Albertirsa

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek képregény kiállítása.Péntek kora estémet bearanyozta az a kiállítás, melynek megnyitóján részt vehettem; Miklosovits László és tanítványa Koska Zoltán grafikusművészek egy fantasztikus élménnyel tettek gazdagabbá.  Megmutatták, hogyan lehet elvinni a művészetet a hétköznapi ember otthonába szórakoztató módon. Nem véletlen, hogy a megnyitót Kiss Ferenc Korcsmáros Pál díjas szakértő tartotta, hiszen a két művész képregényeiből, sőt, kép-regényeiből kaphattunk ízelítőt!

Milkosovits László kép-regénye

„Imperial lelke bolyong az éjszakában…”

Hiszen, mint ahogy nagyon érzékletesen Kiss László rávilágított, a képregény sok esetben valójában egy regény, képekben elmesélve, méghozzá oly módon, hogy egy-egy rajz az időt is foglyul ejti, hiszen a szereplők megszólalásai nem egy időben, hanem egymás után következnek, mégis mindez egyetlen képben megalkotható.
Ezt a Zalaegerszegen született Miklosovits László rögös utat bejárva maga tapasztalta meg. Rajzolt többek között a Rakéta Regényújságba, de 35 önálló grafikusi kiállítása is volt már szerte Európában. Mai kiállításukon külön élmény volt számomra Karinthy Frigyes: Röhög az osztály karaktereinek megfigyelése. Érdekelt, Miklosovits milyennek látja lelki szemével Kökörcsin tanár urat, avagy éppen Auert. Nyugodtan kijelenthetem, egy srófra jár az agyunk; szinte pont ilyennek képzeltem el magam is őket!

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállításaTanítványa, az 1991-ben született albertirsai fiatalember már felsőfokú oktatásban is részesült. Míg a középiskolában szobrásznak tanult, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen animációs tervezőként végzett. Koska Zoltán, mint ifjú tehetség, most ezen a kiállításon debütált, meglátásom szerint sikerrel. Mestere ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Ezzel a kiállítással tartoztam ennek a fiúnak, mert megígértem neki, hogy egyszer együtt fogunk kiállítani, ha megérik rá.”

Kiss Ferenctől kaptunk egy történelmi áttekintést is a képregények mikéntjéről, és történelmi alakulásáról. Innen tudhattuk meg, hogy az általunk most ismert formáját szövegbuborékos képregénynek nevezik. A szocialista időkben a kultúrpolitika nem kedvelte, mert a Nyugat üldözendő „silány világa” volt a magvas kultúra helyett.

Nos, e két nagyszerű művész vastagon rácáfolt erre az állításra, hiszen rajzaik művészi, aprólékos kivitelezése messze túlmutat a valóban sablonos skiccek és mondanivaló nélküli sekélyes füzetecskéin.

Miklosovits László és Koska Zoltán grafikus művészek kiállítása.A rajzok 2016. március 30-ig tekinthetők meg nyitva tartási időben (Hétfőtől – Péntekig: 800 – 1700 óra között) Albertirsán, a Móra Ferenc Kulturális Központ (Albertirsa, Pesti út 85) kiállítási termében.
Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik szeretik az igényes rajzokat, a jó humort, és szeretnének egy kellemes, felhőtlen kikapcsolódást maguk és családjuk számára. Úgy gondolom, ha a kortárs kultúra itt él velünk, tartozunk önmagunknak annyival, hogy megismerjük!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Karácsonyi kérelem

Karácsonyra neked mit is adhatok?
Magamat, s magamban csupán egy verset dúdolok:
Ma Istentől és Tőled csak annyit kérhetek,
légy hűséges és jó hozzám, s adjál örök életet!

Hogy miért ma kérem éppen?
El is mondhatom:
mert szeretetből lesz öröklét
s kigyúl gyermek kacajon!

Áldott Karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Áldott, békés Karácsonyi ünnepeket kívánunk minden Olvasónknak!

Kecser István felelős szerkesztő

– cser –

Gérné Mezősi Aranka - Az idő mozgása

Gérné Mezősi Aranka

November utolsó szombat késő délutánján egy jubileumi kiállítás nyílott a Móra Ferenc Kulturális Központban. Egy minden szempontból rendhagyó kiállítás, hiszen Gérné Mezősi Aranka szobrászművész ajándékozta meg a résztvevőket egy hihetetlen élménnyel, születésnapja alkalmából.

A kiállítást Dr. Feledy Balázs művészettörténész nyitotta meg. A művészeti író hosszan sorolta Aranka életútját, iskoláit, s ebből kikerekedett a művésznő életútja, művészi fejlődése.

Megtudhattuk, hogy a fa szeretete gyermekkorban plántálódott Arankába asztalos édesapja mellett. Innen minden lépcsőt bejárt, kezdve a szakmunkás vizsgától a tanári diplomáig, s a megszerzett tudás, ismeret mind-mind gyarapította, csiszolta, s ezáltal egy teljesen egyedi látásvilággal ajándékozza meg művészete kedvelőit.
Gérné Mezősi Aranka - ZuhanásHiszen, mint Feledy Balázs elmondta, az ember megszokta, hogy a szobrok monumentális alkotások, amik lenéznek a szemlélőre, de Aranka új technikával készült plasztikái egy új térben, a levegőben kelnek életre, s mi a felhőkbe tekintve láthatjuk őket.
A művésznő egyedi látásmódjához hozzátartozik, hogy alkotásainak, akárcsak a művészi haikuknak, nincs címe; azt a szemlélő adhat magában, intuíciói alapján. (Ezért az itt megjelenő képek címét jelen írás szerzője önkényesen adta,  mint jelen cikk címét, a „szoborlebegés”-t, ám lehet, Kedves Olvasó, hogy Neked / Önnek más jut róla eszedbe!)
A gazdag élettapasztalat új irányba kormányozta Aranka művészi fantáziáját, s megmutatta, hogy nem csupán a motorfűrésznek, hanem a finom öntőtechnikának és a drótfonásnak is nagymestere!

Gérné Mezősi Aranka - Lovak kispalasztika A személyes hangú megnyitó után a Művésznő meghatottan mondott köszönetet mindazoknak, akik segítették útján, külön kiemelve családját.

S mi, akik részesei lehettünk ennek a csodának, szinte fel sem fogjuk, hogy egy olyan művész él egy városban velünk, aki méltán szárnyalhatna a világhír felé!
Én büszke vagyok arra, hogy Arankát személyesen ismerhetem, s hálás vagyok a sorsomnak a barátságáért!

A kiállítás 2015 december 19-ig tekinthető meg Albertirsán,
a Pesti út 85 szám alatt!

Mindazoknak, akik tudnak eljönni, vagy nem tudják, hogy eljöjjenek-e, álljon itt néhány fénykép a teljesség igénye nélkül kedvcsinálónak, s nekünk, akik ott voltunk, emléknek!

Gérné Mezősi Aranka - FelfeléGérné Mezősi Aranka - Lebegés

Gérné Mezősi Aranka - Lovak kispalasztikaGérné Mezősi Aranka - Táncolók

Hiába a kilátásba helyezett büntetés, a térfigyelő kamerára felhívó tábla, elterjedt a városban, hogy a kamera nem is igazi, így büntetéstől senkinek nem kell tartania. És a szemét megint a nyelvét öltögeti a szelektív gyűjtőkből (és mellé, miközben kommunális hulladékkal árasztja el azt!).

Szelektív hulladékgyűjtő szigetSokat foglalkoztunk már a szelektív hulladékgyűjtő szigetek körüli állapotokkal; egészen pontosan áldatlan állapotokkal. (Hiába, mindenkinek megvan a vesszőparipája!) Ugyanis egyszerűen nem tudom elhinni, hogy emberek ennyire érzéketlenek és könyörtelenek legyenek egymás irányában (drasztikusan és tömören megfogalmazva: bunkók)!

Tudom, hogy attól, hogy én akár időről időre megírom az aktuális dohogásomat a témában, nem lesz jobb a helyzet! Mert az utóbbi években ismét megszoktuk, hogy a józan ész szava helyett csak a buták fegyelmezésének, a büntetésnek van foganatja. Már ha büntetnek egyáltalán. Tudom, szokták mondani, hogy minden törvény annyit ér, amennyit betartatni képesek belőle. Vajon a környezetvédelmi törvény mennyit ér itt, Albertirsán? Hiszen az világos, hogy szemetelő polgártársunk vélhetően képtelen felfogni, hogy önmaga egyszerre több közösségnek is tagja (mielőtt döbbenten megkérdezi, melyek ezek, gyorsan mondom: utca, városrész, város). És ahogy hetente kitakarít a saját lakásában és megszidja a gyereket, ha piszkos cipővel rálép a szőnyegre, vagy piszkos ruhával ráül az ágyra, éppen úgy kellene vigyázni az utca, a város tisztaságára is! Vagy netán összekeveri a dolgokat a lakásban, nem a helyére teszi. Mert tény, hogy az önkormányzatnak feladata a takarítás, feladata a szelektív szigetek rendben tartása. Azonban ahogy Ön is veszekedne a családjával, ha a nemtörődöm családtagok miatt naponta kellene takarítania, rendet raknia, úgy a várostól sem lehet elvárni, hogy naponta pakolja szét-össze a mások által összeszórt hulladékot, szemetet!
Azt mondja erre, hogy fizet érte? Téved! Csak hozzáfizet. Ha minden költségét meg kellene fizetni, bizonnyal húznánk a szánkat rendesen! Szerintem több ezer normális ember fel háborodna fel azon, hogy pár tahó miatt magasabb adót kell fizetnie!
Mert ne tessék azt hinni, hogy államnak, az önkormányzatnak van pénze! Nincs neki, mert nem nyomtathat, nem kereskedhet, nem végezhet olyan tevékenységet, amiért fizetés jár; az állam, tőlünk veszi el a pénzt, aminek egy részét az önkormányzatokon keresztül ránk költi. Tekintettel arra, hogy törvényben van szabályozva, hogy önmagára mennyit költhet, illetőleg mennyit kell költenie, a többlet kiadásokat, amiket néhány kétbites agyú okoz, azt adóemeléssel, új adó(k) bevezetésével tudja csak pótolni! Vagy költségcsökkentéssel. Tekintettel azonban, hogy néhány városatya számára a város nem, csak néhány vállveregetés és majd újabb szavazat számít, jelenleg városunk kasszája eléggé túlterhelt! A fürdő üzemeltetése is sokba kerül, és biztos vagyok abban, hogy nem rentábilis. Ráadásul nem volt betervezve a költségvetésbe! A város számára valódi bevételt jelentő saját Kft. létrehozása, ami viszont valóban hozhatna megtakarítást, és még akár bevételt is jelenthetne, napirendre sem került, az okosok jóvoltából! Rövidlátó „politikusok” személyes érdektől (vagy párt utasításra?) elvettek a város költségvetéséből éves szinten bő 7 millió forintot, és odaadták azoknak, akiknek semmi szükségük rá! De ez egy másik téma, amire hamarosan visszatérünk!

Szelektív sziget állapota 08. 04-énMost egyelőre maradjunk abban, hogy ha nem akarjuk elveszteni a szelektív szigeteinket (mert van néhány rövidlátó polgártársunk, akik a legegyszerűbb megoldást –„szüntessük meg és akkor nem lesz ilyen gond”- álláspontot képviselik), figyeljünk rájuk! Ne röstelljünk szólni, ha azt látjuk, hogy nem odavaló hulladékot helyeznek el benne, főleg mellette! Bár tapasztalatom szerint az ilyen alakok még sunyik is, hiszen a szelektív szigeteken reggelre alakul ki a káosz. Ez pedig azt jelenti, hogy tisztában van törvényellenes, ártalmas tettével. Ráadásul a hirtelen odakerült mennyiséget látva, többekben felmerülhet a talán jogos gyanú, hogy ez nem egy-két család, hanem valamiféle „nagyüzemi termelés” mocska, amit rázúdít a közösségre, miután a hasznot már lefölözte. Ráadásul úgy különösen dühítő a történet, ha mindez négy nappal(!) a szelektív gyűjtés utáni napon történik!
Úgy vélem hát, hogy ezek miatt az alakok miatt nem a tisztességes embereket kellene büntetni, hanem az ilyen sumák tolvajokat (tolvajok hiszen, mert azt a pénzt lopja el, miből időseket, betegeket, rászorultakat lehetne támogatni) kellene olyan példás büntetéssel sújtani, ami elrettentő lenne mindenki számára! Ezeket pedig, nyilvánosságra kellene hozni, és nem kellene eltekinteni szociális helyzet alapján a büntetés kiszabásától! Mert így joggal kérdezheti meg a törvénytisztelő, azt követő polgár, amit ma tőlem kérdezett: „A közpénzt miért kellett elkölteni kamerára, ha semmi haszna nincs?” Akkor talán az sem fordulhatna elő, hogy arany-metál színű új autóból fényes nappal pakolják ki a teli zsákot ott, ahol nem lehetne, s még én vagyok anyámba küldve, amiért szólni merek!
Vállaljuk, hogy oldalainkon helyt adunk minden olyan büntetésről szóló tájékoztatásnak (természetesen a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett!), amit az ilyen magatartás miatt szabtak ki!

Én pedig szólok, s ezek után is fogok szólni, mert a város az enyém is, és én tisztán, rendezetten szeretem (elfogadom én, ha valaki szemétdombon szeret élni, de akkor azt valósítsa meg a saját udvarában, kertjében, és a mocskát ne más nyakába varrja)! Ha valaki ezt nem képes felfogni elsőre, addig fogom neki mondani, amíg meg nem érti! S ha kell, akár a törvény szigorát is segítségül fogom hívni a tanításhoz! Mert hiszek abban, hogy józan ész és a tisztesség előbb-utóbb győzni fog, még egy ilyen buta és tisztességtelen világban is!

- cser -

– cser –

Múlt hónap közepe táján egy nagyon kedves meghívásnak tettem eleget. Egy korosabb barátom, aki fiatalságát a Csepel néptánccsoportban töltötte, meghívott, hogy legyek tanúja egy régebbi, de még­is új kezdeményezésének, és nézzem meg a Fedák Sári színtársulat Csárdáskirálynő operett előadását.

Kissé vonakodva álltam kötélnek; valahogy nem éreztem ezt a műfajt szívemhez közelállónak. Azonban nem akartam megbántani barátomat, elmentem hát a bemutatóra.

CsárdáskirálynőÉs bizony nagyon jól tettem! A színtársulat ifjú művészeti vezetője, Sárkány Krisztián, és segítője Kerekes Károly, kicsit leporolta a régi darabot, és egy pergő, nagyon jó előadásnak lehettem csodálója! Munkájukban mindenben megtartották az eredetit, és ami a legfontosabb: nem akarták átértelmezni, átpolitizálni, a mai életre rászabni ezt a remek operettet! A Csárdáskirálynő az maradt, ami: nagyszerű kikapcsolódást nyújtó zenés szórakoztató műsor! Egy délután, amiből néhány órára elfelejthettem a napi hajtást, a gondokat, bajokat; önfeledten kacaghattam a tréfákon, és lelkemben együtt énekelhettem a rég ismert dalokat a szereplőkkel. Mert bizony, sokan ismerjük ám a Csárdáskirálynőt, csak -ahogyan én is- nem tudjuk, hogy ezt ismerjük! Olyannyira profi módon sikerült az előadás, hogy beszéltem idősebb hölggyel, aki az eredetit még Rátonyival látta, és őt is elvarázsol­ta a mostani előadás! Külön örömömre szolgált, hogy a magam 54 évével nem én voltam a legfiatalabb látogató a né­zőtéren!

A pergő ritmusú előadásban nyoma sem volt annak, hogy a szereplők szabadidejükben, pusztán hobbiból művelik a színjátszást! Sehol egy hamis hang, sehol egy tévesztés! Ezek az amatőrök profik! Állapítottam meg. Erről az alábbi linkre kattintva Ön is meggyőződhet! Részlet az előadásból >>

És egy pillanat alatt megértettem azt is, mi az, ami nekem városunkban hiányzik: a könnyed színhá­zi kikapcsolódás lehetősége. Hiszen itt van nekünk a kultúrház, ahol ilyen-olyan dolgokat lehet megnézni, de valahol a szórakoztató színház mintha kimaradt volna az utóbbi időben! Mert hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen a városban, aki szívesen ad ezer-ezerötszáz forintot azért, hogy egy estére elvarázsolják; hogy örülhessünk a szerelmes szívek egymásra találásának, a zord szülői szigor megroppanásának az érző szívek dobbanásai alatt! Hogy ezt ne csupán a brazil, és a török szappanoperákban láthassuk meg! Mert szükségünk van a színház összehasonlíthatatlan hangulatá­ra; arra, hogy a közös színi élményt megemlegethessünk a boltban összetalálkozva, hogy megérez­hessük a színház közösségformáló erejét!

Mert ezt a darabot, vagy bármely operettet a tévében megnézve bizony nem kapjuk meg azt az él­ményt, ami nekünk megjár: az illatot, a látványt…. A televízió jó dolog, de csak pótszer, ami a való­ságos színházat nem tudja megadni számunkra! Pedig szerintem az albertirsai lakosoknak is megjár!

Éppen azért, rövid mérlegelés után úgy döntöttem, az alterirsa.hu, amennyiben igény is van rá, a Művelődési Házzal és a Polgármesteri Hivatallal karöltve meghívja a művészeket! Hogy elhozzuk Önöknek is a zenés színház csodáját, mert az jár Önöknek!

Ahhoz viszont, hogy ezt meg tudjuk valósítani, az Önök visszajelzésére is szükség lesz!

Kérem, hogy amennyiben részt kíván venni az előadáson, úgy azt jelezze számunkra azzal, hogy a 2015 április 25-i eseményre jelentkezik, ismerőseivel, barátaival megosztja azt, hogy Ők is tudjanak jelentkezni!

A Művelődési Ház befogadóképessége 230 fő, tehát kérem, hogy a jelentkezést gyorsan döntsék el, segítve ezzel a szervezésbeli továbblépésünket!

Az előadást csak akkor tudjuk elkezdeni szervezni, ha legalább 120 jelentkező megvan.

Várjuk érdeklődőink jelzését a Facebook oldalunkon a https://www.facebook.com/Alterirsa, vagy elektronikus levélben a szerkesztoseg@alterirsa.hu címen!

- cser -

– cser –

Holnap meggyújtjuk a várakozás első gyertyáját az ünnepi koszorún, s ezzel párhuzamosan megindul egy bevásárlási láz is. Városunkban így indul a karácsonyi készülődés; legalábbis ahogy én látom.

adventi 001_1
(A fénykép nagyítása után a bal, illetve a jobb nyíllal tudja megnézni a képet teljes szélességében!)

Gazdára találtak a Mirelite-parki faházak, s kezdetét vette a vásárló vadászat. Nincs egyszerű dolguk az árusoknak! Kezet, lábat gémberítő időben kell ácsorogniuk. Reméljük, a holnap meghozza a vásárlási kedvet, a következő napok pedig a város polgárai számára a lehetőségeket is! Mert kínálatból nincs hiány!

korcsolyapálya AlbertirsánAmíg a szülők vásárolnak, addig a gyerek szórakozási lehetőségéről az idén ismét felállításra került műjégpálya gondoskodik. A méretében viszonylag kicsi pályának, meglátásom szerint jó minőségű jege van, ami biztosíthatja a kilátogatók megfelelő szórakozását. A palánk műanyag, ami csökkenti a sérülés veszélyét. Hiányoltam azonban, hogy a kötelező haladási irány nem volt feltüntetve, így adott esetben kisebb káosz alakulhat ki.
A nyitva tartásban igazodnak az iskolai időszakhoz,ami nagyon jó!  Hétköznap délután 15 órától, hétvégén pedig délelőtt 10 órától várja a sportolni, kikapcsolódni vágyókat. Ha valakinek nincs saját korcsolyája, az sem probléma, a (felnőttek számára kicsit borsos) belépő árában benne van a kori bérleti díja is. Ha valaki saját korcsolyával érkezik, helyben élezéssel segítenek neki szükség esetén. Indulás előtt érdemes kesztyűt is húzni, mert a pálya használati szabályai között szerepel, hogy a kesztyű használata kötelező! Kár, hogy ezt a kiküldött szórólapokon nem közölték. Lehet, hogy lesznek olyanok, akik csalódottan fognak hazakullogni, aztán vagy visszamennek, vagy nem…

Sóvidék ajándék - albertirsai pavilonViszont üde színfolt, és újdonság az ide évben a Sóvidék ajándék.
Ők Erdély kézműves termékeinek színe javát vonultatják fel! Repertoárjukban Sóvidék ajándék - cserép edényekmegtalálhatók a korondi fazekasok által készített különféle főző- és evő edények, fakanalak, bor- és sörnyitók, fatálak, vágódeszkák; szóval a háziasszonyok álmai. Érdemes külön megemlíteni a káposzta főző fazekat, amiben olyan zamatos húsos káposztát lehet készíteni, hogy ember legyen a talpán, aki nem nyalja meg a tíz ujját utána! Ám a leveses tálkák is kívánatosan illegetik magukat!
A férfiak számára lehetnek érdekesek az igazi mázas kerámia kancsók, amikben a pincéből felhozott, frissen csapolt bornak utolérhetetlen aromája van!
A kínálatban vannak még nagyszerű, meleg női papucsaik is. Igazi varrott, valódi bőr felsőrésszel, hímzéssel, igazi birka szőr béléssel, vastag, gumitalppal, hogy a háziasszonyoknak ne fázzon a lábuk. Négy féle színből többféle méretből lehet választani.

Sóvidék ajándék - fézzel készült bababútorok fábólAzonban, hogy a gyermekek se maradjanak le semmiről, van a kislányok számára igazi fából, kézzel készült baba bútor, melynek minden ajtaja nyitható, és a fiókok is kihúzhatók! A székeken kényelemesen elfér a vendégségbe érkező baba barátnő, és a csevegés másik szükséges partnere, a háziasszony. A tálalóba betehető a kávés-, teás készlet, hogy aztán játszásiból meg lehessen kínálni a kedves vendéget egy kis frissítővel!

Sóvidék ajándék - fa játékokA fiúcskáknak pedig autókból, és különféle repülő alkalmatosságokból lehet választani. Ezek is fából, kézzel készített játékok! Persze a repülők, helikopterek nem képesek a önmaguktól repülésre, és feldobáskor sem szállnak messzire, viszont eltörhetnek. Ezt azért érdemes tudatni a legénykékkel, nehogy az öröm hamar váltson át elkeseredésbe! A repülőgép között muzeális, kétfedelű gépre is lelhetnek az érdeklődők. A fiúk nagyszerű felfedezést tehetnek velük a világ számos pontján, és megtalálhatják a Senki szigetén a kalózok rég elásott kincsét!

A Sóvidék ajándék nem csupán városunkban, de a ceglédi adventi vásáron is várja az érdeklődőket!

Nekünk, városlakóknak már nincs is más dolgunk, mint díszbe öltöztetni szívünket, hogy méltón tudjuk várni a Csodát!

- cser -

– cser –

 

zászlókSzégyenletesen gyér érdeklődés mellett, de legalább a napi politikától mentesen zajlott le a megemlékezés az 1956-os forradalom emléknapján. A Polgármesteri Hivatal melletti kopjafánál ma a szereplők többen voltak, mint a megemlékezők.

A himnusz elhangzása után,  a csípős hidegben, erős felhősödésben 11 órakor kezdődő műsor kedves, megható, az ünnephez méltó módon visszafogott volt. Dalok, visszaemlékezések tették élvezetessé. Semmi fölösleges sallang, semmi cifraság, semmi túllihegett pátosz! Határozottan tetszett! A legszimpatikusabb talán az volt benne, hogy valóban emlékezés volt a hősökre, egy történelmi visszatekintés korabeli jegyzetekből, és semmi párhuzam, semmi erőszakos rácibálása az aktuálpolitikának! Érzésem szerint a két hölgy mellet, esetleg egyik helyett talán szerencsésebb lett volna egy úr is, hiszen a forradalomban egyaránt jelen voltak férfiak és nő is.  Számomra jobban, talán érzőbben hatottak volna Illyés szavai:

szereplők„nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák, …”

vagy amikor 1956 jelmondatait idézték. Valahogy egy mélyen zengő érces férfihang nagyobb nyomatékot tudott volna adni a mondatoknak. Még akkor is, ha azokat hiába kerestem az 1956-os dokumentumokban. Találtam viszont helyettük másokat, amik mintha nem egészen úgy hangzottak volna most… De mindegy, a műsor színvonalán ez nem rontott! A zeneszámok összeválogatása azért helyenként elgondolkodtató volt számomra…

A műsor végeztével Kerényi Ferenc felsorolta a vele együtt harcoló albertirsai szabadságharcosok neveit, amikkel saját szavai szerint régóta volt adós.

október 23Az utána következő Csapó Balázs református lelkész remek beszédben méltatta 1956-ot. Bár, mint mondta vagy harminc évvel a történtek után született, nehéz feladatnak érezte a mai megbízatását.
Számomra nagy öröm volt, hogy mégis nagyszerűen birkózott meg a feladattal! Beszédét alapvetően Jakab Zoltán visszaemlékezésére, s az abból kicsendülő emberi kapcsolati értékekre építette fel. Napjainkkal annyi összehasonlítást végzett, amennyit éppen szükséges volt. Kiemelte, hogy 1956 nagysága ma is része hétköznapjainknak. Legfontosabb mondanivalója a forradalomnak a szabadság, a függetlenség, és az, hogy gondolatainkat is szabadon, bántódás nélkül elmondhassuk.
Legfőbb értéke azonban mégis az összefogás, az egymás segítése volt. Ellentétet állított az akkori sorban álláskori előzékenység és a mai sorbanálláskori tolakodás között. Elkeseredetten szólt arról a gyűlöletről, ami napjainkban az emberekben egymás iránt megtalálható. A  mai emberben, úgy érzi, nincs meg az összetartozás érzése, az összefogás képessége. Ma mindenki csak önmagát tekinti, és egymást letiporva próbálnak az emberek előbbre jutni. Ma mindent és mindenkit feláldozunk a célért, holott igazából nem a cél a legfontosabb, hanem a közösség. Mert a közös munkának van csak igazán eredménye.
ünneplőkÉrtelmezése szerint mindannyian egymás testvérei vagyunk, s ha ebben az aspektusban tekintünk 1956-ra, akkor ’56 igenis győzelem volt: a szív győzelme!
Sajnálhatja, aki nem hallgatta a beszédet! Engem meggyőzött!

Ez után a Daloskörtől hallhattunk két gyönyörű éneket, majd a koszorúk elhelyezése következett, végül a Gerje-party Fúvósegylet segítségével elékeltük a Szózatot.

 Nem a zászlólengetést, hanem azokat az embereket hiányoltam ma, akik magukat Magyarnak tartják, Magyarnak mondják. Nem lehet kifogás a rossz idő, a hideg, a szél, hiszen eleinknek tartozunk annyival, hogy ahogy ők sem nézték 1956-ban az időjárást, úgy egy fertályórára kiszakítsuk magunkat a meleg karosszék öleléséből, és elzarándokoljunk egy emlékhelyre, hogy fejet hajtsunk az előtt a bátorság előtt, hogy ők képesek voltak szembeszállni egy elnyomó hatalommal! Hogy ők képesek voltak kiállni a média szabadságáért, a szólásszabadságért; egy igazabb, jobb világért!
És igen, érdemes volt meghallgatni Csapó Balázst is! Végre egy hang volt, amely ugyan még bátortalanul, de végre már felismerte és fel mert szólalni az egyre súlyosbodó gyűlölet ellen! Mert igaza van, hiszen napjainkban a szegény gyűlöli a gazdagot, a gazdag a szegényt, mindenki mindenkit! Lélekmelengető beszéd volt!
Úgy érzem, ma ismét több lettem általa!

- cser -

– cser –

Ezt, és több egyéb kérdést is feltettünk a Hírös Kft. ügyfélszolgálatának annak kapcsán, hogy az utolsó komposztálható hulladék begyűjtésekor nem osztottak új zsákokat, és a szelektív hírlevélből is kimaradt a zöld-hulladék begyűjtésének időpontjai.

Kérdésünkre telefonon azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nem szűnik meg ennek a fajta hulladéknak a begyűjtése. Azonban az idei szelektív hulladékgyűjtési menetrendet egyelőre csak az első negyedévre dolgozták ki. Mivel ebben az időszakban nem szoktak zöld-hulladékot gyűjteni, ezért nem található meg az információ a negyedéves hírlevélben.

– Az utolsó begyűjtéskor csak mi nem kaptunk zöld zsákot, vagy senki?

– A vártnál nagyobb érdeklődés mutatkozott a komposztálható hulladék összegyűjtése területén, ezért a megrendelt zsákok sajnos idő előtt elfogytak. Így fordulhatott elő, hogy nem csupán Albertirsán, de sajnos több helyen sem tudtunk cserezsákot biztosítani. A szükséges zsák mennyiséget már megrendeltük, de még nem szállították le számunkra.

– Mikor indul újra ennek a hulladékfélének a gyűjtése, és mibe tehetjük?

– Várhatóan áprilisban ismét elszállítjuk a keletkezett komposztálható hulladékokat, erről a következő hírlevélben már pontos időpontokat is olvashatnak. A gyűjtésre bármilyen áttetsző zsák alkalmas, tehát ilyenbe kell majd kihelyezni a kapuk elé.

Tehát örömmel konstatálhatjuk, hogy idén is lesz szelektív hulladékgyűjtés, csak kicsit nehezebben körvonalazódik a menetrend.

-cser-

Zsákok begyűjtésének módja, plusz zsák igénylése

Szelektív hulladékgyűjtésre az idén lesz lehetőség. A  sárga  (újrahasznosítható hulladék)  zsákokat a gyűjtési napokon reggel  7:00 óráig kell kihelyezni az ingatlan elé, mert a  hulladékgyűjtő gépjármű elhaladása után a kihelyezett zsákokat nem szállítják el, csak a következő hónapban!
Amennyiben a zsákba háztartási vegyes hulladék, lom, üveg, vagy nem megfelelő típusú, illetve szennyezett hulladék kerül, a Társaság jogosult megtagadni annak elszállítását. A mindenkori begyűjtéssel egyidejűleg annyi cserezsákot helyeznek el a postaládákba amennyi tele kihelyezésre került.
Fontos tudnivaló! Amennyiben a cserezsák kevésnek bizonyul, újrahasznosítható hulladékok bármilyen más áttetsző, műanyag zsákban kihelyezhetők! Ezen felül plusz zsák igényelhető a lakossági hulladékudvarokban.

Újrahasznosítható anyagok (sárga zsák) gyűjtési napjai:

ALBERTIRSA:

Január  25
Február 22
Március 29

CEGLÉDBERCEL:

Január  25
Február 22
Március 29

DÁNSZENTMIKLÓS:

Január  8
Február 5
Március 5

Holnap annak próbálunk utánajárni, lesz-e az idei évben is „zöld zsákos” komposztálható hulladékok begyűjtése.

Úgy illik, hogy minden kedves Olvasónknak eredményes, Boldog Új Évet kívánjunk, ha már belekezdünk egy új esztendőbe.
Kívánjuk, hogy a tavalyinál eredményesebb, szebb legyen az idei!

Pedig nem mondhatjuk 2012-re sem, hogy ne bővelkedett volna jó és kevésbé jó dolgokban!
A saját szemszögünkből nézve, mindenképpen pozitív eredménynek tudjuk, hogy ha döcögve is, de elindultunk. Eredmény ez még akkor is, ha az elképzeléseinknek pillanatnyilag a töredékét sikerült csak megoldani is!
Hiszen már azt is eredménynek tekinthetjük, hogy némi ismertségre tettünk szert a városban és környékén.
Sajnallomasos nem hihetjük, hogy saját eredményként könyvelhetnénk el azt, amikor nem is olyan túlságosan régen megreklamáltuk a vasúti aluljáró botrányos állapotát, és hatalmas örömmel láthattuk néhány nap múlva, hogy gyönyörűen kifestve, felújítva fogadta az utazóközönséget!
Már csak némi jószándék hiányzik, no meg kivitelezők, hogy az autóbusz megálló környéke se legyen tele szeméttel, cigaretta csikkel! Jó, jó, tudom, ne legyek telhetetlen, de azt hiszem a város részéről sem lenne hiábavaló áldozat oda mondjuk egy-két szemetes kihelyezése, hátha normálisabban nézne ki az amúgy érdekes köztéri szoborral büszkélkedő terület! (Csak zárójelben jegyzem meg, valahogy mintha mostoha gyerek lenne ez a rész, mert bár látszik, hogy foglalkoznak vele, mégis olyan érzésem van, mintha igazából senki nem érezné a magáénak. Az már szinte kvíz kérdés is lehetne, hogy ki tudja, milyen felirat van a táblácskán, és kinek is állít emléket ez plasztika? -Ha valaki tudja, örülnék, ha leírná!- Már csak az érdekesség kedvéért, hogy okuljanak azok, akik naponta eljárnak mellette, mégsem tudják!)

Utána jártunk és elintéztük, hogy a Temesvári utcában ismét legyen közvilágítás, sikerült egy komoly vitát gerjesztenünk a gárda ceglédi vonulása kapcsán (jó no, a stílusa kevéssé volt emelkedett, köszönet érte annak az egyetlen embernek, aki nem volt képes kulturált kommunikációra), ostoroztunk kicsit egy populista röplapot, elkezdtük a város közterületeinek, közterületi emlékműveinek, szobrainak bemutatását, kint voltunk és képriportban számoltunk be a városnap eseményeinek egy részéről is. (A városnap sikerén vagy sikertelenségén most ne polemizáljunk, hiszen az időpont megválasztásával nemcsak nekem, hanem városlakónak, akikkel beszélgettem erről sajátos véleménye volt!) Kulturális missziót is próbáltunk végrehajtani, amikor az új, Albertirsa múltjáró szóló könyvnek kíséreltünk meg némi hírverést csapni. (Ennek sikerességéről a könyv kiadóját kellene megkérdezni.)

Mindent összevetve, így visszatekintve úgy érzem, nem volt egészen elvesztegetett idő és energia az indulás óta eltelt néhány hónap! Pedig voltak nehéz időszakok, amikor a lelkesedés lángja kicsit gyengébben pislákolt -ez meglátszik a bejegyzéseken is-, hiszen ki szereti azt, hogy szívét-lelkét kiteszi, és nem kap visszajelzést.

Ezért aztán sajnos megtorpantunk, de reményeink szerint az idei évben már nem csupán havi egyetlen bejegyzésre fogja futni energiánkból, hanem kicsit bővebben, kicsit többet fogunk tájékoztatni városunk és a környező települések életéről is.

Hadd kezdjem mindjárt egy aktualitással!hajnal
A közlekedők figyelmét hívnám fel arra, hogy a hajnali-reggeli órákban a lecsapódott ködből nagyon komoly síkosság alakulhat ki a város útjain, amik sózására, szórására mintha az idén sem fordítódna kellő figyelem! Mint tudjuk, akik itt lakunk, a városban a gyalogjárdák helyzete sem igazán van a toppon, tehát azon túl, hogy az autósok egymást és a saját autójukat törik, törhetik, bizony könnyen belecsúszhatnak az éppen iskolába igyekvő gyerekek, vagy munkába tartó felnőttek közé! Vigyázzunk rájuk!

Tudom, tudjuk, hogy számtalan érdekesség vár ránk az idei évben, hogy nem csak a politikával kell és érdemes foglalkoznunk, hogy hiába mondjuk el, írjuk le akár naponta is, hogy megnyugtató módon kellene megoldani az ásványvíz üzem miatt keletkezett igencsak erős kamionforgalom kérdését, nem fogunk gyors megoldást találni az élet- és balesetveszélyes helyzet megoldására!

Viszont szeretnénk, ha olvasóinkkal együtt örülhetnénk sportolóink sikereinek, és adott esetben még akár közös segítségünkkel egyre jobb eredmények is születhetnének!

Ehhez kívánok magunknak és olvasóinknak erőt, egészséget és kitartást!

Az országban jártomban-keltemben ismeretlenek és ismerősök is kérdezgetik tőlem: „Milyen hely az az Albertirsa?”
Mit is mondhatnék? Hiszen éppen olyan, mint a világ demokratikus részén bármely település: olyan, amilyennek én megélem.

Hiszen amilyennek megélem, olyanná fog válni. Ha nem törődök vele, nem fog érdekelni, ha szemetes, ha az aluljárójának a falát a szemem láttára firkálják össze, ezért magam is eldobom a péksüteményes zacskót, vagy elfordítom a fejem, amikor más eldobja. Jó, a falfirkák általában nem más szeme láttára készülnek, hanem egyszer csak ott vannak.
Azonban az a nem mindegy, hogy meddig fogadják a hozzánk látogatókat ezek a -hellyel-közzel igencsak bunkó- feliratok.
Rajtunk múlik, hogy várjuk-e a -jelen esetben mindegy mi okból- pénzszűkében levő vasúttól, vagy önkormányzattól, hogy letakarítsák, kitakarítsák az amúgy sem a város gyöngyszemének számító aluljárót. Mert ha van nekünk már Baráti körünk, vannak festékboltjaink, igazából nem hiszem, hogy sokáig tartana, ha rájönne valaki, hogy boltok támogatását kérve, a baráti kör tagjaival akár kellemes közös program keretében igazából néhány óra alatt rendbe lehetne rakni ezt részt. És ha már van nekünk Polgárőrségünk is, időnként tiszteletüket tehetnék errefelé. Csak úgy. Minden csinnadratta nélkül, hogy ellenőrizzék az aktuális állapotokat. Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg olyan időszakra időzítenék látogatásukat, amikor vélhetően a feliratok készülnek (bizonyára nem vasárnap délben).
Vannak nekünk iskoláink is, ahol akár osztályfőnöki óra keretén belül lehetne néhány szót szólni arról, hogyan kell, lehet megbecsülni a közös értékeket, legyen szó akár egy közösségi térről, akár a helyi kultúráról, hagyományokról. Mert nem hiszem, hogy nálunk itt a trianoni döntést kell elsősorban siratni, sokkal inkább ennek a soknemzetiségű településnek a lassan elhaló sajátságos népi hagyományait, kultúráját.
Vannak halvány kísérletek ezek megőrzésére, de mintha ebben nem lenne partner sem a város, sem az itt lakók.

Ha hagyjuk, eltűrjük és támogatjuk, hogy a széthúzás legyen ránk a jellemző, akkor egy széteső városunk van, lesz. Ha nem állítjuk félre azokat, akik nem a város, hanem saját érdekeik szerint igyekezni befolyásolni minket, akkor éppúgy az enyészet sorsára fogunk jutni, mint nagyon sok település széles e hazában!

Ha mi vezetőket keresünk, és nem gazdákat, akkor birkákká válunk, akik mennek a vezérkos után, holott ennek nem így kellene lennie!

A kérdésekre azt is szoktam mondani: Remek helyen levő városka Albertirsa!
Hiszen ez így van! Csak meg kellene látni! Mellettünk halad el az ország egyik legforgalmasabb főútja, a 4-es. Távolságunk Budapesttől alig fél óra. Van thermál vizű strandunk…. Akkor mi baj? Miért nem állnak még szállodák, miért nem vagyunk tele fizetővendég szállásokkal? Mi hiányzik mindehhez?
Talán a bátorság, talán a szándék?
Mert bizonyára kellene bátorság ahhoz, hogy a strand bérlőjével olyan hosszútávú szerződést kötni, amiben nagyobb mértékű fejlesztést jelentősen megnyújtott szerződéssel honorálnánk. Nota bene, még akár a bérleti díjat is elengedhetnénk egy fedett medence kialakításáért cserébe, hiszen ha némi reklámot csapnánk a helynek, még akár telente is lehetne itt vendégeket fogadni! A kiesett bérleti díj bevételt pedig lehetne pótolni az Idegenforgalmi adóból, avagy a vélhetően jelentősen megemelkedő Iparűzési adóból. Hogy a munkahelyek számának gyarapodásáról ne is beszéljek!
Mert bizony, a birkát, ha nyírni akarom, etetni is kell!
Igencsak szép dolog, és ez vitathatatlan érdem és eredmény, hogy nem úszunk nyakig adósságban, mint a legtöbb város mostanság! Ez azért dicséri az irsai polgárok bölcsességét, hogy nem egy mindent szétszóró vezetőt választottak számunkra! Azonban ne felejtsük el, hogy nekünk nem csupán négy évente van jogunk beleszólni a saját városunk életébe! Vannak lakossági fórumok, vannak képviselőink, ahol és akiken keresztül ötletekkel, javaslatokkal lehet, és kell beleszólnunk saját életünkbe!
Mert háboroghatunk azon, hogy fizetni kell az orvosnál az idei évtől, de mit javasoltunk mi ehelyett megoldásnak? Mert az a felelősség, ha ésszerű megoldást is javaslunk gondjainkra, ha olyan ötletekkel segítjük önmagunkat, amik hosszú távon is jótékonyak! Mert nem a meglevő pénzt kell szétszórni, arra bármelyik hülye képes!
De attól, hogy elosztogatjuk -mondjuk éppen- a pénzmaradványt, és nem fejlesztésekből növeljük a város bevételét, még nem lesz járda azokon az útszakaszokon, ahol jelenleg kész életveszély közlekedni a kamionok miatt, attól még nem oldódik meg az a kritikán aluli közlekedési helyzet, ami a Vasút utca-Pesti út csomópontjában kialakul egy-egy kamion ki- vagy befordulásakor! Mert ezeket kellene megoldani! És bizony, ehhez pénzre, sok pénzre lenne szükség!
Azonban ha csak az egyre fogyatkozó állami apanázsra várunk, nem,  hogy járdák nem lesznek, mondjuk a Mikebudai úton, de még az is tönkre fog menni, ami megvan!
Mert a jó gazda nem arra büszke, hogy mit vehetett volna még el a jószága elől, hanem arra, hogyan tudja minél ügyesebben, minél jobban táplálni!

Jó, jó, tudom, én könnyen beszélek, hiszen én vagyok a „messziről jött ember”, aki nem látja át a helyi viszonyokat, aki nem tudja, nem ismeri az esetleges el- és lekötelezettségek sűrű szövevényét.
Ám lehet, hogy éppen ezért jobban látok. Mert nekem a pókháló nem valami, amivel együtt kell élnem, hanem egy takarítani való a sarokban, amitől szebb, tisztább, élhetőbb lesz a házam, a házunk.
Mert most a mi „házunkról” van szó! A nagy, közös házunkról, amit nem csupán négy évente kell takarítani, hanem folyamatosan megújítani, felújítani is szükséges! Amihez építeni kell, hogy kényelmesebben, jobban, biztonságosabban  elférjünk benne!
Ehhez azonban nem csak a „gondnok” és „házmester” munkájára van szükség, hanem mindannyiunkéra! Ezt a közös munkát, az együtt gondolkodást viszont nem látom!
Látok helyette pöcegödör szellőztetést, sárdobálást, acsarkodást, s mindezt a közjó égisze alatt. Csak ebben a fene nagy jóakaratban valahogy én mégsem látom magunkat!
Mert, bármennyire is hihetetlen egyeseknek, végső soron egyetlen nagy család vagyunk, és ha széthúzunk, nem összetartunk, ha mindig másra várunk és nem cselekszünk, akkor csak egyre romló, mindinkább lepukkanó város leszünk!

Ezért azt hiszem, nekünk, itt lakóknak kell feltennünk magunknak a kérdést:

Milyen város ez az Albertirsa? Albertirsa, én milyennek szeretnélek?

– cser –

A galéria tartalmaz 17 fotót.

Képriport a teljesség igénye nélkül a városnap délelőtti és kora délutáni eseményeiről.

 

Egy gyöngyszem a Kézműves vásárról

Ezek a játékok évekig használhatók

Nagy sikerük volt a póniknak

A bátrabbak, megfelelő biztosítás mellett még lovagolhattak is rajtuk.

Gyermekkorom búcsúinak elengedhetetlen kellékei is feltűntek

A kőleves főzőversenyre több csapat is benevezett

Belekukkanthattunk az egyik bográcsba is

Az utca forgatagából csak a forgatag hiányzott

A villanyautónak most is megvolt a varázsa

Mintha az irsai gyerekek nem szeretnék a légvárat…

… és a körhintába se nagyon akarnak beülni….

… de egy kis biztonságos ugrálás nagy magasságba azért belefér!

Nem egyszerű feladat kötött pályán mozogni…

… a felnőtteknek sem,

pedig buzdították őket síppal, dobbal, nádi hegedűvel…. Ja, nem, csak dobbal!

A nagy játék után éhséget-szomjúságot volt mivel csillapítani.

A későbbi programok (amiken már nem tudtunk részt venni) színhelyéül szolgáló színpad.

 

Kedves Olvasónk!

Legyen a szerkesztőnk!
Mivel nem tudtunk minden programon részt venni, küldjön be nekünk saját maga által készített fotókat a délutáni és az  esti rendezvényekről!
Bár honoráriumot nem tudunk felajánlani, de természetesen a képeket a beküldő nevével ellátva tesszük közzé!
A fotókat küldhetik a harminckettes_kukac_harminckettes.hu e-mail címre.
A beküldött képeket feltesszük a Facebook-ra, és ott szavazást hirdetünk. A legtöbb szavazatot kapó kép beküldője egy jelképes ajándékkal lesz gazdagabb!

-cser-

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum