Alterirsa

Úgy illik, hogy minden kedves Olvasónknak eredményes, Boldog Új Évet kívánjunk, ha már belekezdünk egy új esztendőbe.
Kívánjuk, hogy a tavalyinál eredményesebb, szebb legyen az idei!

Pedig nem mondhatjuk 2012-re sem, hogy ne bővelkedett volna jó és kevésbé jó dolgokban!
A saját szemszögünkből nézve, mindenképpen pozitív eredménynek tudjuk, hogy ha döcögve is, de elindultunk. Eredmény ez még akkor is, ha az elképzeléseinknek pillanatnyilag a töredékét sikerült csak megoldani is!
Hiszen már azt is eredménynek tekinthetjük, hogy némi ismertségre tettünk szert a városban és környékén.
Sajnos nem hihetjük, hogy saját eredményként könyvelhetnénk el azt, amikor nem is olyan túlságosan régen megreklamáltuk a vasúti aluljáró botrányos állapotát, és hatalmas örömmel láthattuk néhány nap múlva, hogy gyönyörűen kifestve, felújítva fogadta az utazóközönséget!
Már csak némi jószándék hiányzik, no meg kivitelezők, hogy az autóbusz megálló környéke se legyen tele szeméttel, cigaretta csikkel! Jó, jó, tudom, ne legyek telhetetlen, de azt hiszem a város részéről sem lenne hiábavaló áldozat oda mondjuk egy-két szemetes kihelyezése, hátha normálisabban nézne ki az amúgy érdekes köztéri szoborral büszkélkedő terület! (Csak zárójelben jegyzem meg, valahogy mintha mostoha gyerek lenne ez a rész, mert bár látszik, hogy foglalkoznak vele, mégis olyan érzésem van, mintha igazából senki nem érezné a magáénak. Az már szinte kvíz kérdés is lehetne, hogy ki tudja, milyen felirat van a táblácskán, és kinek is állít emléket ez plasztika? -Ha valaki tudja, örülnék, ha leírná!- Már csak az érdekesség kedvéért, hogy okuljanak azok, akik naponta eljárnak mellette, mégsem tudják!)

Utána jártunk és elintéztük, hogy a Temesvári utcában ismét legyen közvilágítás, sikerült egy komoly vitát gerjesztenünk a gárda ceglédi vonulása kapcsán (jó no, a stílusa kevéssé volt emelkedett, köszönet érte annak az egyetlen embernek, aki nem volt képes kulturált kommunikációra), ostoroztunk kicsit egy populista röplapot, elkezdtük a város közterületeinek, közterületi emlékműveinek, szobrainak bemutatását, kint voltunk és képriportban számoltunk be a városnap eseményeinek egy részéről is. (A városnap sikerén vagy sikertelenségén most ne polemizáljunk, hiszen az időpont megválasztásával nemcsak nekem, hanem városlakónak, akikkel beszélgettem erről sajátos véleménye volt!) Kulturális missziót is próbáltunk végrehajtani, amikor az új, Albertirsa múltjáró szóló könyvnek kíséreltünk meg némi hírverést csapni. (Ennek sikerességéről a könyv kiadóját kellene megkérdezni.)

Mindent összevetve, így visszatekintve úgy érzem, nem volt egészen elvesztegetett idő és energia az indulás óta eltelt néhány hónap! Pedig voltak nehéz időszakok, amikor a lelkesedés lángja kicsit gyengébben pislákolt -ez meglátszik a bejegyzéseken is-, hiszen ki szereti azt, hogy szívét-lelkét kiteszi, és nem kap visszajelzést.

Ezért aztán sajnos megtorpantunk, de reményeink szerint az idei évben már nem csupán havi egyetlen bejegyzésre fogja futni energiánkból, hanem kicsit bővebben, kicsit többet fogunk tájékoztatni városunk és a környező települések életéről is.

Hadd kezdjem mindjárt egy aktualitással!
A közlekedők figyelmét hívnám fel arra, hogy a hajnali-reggeli órákban a lecsapódott ködből nagyon komoly síkosság alakulhat ki a város útjain, amik sózására, szórására mintha az idén sem fordítódna kellő figyelem! Mint tudjuk, akik itt lakunk, a városban a gyalogjárdák helyzete sem igazán van a toppon, tehát azon túl, hogy az autósok egymást és a saját autójukat törik, törhetik, bizony könnyen belecsúszhatnak az éppen iskolába igyekvő gyerekek, vagy munkába tartó felnőttek közé! Vigyázzunk rájuk!

Tudom, tudjuk, hogy számtalan érdekesség vár ránk az idei évben, hogy nem csak a politikával kell és érdemes foglalkoznunk, hogy hiába mondjuk el, írjuk le akár naponta is, hogy megnyugtató módon kellene megoldani az ásványvíz üzem miatt keletkezett igencsak erős kamionforgalom kérdését, nem fogunk gyors megoldást találni az élet- és balesetveszélyes helyzet megoldására!

Viszont szeretnénk, ha olvasóinkkal együtt örülhetnénk sportolóink sikereinek, és adott esetben még akár közös segítségünkkel egyre jobb eredmények is születhetnének!

Ehhez kívánok magunknak és olvasóinknak erőt, egészséget és kitartást!