Ma, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. A Költészet napja fontos kulturális örökségünk, hiszen a versek akarva-akaratlanul is gondolkodni tanítanak bennünket. Segítenek megérteni a mindennapjainkat, ugyanakkor segítenek elmenekülni a mindennapokból.
Mi most egy albertirsai kötődésű verssel tisztelgünk eme jeles nap előtt.

 

Hazafelé a vonaton

 

Lebicsakló fejjel várjuk az otthont,
hogy a vonat zajába beleússzon a vacsora íze,
s a nyál megcsordul a szájunk szélén
míg állomásról állomásra araszol velünk az idő.

A néhány másodperces szendergések
enyhítik szemhéjunk égető kínjait,
újságunk kihull a kezünkből,
és vár ránk holnap hajnalig.

Fásultan zötykölődünk
Monorierdő és Pilis között,
nyelvünk el-elzsibbad egy pillanatra
s szakadozott álmok úsznak a fejünk fölött.

Befúrom magam én is a bőrkabátba
langyos melege gyengéden átölel,
nem gondolok a holnapra, a mára,
csak ringatózom együtt a többivel.

Kecser István

 

Hozzászólások

hozzaszolasok

Powered by Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum