nem tudó, és ezért a létminimum alatt tengődő, mélyen a szellemi képességei alatt teljesíteni kénytelen mozgássérült éppen úgy előítéletek és diszkrimináció áldozata, mint az a roma gyerek, akit kizárólag a származása miatt irányítanak kisegítő iskolába, eleve elzárva tőle a teljes élet lehetőségét.
A szociálpszichológiában a kezdetektől fogva jelen van a társadalmi hierarchia és elnyomás kérdésköre, olyan témákon keresztül, mint az autokratikus vezetés, a csoportközi viszonyok vagy az előítéletek, egyenlőtlenség kérdése.

 

 

„Gengszterváltás” után robbant:

A rendszerváltást követő válsággal együtt járó megrázkódtatás súlyosságát nagymértékben fokozta az, hogy sem a szociálpolitika, sem a családok nem voltak felkészülve arra, hogy olyan problémákat kezeljenek, mint amilyeneket a tömeges munkanélküliség, a nagymértékű elszegényedés vagy például a tömegméretű hajléktalanság felvet. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy olyan országban, ahol teljes volt a foglalkoztatottság, ahol állampolgári jogon járt valamiféle, ha nem is nagyon magas szintű társadalombiztosítási ellátás, ahol az „alapfogyasztást” központilag támogatták, minőségileg újfajta helyzetet eredményez a tömeges munkanélküliség megjelenése, a társadalombiztosítás és az egész állami újraelosztási rendszer megingása. Ez az új típusú szegénység legelőször és legerőteljesebben az állami nagyipar tanulatlan munkásait érintette, közöttük is mindenekelőtt a romákat. Különösen reménytelen helyzetbe kerültek az ilyen családokból kikerülő fiatalok, valamint azok az ötven év feletti, tanulatlan munkások, akiknek ma már jóformán semmi esélyük sincsen arra, hogy új munkát találjanak maguknak. Ők ma a harmadik világ szegényeinek szintjén élnek, és merev, szinte átléphetetlen határ választja el őket a társadalomnak attól a részétől, amelyiknek jó esélye van arra, hogy néhány évtizeden belül megközelítse az európai uniós országok állampolgárainak átlagos életszínvonalát.
Véleményem szerint a társadalmi egyenlőtlenségek nélkülözhetetlen velejárói az emberi világnak viszont az egyenlőtlenségek mértékének csökkentésére irányuló törekvés és az esélyegyenlőség támogatása igen fontos dolog egy állam esetében. Ez csak akkor jöhet létre, ha az állam polgárainak tulajdonát, méltóságát és más alapvető jogait tiszteletben tartja, mindemellett biztosítania kell azt is, hogy a társadalmat alkotó közösség egységes jogokkal rendelkező polgárokból álljon. Ezt pedig csak úgy tudja elérni, hogy aktív közreműködésével megteremti (de legalábbis törekszik) az állampolgárok tényleges, életkoruktól, nemüktől, származásuktól, egészségi állapotuktól, vagyoni helyzetüktől független egyenlőségét.

A szegénység kultúrája:

Társadalmi egyenlőtlenségről akkor beszélünk, ha az egyének, családok vagy bizonyos csoportok helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenség megnyilvánulhat a társadalmi pozíciók közötti egyenlőtlenségekben (jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, műveltség, a szabadidő mennyisége és eltöltésének módja stb.). Bár szegénység mindig is létezett, ám szintje, mértéke, társadalmi megítélése folytonosan változott. A hétköznapi szóhasználat szegénynek azt az embert tartja, aki éhezik, nincs hajléka, rongyos ruhákban jár. A szociológia azonban megkülönböztet relatív és abszolút szegénységet. Az abszolút szegénység áll közelebb a hétköznapi szóhasználathoz, azokról az emberekről van szó, akik már csak olyan alacsony szinten tudják kielégíteni alapvető szükségleteiket, hogy az komoly kárt okoz személyiségükben és szellemi-fizikai egészségükben. Az abszolút szegénységi küszöböt nem is olyan könnyű meghatározni. A középkorban például kevesek kiváltsága volt a cipő, napjainkban azonban kevesen vitatják, hogy egy rongyokba burkolt lábú ember ne lenne szegény. Tehát reálisabb képet kapunk, ha a szegénységről kialakított elképzeléseinket hozzáigazítjuk a változó társadalmi normákhoz és elvárásokhoz.
Relatív szegénységről akkor beszélünk, ha egyének, családok – vagy a népesség bizonyos csoportjai – nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan tevékenységekben vegyenek részt és olyan életfeltételekhez jussanak, amelyek társadalmunkban szokásosak vagy legalábbis széles körben elfogadottak.
A szegénység okainak magyarázatai között fellelhető egy rendkívül érdekes megközelítés. Ez a szegénység kultúrája elmélet, mely Oscar Lewis nevéhez fűződik. Az elmélet szerint a szegény rétegbe tartozóknak jól felismerhető norma- és értékrendszere van. A szegénységhez tehát egy szubkultúra is kötődik. E kultúra teszi elviselhetővé – fizikailag és érzelmileg egyaránt – a szegény családok számára a terheket, ám megakadályozza őket a szegénységből való kiemelkedésben is.
Fontos, hogy az állampolgár élhessen is jogaival, a megélhetést biztosító megfelelő munkabérre, egyáltalán munkára van szükség ennek megvalósításához. A piac, az állam és a társadalmi mozgalmak együttes tevékenységére – és persze az állampolgárok aktív részvételére – van szükség a szegénység megszüntetéséhez.

A társadalmi mobilitás:

A nagy ívű mobilitás rendkívül ritka. Bár süllyedés is előfordul, mind egyes emberek pályafutásában, mind nemzedékek között, ez sokkal kevésbé gyakori, mint az emelkedés a ranglétrán. Ennek az az oka, hogy az iparosodással egyidejűleg általában csökken a mezőgazdasági foglalkoztatottság és nő az értelmiség, az alkalmazottak és a szakképzett munkások száma is. A lefelé irányuló mobilitás oka gyakran a felesleges munkaerő elbocsátása. A nők is nagyon gyakran lefelé mobilak legalábbis nemzedéken belüli mobilitás esetén, hiszen a nő lehet, hogy egy szépen induló karriert szakít félbe a gyerekszülés kedvéért. Mire újra munkába áll valószínű, hogy alacsonyabb beosztásban találja magát, vagy csak rosszul fizetett részidős munkát vállalhat.
A mobilitás mértéke meglehetősen alacsony az esélyegyenlőség eszményéhez képest. Az egész világon a legtöbb ember helyzete alig változik a családjáéhoz képest. A vertikális mobilitás ugyan sok embert érint, de ez többnyire inkább a foglalkozási szerkezet változásainak, s nem az esélyegyenlőség magas szintjének az eredménye.

Egészség és egyenlőtlenség:

Az emberek egészségi állapotát is nagymértékben érinti az egyenlőtlenségek megnyilvánulásainak elharapódzása.
A magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban rendkívül kedvezőtlen, jelentősen elmarad attól, amit társadalmi-gazdasági fejlettségünk általános szintje lehetővé tenne. A magyar újszülöttek életesélyei lényegesen rosszabbak, mint az Európai unió országaiban, a felnőttek rövidebb életre, és egyben kevesebb egészségben eltöltött életévre számíthatnak. Különösen kedvezőtlenek a hátrányos társadalmi helyzetű családban születettek életkilátásai ami a társadalom rendszerében tapasztalható egyenlőtlenségeknek is köszönhető. Mondhatni, hogy az egyenlőtlenségektől szenvedő társadalmak „önpusztító életet élnek”.

Újratermelődő egyenlőtlenség:

Az előítéletekről hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint a környezet-szennyezésről: tudjuk, hogy nagyon károsak, hogy mérgezik saját és gyermekeink életét, mégis gyakran kilátástalannak tűnik az ellenük való küzdelem. Valójában az oktatási intézményeknek, tanároknak és pedagógusoknak kulcsszerepük lehet abban, hogy legalább a következő generációk élvezhessék az előítéletektől mentes tiszta levegőt.
A hatalom egyenlőtlenségének alapjait minden felnövekvő generáció nevelése újratermeli, amikor a gyerekek megtanulják a téves információkat a diszkriminált csoportokról valótlan információk, viccek, sztereotípiák, elfogult tanárok vagy az egyenlőtlenségeket szentesítő egyházi dogmák formájában. Megtanulják igazolni, betartani és fenntartani a hatalomnak akár az erőszaktól sem visszariadó használatát. Az előítéletek csökkentésének sikerrel kecsegtető útja a valódi integráció és a multikulturális nevelés együttesen. Valódi integrációról akkor beszélünk, ha teljesül minden gyerek joga a jó minőségű oktatáshoz, ugyanakkor az oktatási intézményt is alakítjuk át úgy, hogy abban minden gyereknek egyenlő helye legyen benne, egyenlő mértékben használhassa ki fejlődési potenciálját, és identitása megfelelő megerősítést nyerjen. Továbbá a hatalmi-hierarchikus helyzetekben a hatalommal bíró fél hajlamos eszközként kezelni, tárgyiasítani az alárendelt felet, ami a pszichológiai elnyomás egyik formája, hiszen a kisebb hatalommal bíró fél szükségletei, érdekei és élményei alárendelődnek a nagyobb hatalommal bíró fél céljainak. Példa erre a nők férfiuralomból, vagy a munkások kapitalista uralomból fakadó tárgyiasítása. Nem nehéz érveket sorolni amellett, hogy a kisebbségekhez tartozó gyerekeknek égető szükségük van a tájékozott oktatási intézményekre, akik folyamatos kapcsolatban állnak a helyi családsegítő intézménnyel, hiszen különben kevés esélyük van pozitív identitás kialakítása, versenyképes iskolai végezettség megszerzésére és a többségiekkel való együttélés megtanulására.

Városunkban kiemelkedő szolgáltatást nyújt ebben az Albertirsai Kistérségi Családsegítő, amelynek munkatársai is azon fáradoznak, hogy az egyenlőtlenségből fakadó tüneteket kezeljék. Az életvezetési problémákkal, szociális gondokkal küzdő családokat, illetve személyeket felkutassák. Segítséget nyújtanak valamennyi élethelyzetben oly módon, hogy a családsegítő szolgáltat  nekik – a szociális munka alapelvei szerint -, vagy a szolgáltatásokhoz, lehetőségekhez való hozzájutásukat megszervezi.

 Minden mai társadalomban vannak szegények és gazdagok, hatalmasok és a hatalomnak kiszolgáltatottak, olyanok, akik el tudják érni, amit szeretnének, és ezért elégedettek, és olyanok, akiknek nem sikerül életcéljaikat megvalósítani, ezért egyenlőtlenek. Ez ellen nehéz küzdeni, de minden fejlett társadalomnak belső kötelessége.

Gér Mihály

   Gér Mihály

Boldog Új Évet Kívánunk

Albertirsán felavatták az új '56-os emlékművet.Akik most azt várják, hogy ömlengés következzen az irsai ’56-os megemlékezésről, azok most bizony tévednek! Ami viszont tény: az utóbbi évek szerintem legjobb, legnívósabb, igazán profin megszervezett és kivitelezett megemlékezését láthattuk, akik vettük magunknak a fáradságot, hogy ellátogassunk október 23-án vasárnap az ’56-os megemlékezésre és emlékmű avatásra. Örömmel konstatáltam, hogy a korábbi évekhez képest mintha az ünneplők végre többen lettek volna, mint a szereplők. Arra gondoltam, milyen szerencse, hogy most nem kell felkelni senki ellen, mert bizony nem, hogy két hetet, de két órát sem élne ezzel a lelkesedéssel a forradalom.

Résztvevők és szereplők az albertirsai '56-os megemlékezésen.Nem tudom a gyér érdeklődés az időjárásnak, az ilyesfajta ünnepek megkopásának, vagy annak tudható be, hogy elöregedő társadalmunkban 1956 emléke nem pontosan úgy él, mint ahogy azt újabban, főleg legújabban prezentálják nekünk.
Én még ellenforradalomnak tanultam, amolyan „szőr mentén” megfogalmazva ezt is. Kicsit később, amikor kíváncsiságomtól vezéreltetve szert tetten néhány ’56-os könyvre, az abban leírtak és a Köztársaság téren és szerte Budapesten fejjel lefelé felakasztott, szemmel láthatólag agyonvert emberek képeit láttam, akiket tömeg állt körül és néhány bátor hazafi éppen rugdosta a himbálózó hullát. Azt olvastam, hogy a fehér zászlóval a pártház épületéből kilépő Mező Imrét és a vele kijövő két katonát lelőtték. Olyan fényképeket láttam, hogy a felkelők a pártházba behatolva, onnan kiskatonákat kicibáltak és agyonlőtték őket, a holttestüket meggyalázták.
Aztán lassan a köztudatba is belopózott Nagy Imre és Maléter Pál neve, majd a többieké: Tildy Zoltáné, Kovács Béláé, Erdei Ferencé, Kéthly Annáé. Utóbbiak lettek volna a többpártrendszerre áttérni kívánó ország koalíciós partnerei a különféle pártok színeiben.
Az is világossá vált számomra, hogy 1956-ban a szovjet katonai megszállás, a sztálinista totális diktatúra ellen kelt fel a magyar nép. Ám azt a következtetést vontam le, hogy a felkelésben részt vevők többsége alapvetően a társadalmi berendezkedésen, tehát a munkáshatalomra épülő szocialista rendszeren nem kívánt változtatni. Kétségtelen tény, hogy akkor is voltak olyan törekvések, amik a félig feudális, félig kapitalista rendszert kívánták visszaállítani. Azt hiszem ez volt az, ami a szovjet csapatokat visszafordíttatta. Talán Kádár érezte úgy, hogy a szocializmus került, kerülhet veszélybe. Azt hiszem ezt mi sosem tudjuk meg, majd szép unokáink esetleg, az idő távlatából. Tehát a felkelést alapvetően a munkások, a diákok robbantották ki, ők vitték végig! Persze, hogy voltak közöttük magasabb végzettségűek, mérnökök, vezetők, orvosok, katonák és rendőrök, kiszabadított politikai foglyok, akik érthető okokból gyűlölték a rendszert.  Tehát sokféle magyar ember vett részt a forradalomban, de egyféle ember biztosan nem volt ott: polgár.
És most tessék, ennyi idősen kell megtudnom egy államtitkártól, aki még nálam is fiatalabb, hogy ott voltak a a pesti polgárok…
(Mint ahogy most hallom azt is, hogy Brüsszel Moszkva…. Bár én nem értek hozzá, de úgy emlékszem, mintha az EU nem rohant volna le tankokkal minket, hanem emlékeim szerint szépen és szabadon elmentünk a szavazófülke magányába és szavaztunk. Méghozzá ÉRVÉNYESEN! Tehát egy ÉRVÉNYES népszavazáson, szabad akaratunkból döntöttünk úgy, hogy Szent István nyomdokain haladva részt kérünk és helyet foglalunk Európa egységében, annak népes és sokajkú családjában. Elfogadtuk és tudomásul vettük, hogy nem mi vagyunk, akik a kártyákat keverik, de ha okosan politizálunk, jó lapokat kaphatunk. Tehát a szocialista rendszerrel -merthogy kommunizmus a büdös életben nem volt, nem csupán Magyarországon, de még a Szovjetunióban sem!- ellentétben partnerként veszünk részt, választott képviselőink útján Európa irányításában. Az okos képviselő befolyásolni tud, a buta kiabálni.)
Na „ugorgyunk”, hogy Pósalaki bácsi szavaival éljek.
1956-ban okos emberek próbáltak egy demokráciát, egy szólás szabadságra épülő, mégis demokratikusan létező, többpártrendszerű szocializmust létrehozni. Sokan azt várták, hogy a Szabad Európa rádió ígérgetései valóra válnak és nyugati, vagy amerikai segítség érkezik. De nem jött. Akkor sem jött! Viszont jöttek helyettük a Szovjetek, és mint az oroszok 1848-ban, 1918-ban és 1945-ben Jaltában (mert ki hiszi azt el, hogy a Párizs környéki békeszerződésnek nem a Jaltai Egyezmény volt az elődje?). Az árulónak kiáltott nyugat tudta azt, amit sok magyar a mai napig nem képes felfogni: egy nyugati beavatkozás haladéktalanul kirobbantotta volna a III. Világháborút és ez az atomfegyverek árnyékában, egy vérszemet kapott és igencsak erős Szovjetunióval szemben keserves pusztuláshoz vezetett volna! Talán ha nem durvulnak el a dolgok és az igazságosztást az igazságszolgáltatásra bízták volna, ha nem lett volna több esetben személyes vendetta, sokszor -mint a pártházi kiskatonák esetében- szimpla gyilkosság, nem került volna sor a Szovjet csapatok visszatérésére és sok magyar véráldozatra! Szilárd véleményem, hogy el lehetett volna kerülni ezt a hatalmas,  szomorú és felesleges vérontást! Ami a legsiralmasabb az egészben, hogy a saját felelősségünket még most sem ismerjük el a kialakult helyzetben!
Félreértés ne essék, részemről minden tisztelet és őszinte főhajtás az elesetteknek, mert igen, ők hősök voltak! Ők példaképek lehetnek ma is, mert életüket adták azért, amiben hittek! Akik meghaltak, nem tehetnek, nem tehettek arról, hogy voltak közöttük szimpla gyilkosok és üresfejű barbárok, akik vérgőzös fejjel nyakunkra hozták a bajt! Mert mindegy, hogy mi okozta a holtak halálát, őket tisztelet illeti! Tisztelet a hűségükért, az önfeláldozásukért! Tisztelet azért, mert mertek fellázadni egy elnyomó rendszer ellen, egy diktatúra ellen, vállalva a lázadás minden következményét, akár a halált is! Hősök voltak. Nem azért, mert nem féltek, hanem azért, mert annak ellenére is szembe mertek szállni a tankokkal, a géppuskákkal, az erőszakos hatalommal! Szolgáljanak Ők számunkra is példaképpen! Lássuk, hogy a diktatúrát, ha nem védelmezi a szovjet, vagy orosz katonaság, le lehetne, és le lehet győzni! Tanuljunk a múlt hibáiból, hogy ne ismétlődhessenek meg! Tekintsünk hőseink példamutatásár, bátorságukra, hazaszeretetükre, önfeláldozásukra! Ez az én ’56-om, nekem ezt mondják a mártírok.

Nagyszerű dolog, ha egy társadalom, legyen akár egy mikroközösség, egy kisváros is akár, emlékmű állítással tisztelegjen a hősi halottjai és a névtelen hősei előtt. Albertirsán volt erre egy kopjafa, amit a 60. évfordulóra, valaki ötletétől vezérelve kibővítettek. Az így kialakult emlékmű vegyes érzelmeket váltott ki, olyannyira, hogy az avatás előtti napon valaki, vagy valakik fehér festékkel összefestették azt. Ez is egy formája a vélemény nyilvánításnak. Igaz, meglehetősen primitív, de végül is ez is vélemény nyilvánítás.

Azok számára, akik nem voltak ott, álljon itt néhány fénykép és rövid videó az ünnepségről:

Szabó Sándor gyönyörű tárogató játéka invitálta a közönséget

Szabó Sándor gyönyörű tárogató játéka invitálta a közönséget

A Kecskeméti Katona József színház művészei

A Kecskeméti Katona József színház művészei

Albertirsai Daloskör

Albertirsai Daloskör

A Gerje-parti Fúvósegylet zenei aláfestést adott a műsor egyes elemeihez

A Gerje-parti Fúvósegylet zenei aláfestést adott a műsor egyes elemeihez

A hivatalos elöljáróság

A hivatalos elöljáróság

Az albertirsai templomok papjai közösen szentelték fel az emlékművet

Az albertirsai templomok papjai közösen szentelték fel az emlékművet

polgarmesteri beszéd

Városunk Polgármesterének megemlékezése

Pogácsás Tibor államtitkár

Pogácsás Tibor ünnepi beszéde

Az ünneplők

Az ünneplők

Ünneplők

Ünneplők

A megemlékezés virágai

Sokan helyezték el a megemlékezés virágait

A csend méltóságában

A csend méltóságában

az alkotó tisztelgése

Az alkotó tisztelgése a hősök előtt

az alkotók egy része

Ketten az alkotók közül:
Gérné Mezősi Aranka és
Várhelyi György

- cser -

– cser –

Szelektív hulladékok elszállítása Albertirsán
2016 II. félévben

 

Július:              I. körzet: 21. (Csütörtök) II. körzet: 22. (Péntek)

Augusztus:    I. körzet: 18. (Csütörtök) II. körzet 19. (Péntek)

Szeptember: I. körzet: 15. (Csütörtök); II. körzet: 16. Péntek)

Október:         I. körzet: 20. (Csütörtök); II. körzet: 21. (Péntek)

November:   I. körzet: 17. (Csütörtök); II. körzet 18. (Péntek)

December:    I. körzet: 15. (Csütörtök); II. körzet: 16. (Péntek)

 

A zöld hulladék, elektronikai hulladék, üveg, lom, sitt leadása a Dánosi úti hulladékudvarban szerdán egész nap és szombaton délelőtt.

Vissza-visszatérő téma, még az Albertirsai Híradó is foglalkozott a helyi égetési szabályokkal. Egy hosszú, és viszonylag bonyolult szabályozás, amiből a legfontosabbakat kiemeltük. A szabályozást részletesen megtekinthetik Albertirsa város hivatalos honlapján.  Mi most összefoglaljuk a lényegét.

A rendelet [ 15/5015. (V.04.) ] értelmében égetéssel csak avar és kerti hulladék ártalmatlanítható. Az égetést munkanapokon reggel 8 – 17 óra, szombaton 8 – 12 óra között lehet végezni az alábbi feltételekkel:
– égetni csak száraz kerti hulladékot lehet
– szükség esetén szárítani, szikkasztani kell
– csak kis adagokban szabad eltüzelni
– a füstképződést a minimálisra kell csökkenteni
– tűz- és robbanásveszély ne keletkezzen
– a begyújtáshoz nem használható olaj, benzin, vagy más vegyi anyag
– égetést csak 18 éven felüli cselekvőképes személy végezhet
– a helyszínen olyan eszközöket és felszereléseket kell tartani, amivel megelőzhető a tűz továbbterjedése, elvégezhető az oltása (locsolótömlő vagy min. 50 l víz, lapát, ásó, egyéb oltásra alkalmas kéziszerszám, tűzoltó készülék) .

Tilos égetni:
– tartósan ködös, párás időben
– szmogriadó esetén
– erős szélben
– oktatási, szociális, egészségügyi intézmények, nyitott sportlétesítmények, egyházi és vallási rendeltetésű ingatlanok 100 m-es körzetén belül rendezvények, szertartások, valamint az intézmények működési ideje alatt
– kommunális hulladékot
– ipari hulladékot
– veszélyes hulladékot
– gumit
– vegyszert
– festéket
– tűzgyújtási tilalom esetén.

Amennyiben égetés közben az égetést befolyásoló körülmények megváltoznak, úgy a megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodni és az égetést azonnal be kell fejezni!
Az égetés befejeztével a tüzet el kell oltani és a parázslást meg kell szüntetni. Ennek sikerességéről meg kell győződni, mielőtt a területet elhagyjuk.

 

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek képregény kiállítása.Péntek kora estémet bearanyozta az a kiállítás, melynek megnyitóján részt vehettem; Miklosovits László és tanítványa Koska Zoltán grafikusművészek egy fantasztikus élménnyel tettek gazdagabbá.  Megmutatták, hogyan lehet elvinni a művészetet a hétköznapi ember otthonába szórakoztató módon. Nem véletlen, hogy a megnyitót Kiss Ferenc Korcsmáros Pál díjas szakértő tartotta, hiszen a két művész képregényeiből, sőt, kép-regényeiből kaphattunk ízelítőt!

Milkosovits László kép-regénye

„Imperial lelke bolyong az éjszakában…”

Hiszen, mint ahogy nagyon érzékletesen Kiss László rávilágított, a képregény sok esetben valójában egy regény, képekben elmesélve, méghozzá oly módon, hogy egy-egy rajz az időt is foglyul ejti, hiszen a szereplők megszólalásai nem egy időben, hanem egymás után következnek, mégis mindez egyetlen képben megalkotható.
Ezt a Zalaegerszegen született Miklosovits László rögös utat bejárva maga tapasztalta meg. Rajzolt többek között a Rakéta Regényújságba, de 35 önálló grafikusi kiállítása is volt már szerte Európában. Mai kiállításukon külön élmény volt számomra Karinthy Frigyes: Röhög az osztály karaktereinek megfigyelése. Érdekelt, Miklosovits milyennek látja lelki szemével Kökörcsin tanár urat, avagy éppen Auert. Nyugodtan kijelenthetem, egy srófra jár az agyunk; szinte pont ilyennek képzeltem el magam is őket!

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállításaTanítványa, az 1991-ben született albertirsai fiatalember már felsőfokú oktatásban is részesült. Míg a középiskolában szobrásznak tanult, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen animációs tervezőként végzett. Koska Zoltán, mint ifjú tehetség, most ezen a kiállításon debütált, meglátásom szerint sikerrel. Mestere ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ezzel a kiállítással tartoztam ennek a fiúnak, mert megígértem neki, hogy egyszer együtt fogunk kiállítani, ha megérik rá.”

Kiss Ferenctől kaptunk egy történelmi áttekintést is a képregények mikéntjéről, és történelmi alakulásáról. Innen tudhattuk meg, hogy az általunk most ismert formáját szövegbuborékos képregénynek nevezik. A szocialista időkben a kultúrpolitika nem kedvelte, mert a Nyugat üldözendő „silány világa” volt a magvas kultúra helyett.

Nos, e két nagyszerű művész vastagon rácáfolt erre az állításra, hiszen rajzaik művészi, aprólékos kivitelezése messze túlmutat a valóban sablonos skiccek és mondanivaló nélküli sekélyes füzetecskéin.

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállítása.A rajzok 2016. március 30-ig tekinthetők meg nyitva tartási időben (Hétfőtől – Péntekig: 800 – 1700 óra között) Albertirsán, a Móra Ferenc Kulturális Központ (Albertirsa, Pesti út 85) kiállítási termében.
Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik szeretik az igényes rajzokat, a jó humort, és szeretnének egy kellemes, felhőtlen kikapcsolódást maguk és családjuk számára. Úgy gondolom, ha a kortárs kultúra itt él velünk, tartozunk önmagunknak annyival, hogy megismerjük!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Végre nekiláttak a Penny melletti út és a parkoló hibáinak kijavításának, így van rá esély, hogy a következő átadáson már sikerrel járjanak és a városlakók nagy részének örömére végre mégiscsak elkészül az új üzlet.

Új fejezetéhez érkezett a Penny szappanopera. Olyan ez is, mint a hulladékudvar: elhatározás már van, a bejelentések megtörténtek, tulajdonképpen fizikálisan is megvan minden, ám újra meg újra csak kívülről nézhetjük, a használatba vétel még várat magára, aztán új bejelentés, majd újabb várakozás… és így tovább, ki tuja meddig.

Albertirsa, Nyáregyházi utcaMint többen is kifogásolták, és az átvevő hatóság sem fogadta el, a Nyáregyházi utca aszfaltozását is fel kellett szedni, és majd új kopóréteget kap az utca eleje. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha történetesen a város, netán a helyi képviselő foglalkozott volna ezzel a kérdéssel, talán megérte volna néhány százezer forinttal megtoldani a javítási, netán annak idején az építési költségeket és az utca elején, a Hársfa utcáig, vagy legalább a Nyárfa utcáig kijavíttatni a csapnivaló állapotban levő utat, és nem megállni előtte néhány méterrel, otthagyva a gödröket. De hát hova is gondolok én, hogy mire van a képviselő? Neki biztosabb fontosabb dolga a fedett sportcsarnok, mintsem a körzetében élők normális útjai…)

Albertirsa Penny átépítésMa ugyan nem, de a jobb időjárási körülményeket kihasználva a parkoló átépítését is megkezdték. Arra persze még kíváncsi leszek, hogy a 40 főút becsatlakozó, és véleményem szerint erősen balesetveszélyes szakaszának hepehupásra sikeredett aszfaltozását is kijavítják-e, és lesz-e kikanyarodó és gyorsító sáv a Pilis felé vezető oldalon.
Többen persze -bizony joggal- vetették fel, hogy mindezen kijárat és kigyorsítás Ceglédbercel irányába éppen a templom és iskola előtti gyalogátkelő hely közvetlen szomszédságában kezdődik… (Tudom, néhányan megint azt fogják kiszűrni ebből a cikkből, hogy a hülye zsurnalisztának semmi nem jó, és mindenben csak a rosszat látja, ám kérdezze meg önmagától, mielőtt engem ledorongol, hogy ha az ő gyermeke lenne a következő, akit egy, a boltból kirohanó autós elgázol, mert siet, hogy kiférjen az érkező és bizony sokszor hosszú kocsisor előtt -bár nem mintha számítana fél perc, netán egy perc-, akkor is vajon csak akadékoskodom-e.)

Penny parkolóMindezek ellenére drukkolok a Pennynek, hiszen mint irsai városlakó, én is szeretném, ha végre lenne egy olcsó és nagyjából jó minőségű termékeket forgalmazó üzletünk.
Mert legyünk őszinték, a Tesco a belső átalakítás óta lényegesen szűkített kínálatával, a Coop a szerény választékával, magas áraival és a ’70-es éveket idéző hangulatával, a CBA a magas áraival, enervált személyzetével nem igazán jelent vonzó vásárlási lehetőséget; nem generálja az ember kedvét a pénzköltésre. Én úgy gondolom, ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját városában/falujában, fontos, hogy elégedett legyen a kulturális, a sportolási, a bankolási, és a vásárlási lehetőségekkel is! (Röviden ezt hívjuk infrastruktúrának, aminek a minél magasabb fejlettsége a XXI. századi ember komfortérzetéhez hozzátartozik, különösen egy magát városnak nevező település esetében!)

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Mi nem szeretnénk megvárni, amíg megválasztott képviselőink elmesélik nekünk, hogy milyen jól is tették a dolgukat! Mi Önöket szeretnénk megkérdezni a Facebookon arról, hogy Önök szerint hogyan sikerült városunkban a 2015-ös esztendő! Most Önök értékelhetik a képviselők, a választott testület munkáját!

Ehhez a következő napokban különböző kérdéseket fogunk feltenni, amikre adott válaszaikkal Önök, választók fogják meghatározni, hogy választott képviselőik eltalálták-e az Önök prioritásait. Lehet, hogy néhány képviselő itt fogja megtudni, hogy a választókerülete lakossága mit is tartana fontosnak, mit is kellene képviselnie! No persze ehhez Önnek ismernie kell a képviselőjét! Erre is rá fogunk kérdezni!

Arra is keresnénk a válaszokat, hogy Önök, albertirsai lakosok, választó polgárok mit gondolnak, mik a legfontosabb tennivalók a városunkban. Most Ön értékelheti, Önök értékelhetik a megvalósult, vagy meg nem valósult ígéreteket! Mi megőriztük a választási célkitűzéseket, azok között is fogunk mazsolázni egy kicsit.

Most egy hosszabb „játékra” invitáljuk Önöket. Szeretnénk, ha velünk tartanának a végéig, s mi megígérjük, hogy az eredményeket összegzés után az első testületi ülésen vezetőink elé tárjuk, mint a városlakók akaratát!

A kérdések kizárólag a Facebook-on lesznek elérhetők. Egy kérdés 4 – 5 napig fut, utána új kérdés következik, de régit nem vesszük le.
Az összesítéskor neveket nem nézünk, számunkra az arány, és a válaszadók száma a fontos!

Azt gondolom, essünk neki!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Több üzletben is találkozhatunk ezzel a felirattal, ami több éve visszatérő kezdeményezése az Irsai Evangélikus Gyülekezet Önkéntes Csoportjának és a Szociális Segítőháznak.

Békés Karácsonyt!

Békés Karácsonyt!

A „Tegyél hozzá még egyet!” semmi extrát nem akar, csupán valóban annyiról van szó, hogy a vásárláskor, aki teheti, tevőlegesen is járuljon hozzá a nehéz helyzetben lévő -mondjuk ki őszintén: nélkülöző- embertársaink megsegítéséhez olyan módon, hogy lehetőleg tartós élelmiszert, sütési-főzési alapanyagot eggyel többet vásárol, és a többletet felajánlja azok számára, akinek egyébként nem jutna, vagy csak a szükségesnél kevesebb jutna a Karácsonyi asztalra!

Nem nagy dolog, hiszen ha jobban belegondolunk, egy doboz cigaretta árából kitelik 1 kg kristálycukor, 2 kg liszt, 10 db tojás és 1 olcsóbb sütőmargarin. Mindezekből már egy kis linzer is varázsolható az ünnepi asztalra, esetleg tészta, nokedli készíthető belőle, ami sok apró éhes száj számára jelenthet fenséges ebédet!

A nyomort, az egyre mélyülő és szaporodó szegénységet, ha már nem tudjuk megállítani (még akkor is csak lehazudni lehet, ha a statisztikával próbálnak trükközni egyesek), legalább mi, akik embernek érezzük magunkat, próbáljuk enyhíteni a magunk módján!
Mert, bármilyen hihetetlen, bizony a mi felelősségünk is ez. Nem, nem vezeklésképpen kell adományozni, hanem az emberség, a humánum okán! Mert sosem tudhatjuk, milyen sors húzódik meg a nyomor portáján! Gondoljunk arra, hogy napjainkban elég egy betegség, egy hirtelen baleset, vagy akár csak a munkahely elvesztése ahhoz, hogy mi magunk is földönfutókká váljunk! És ne felejtsük el, a szegénység alapvetően nem a szegény szégyene, hanem a társadalomé, tehát valahol a miénk!

Az igazán jó szerintem az lenne, ha ez az évről évre visszatérő akció nem állna meg a krisztusi-fák fényeinek meggyújtásakor, hanem tovább folytatódna utána is, mert a szegénység nem korlátozódik a karácsonyi ünnepekre! Velünk van, közöttünk jár az év minden napján, s nekünk alapvető kötelességünk segítenünk az elesetteken, hiszen ha mi nem, akkor ki fogja felkarolni őket ténylegesen? Ha minden hónapban csak néhány száz forintnyi adománnyal segítünk a rászorulókon, hogy emberhez méltó életet élhessenek, nekünk fel sem fog tűnni, ám ha a város lakóink csak a fele adakozik, az bizony már nagyon komoly segítség lehet!

Ezekkel a gondolatokkal kíván békés Adventet a Szerkesztő:

- cser -

– cser –

Aki itt most neveket vár, annak nagy csalódást kell okozzunk, mert ha tudnánk sem mondhatnánk el! Az viszont tudjuk, és elmondjuk minden olvasónknak, hogy 2014-ben éves szinten 2,4 millió forinttal rövidítették meg sunyi emberek az idősek, a rászorulók megsegítésére, a város szépítésére, fejlesztésére, az orvosi ellátásra, az óvodai ellátásra szánt összegeket! Ám talán e képek alapján magára ismer valaki, esetleg más ismeri fel benne a szomszédját, ismerősét!

Így lopják a város pénzétMert ne legyenek illúzióink, akik a szelektív gyűjtőkbe dobálják a kommunális hulladékukat, azok a város pénzét, mindannyiunk pénzét költik el saját kényelmük érdekében! Mert ne mondja senki, hogy ő annyira szegény, hogy nem tud bemenni a városházára, és segítséget kérni a hulladékszállítási költségekre! Mert van a városnak kerete erre! Nem csak idősek, de valóban rászorulók is élhetek azzal a lehetőséggel, hogy a város átvállalja a hulladék szállítás díját!
Csak valóban, egyszerűbb megállni a szelektív gyűjtőnél a kocsival, és kihajigálni a zsákokat, esetleg a tárolók mögé eldugdosni a monitor kávákat, az elektroncsőtől megszabadított monitorokat!
És bizony, mindenki cinkostárs, aki nem szól rá a szemetelőkre, amikor meglátja őket!

Így lopják el nálunk a szegények pénzét!Napi szinten takarításból adódó szemételszállítási díja (konténeres hulladékszállítás, napi begyűjtés során keletkező költség): 200.000 Ft/hó” tájékoztatta portálunkat az Önkormányzat.
Mit is jelent ez a valóságban?
Annyit, hogy 175 főre jutó havi 60 literes tartály ürítési költségét sumákolják el, sarkosan fogalmazva lopják el a közösség pénzéből azok, akik azt hiszik, hogy szemétdomb és mocsok akkor nem szemétdomb és nem mocsok, ha nem a saját portájuk előtt, vagy közvetlen közelében van! Mindezt megtehetik addig, amíg a közösség tagjai mindezt szó nélkül hagyják!
Amíg hagyjuk, hogy a segélyekre, fejlesztésre, orvosi ellátásra fordítható költségkeretünket, amiket a mi adónkból oszt -fölöttébb szűkmarkúan- az állam a városnak sunyi alakok ellopják, a saját „rezsicsökkentésükre” használják fel, addig nem nézhetünk nyugodt lelkiismerettel időseink, rászorultjaink szemébe!

Az önkormányzatunk, nagyon helyesen, kamerákat szereltetett fel, egyelőre csak négy helyre. Az ötlet, úgy tűnik bevált, az azóta eltelt időszakban felére esett vissza a havi költség. Nem nehéz kiszámítani, hogy 1,2 milliót lehet évente megspórolni a mostani kamerákkal.

Ehhez az összeghez majd hozzá kell adni a büntetésekből befolyó összeget, és máris visszajön a maradék költség! Mert ne legyen senkinek illúziója, a 271/2001 (XII. 21.) Kormányrendelet szerint a bírság 1 500 – 50 000 Ft közötti összegben kerül kiszabásra a szabályokat semmibe vevőkkel szemben!

A későbbiek során igyekszünk időről időre beszámolni a kiszabott bírságok darabszámáról és összegéről, bízva abban, hogy ezzel is segítünk eltakarítani a városból a szemetet!

- cser -

– cser –

Konyhakész tűzifaIlyenkor, a fűtési szezon végén mindig megjelennek az utcákban azok a -leginkább zárt- teherautók, amelyekről konyhakész tűzifát kínálnak „köbméterben”, „nagyszerű” áron. Járjuk körül egy kicsit a témát a szakember szemével, hátha okulhatunk belőle!

A TÜZÉP-es árakkal általában az a bajunk, hogy a szabad ég alatt tárolt fa megszívja magát nedvességgel, így azon túl, hogy nem is ég annyira jól, nem adja le azt a hőmennyiséget, amennyit szárazon képes lenne leadni (hiszen a hő egy részét a fában levő víz elpárologtatására használ el), így lényegében megveszünk egy nagy csomó vizet. Ez tény, hiszen az élőnedves fának nagyjából 70 %-át alkotja a víz. Ezért lehetséges az, hogy egy erdei köbméter (! és erre még vissza fogunk térni, érdemes hát megjegyezni ezt a kifejezést!) tölgy/bükk tűzifa, akár 12 – 14 q is lehet, az akác tömege pedig elérheti a 9 q-t is.
Viszont ahogy telik az idő, úgy közelíti a feldarabolt fa nedvességtartalma a környezete nedvességtartalmát. (Egy félreértést hadd oszlassak el: a kupacban levő fa felső darabjai nem szívják magukba a rájuk eső esővizet, csupán felületi nedvesség lesz a darabokon. Csak a vízben álló fa szívja fel a nedvességet.) Minél kisebb darabokban van a faanyagunk, annál könnyebben adja le, illetve veszi fel a nedvességet, hiszen annál nagyobb felületen érintkezik a levegővel.
Tehát amikor szeptember-október táján elkezdünk tűzifát vásárolni, bizony jelentős mennyiségű vízért is fizetünk! Adódik ez abból, hogy a tavasztól őszig tartó életciklusa (vegetációs időszak) még nem zárult le teljesen, tehát a kéreg alatti szivacsos részben még folyik a víz és a benne feloldott tápanyag áramlása az álló fa lombja felé.
Mikor érdemes hát tűzifát vennünk? Mindenképpen a tél végén, amikor a december-februári kitermelésű anyagot kaphatjuk meg. Ilyenkor ugyanis már nem kering a nedvesség a fában, hiszen a lombhullatás után leáll a víz nagy mennyiségben történő áramlása. Ebben az időszakban szilárdulnak a fa szövetei. Ilyenkor éli fel a korábban felvett nedvességet, amit a lomb lehullása után már nem tud elpárologtatni. Az ekkor vásárolt faanyagnak van a legkevesebb tömeg (helytelenül súly-) vesztése.

Trükkös emberek úgy próbálják vásárlásunkban befolyásolni, hogy elkezdik köbméterre értékesíteni a faanyagot.
Miért mondom, hogy trükkös? Mert csak kevesen vannak azzal tisztában, hogy fából mennyi is 1 m3!? Első gondolata bizonyára, Kedves Olvasó, hogy ennél egyszerűbb feladványt nem is kaphatna: 1m x 1m x 1m. Nos valóban, de nem tűzifa esetében! (az ilyen méretű rakatot „űrméternek” szoktuk nevezni) Gondoljuk csak végig: hengeres hasábok, akár szabálytalan alakúak is egymásra rakva. Óhatatlan, hogy ha vízbe merítenénk, bizony közel sem 1 köbméternyi vizet szorítana ki! Éppen ezért az erdészetben a tűzifa egy tömör köbméteréhez 1m x 1m x 1,7m-es rakatot kell képezni. (Amikor hosszabb rakatot mérünk, ami nincs 170 cm magasra kirakva, az egyszerűség kedvéért a hosszúság x szélesség x magasság szorzatát nem elosztjuk 1,7-el, hanem megszorozzuk 0,6-al.) Ez a fa mennyiség, úgynevezett „légszáraz” állapotában lesz tölgy/bükk esetében 8q, akác esetében 6,5 – 7q. A légszáraz állapot általában 3 hónapi szabadban állás után következik be! (Ezt a kitérőt csak a későbbi „matekolás” kedvéért tettük, nézze el nekem a Kedves Olvasó!)
A trükk pedig, amit előszeretettel alkalmaznak -főleg az újfent megjelent zárt, dobozos autóról áruló árusok- az az, hogy a darabolt tűzifát  adják általuk köbméternek mondott egységben, amit a kupac magasságának, szélességének és hosszának szorzatából számítanak ki.
Azt már a korábbiakban láttuk, hogy az 1 méter hosszúságú tűzifából 1 m x 1m x 1m-es tárfogatmennyiség (tehát űrméter) csupán 0,6 m3! Darabolás után összerakott 1 űrméternyi faanyag még ennél is kevesebb, csupán 0,4 m3.  Innen már könnyen kiszámolhatjuk azt, hogy 1 űrméter fa valójában, még élőnedves állapotában is tölgy/bükk esetében 5 – 6 q, akác esetében 3,5 q körüli tömeget képvisel. Érdemes tehát átgondolnunk a magukat köbméteres áron bemutató fakereskedők érvelését!
A házaló tűzifások esetében a dolgunkat tovább nehezíti, hogy a kocsin szabálytalan rakat van, tehát nincs összepakolva, hanem csak úgy ömlesztve van. Ez által sem a rakat hosszúsága, sem a magassága nem állapítható meg egyértelműen! Ráadásul ilyenkor az ember sosem lehet biztos abban, hogy a rakat belsejében milyen fa is lapul úgy fafajra, mint minőségre!
És  csak ismételni tudom: amit ők köbméternek mondnak, az valójában űrméter, és darabolt állapotban csak 0,4 köbméter!

Természetesen tudjuk jól, hogy az erdőből még el is kell szállítani, fel is kell darabolni a faanyagot, ami mind további költségként jelentkezik. Azonban arra intenék mindenkit, hogy mielőtt bárkitől „köbméterben” vásárolna faanyagot, tisztázza a köbméter fogalmát, és számoljon egy kicsit!
Ha csak egy irsai Tüzép árait vesszük figyelembe -és még nem is a legolcsóbbat-:
1 q akác: 2850 Ft => 1 űrméter akác kb. 7 980 Ft
1 q tölgy: 2750 Ft => 1 űrméter tölgy/bükk kb. 9 900 Ft

Ha köbméterben szeretnénk tűzifát vásárolni, akkor keressük fel a legközelebbi erdészetet, és onnan vegyük meg a fánkat! Mivel ott valóban ellenőrizhető a mennyiség, és akkor sem kerül többe, ha csöpög belőle a víz!
Tájékoztatásként álljanak itt a pusztavacsi erdészet  árai, amennyiért a kitermelés helyén, 1 méter hosszúságban az erdőben lehet megvásárolni (1 x 1 x 1,7m!):
Akác:                    21 200,- Ft/m3  (kb. 2 356 Ft/q)
Tölgy:                   20 200,- Ft/m3 (kb. 020 Ft/q)
Lágy lombos:           9 500,- Ft/m3  (nyár, fűz)

Ha azonban nem szeretnénk a darabolással foglalkozni, akkor keressük fel azokat a helyeket, ahol fix méretű kalodában kapható a darabolt tűzifa (természetesen ez esetben a kalodának és a berakásnak az árát is meg fogjuk fizetni!).

Kecser István
erdésztechnikus

Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden Kedves Olvasónknak, követőnknek, kedvelőnknek!

 

Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum