Ma, József Attila születésnapján ünnepeljük a Költészet napját. A Költészet napja fontos kulturális örökségünk, hiszen a versek akarva-akaratlanul is gondolkodni tanítanak bennünket. Segítenek megérteni a mindennapjainkat, ugyanakkor segítenek elmenekülni a mindennapokból.
Mi most egy albertirsai kötődésű verssel tisztelgünk eme jeles nap előtt.
Hazafelé a vonaton
Lebicsakló fejjel várjuk az otthont,
hogy a vonat zajába beleússzon a vacsora íze,
s a nyál megcsordul a szájunk szélén
míg állomásról állomásra araszol velünk az idő.
A néhány másodperces szendergések
enyhítik szemhéjunk égető kínjait,
újságunk kihull a kezünkből,
és vár ránk holnap hajnalig.
Fásultan zötykölődünk
Monorierdő és Pilis között,
nyelvünk el-elzsibbad egy pillanatra
s szakadozott álmok úsznak a fejünk fölött.
Befúrom magam én is a bőrkabátba
langyos melege gyengéden átölel,
nem gondolok a holnapra, a mára,
csak ringatózom együtt a többivel.
Kecser István
Hozzászólások
Powered by Facebook Comments
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.