Egyéb

Az alterirsa.hu szubjektív portál cikkíró versenyt hirdet, „Legyen a tudósítónk!” címmel.

Mivel mi sem lehetünk jelen a város minden eseményén, ezért versenyt hirdetünk mindazok számára, akik úgy vélik, hogy valami érdekes, közérdeklődésre számot tartható eseménynek voltak részesei. Erről az eseményről rendezvényről, sport-, vagy egyéb versenyről, művészeti eseményről várunk közepes terjedelmű írásokat! Az írásművekhez lehetőség van 1-3 fényképet is csatolni.
Az adott témában beérkező pályázati anyagokból a legjobbak felkerülnek az alterirsa.hu honlapra, ezért kérjük, hogy a jelentkezők saját magukról is küldjenek fényképet, mert mottónk, hogy munkánk mellé az arcunkat is adjuk!

A közlére érdemes pályaműveket terjedelemtől, fényképektől függően 1 500,- és 4 000 Ft közötti összeggel díjazzuk!

Pályázati feltételek:

  • A tudósítás csak valós, megtörtént eseményről szólhat, ami Albertirsán zajlott, vagy résztvevői részben, vagy egészben közvetlenül köthetők a városhoz  (az esemény óta eltelt idő legfeljebb 1 hét lehet)!
  • Egy-egy pályázó több témakörben is pályázhat.
  • Pályázó elfogadja, hogy közzététel előtt, szükség esetén, a tudósítás szerkesztésre kerülhet, ami azonban a pályamű látásmódját, mondanivalóját nem befolyásolja! Ezen belül stilisztikai változtatások, esetenként rövidítések történhetnek.
  • A pályázatra érkező tudósítás véleményt, konklúziót igen, de politikai állásfoglalást, agitációt, hittérítést sem nyílt, sem burkolt formában nem tartalmazhat!
  • A beküldött írások nem tartalmazhatnak dehonesztáló megjegyzéseket, utalásokat politikai, vallási, etnikai csoportokra!
  • A Pályázó számára, amennyiben munkája elfogadásra kerül, a honoráriumot fizetünk. Ennek feltétele, hogy pályázó, az általa beküldött pályamunka szerzői jogait átruházza a pályázatot kiíró alterirsa.hu Kft.-re (1051 Budapest, Október 6-a u.21). Az alterirsa.hu Kft. vállalja, hogy a közzétett írásmű szerzőjét megnevezi, fényképét az írás alatt megjelenteti!
  • Másodközlésű anyagokat nem fogadunk el!

Nevezési korhatár: 14 év (18 éven aluliak szülői engedélyt is csatoljanak!).

Szerkesztőségünk fenntartja magának a jogot, hogy ha a beérkezett pályaművek mindegyike közlésre alkalmatlan, eredménytelennek nyilvánítsa a pályázatot!
A beérkezett pályaművek között a 18 év alatti pályázókat külön értékeljük!

Pályamunkákat elektronikus levél mellé csatolt fájlban lehet benyújtani a szerkesztoseg_kukac_alterirsa.hu e-mail címre. A tárgy sorba kérjük azt írni Legyen a tudósítónk! A képeknek .jpg formátumúaknek kell lenniük, méretük minimun 840, maximum 2640 px szélesnek kell lenniük. Amennyiben azokat nem pályázó készítette, úgy a kép készítőjének nyilatkozatát mellékelni kell, amiben hozzájárul, hogy pályázó rendelkezzen a képről. A kép készítőjének külön honoráriumot szerkesztőségünk nem fizet, azt a cikk írójával kell egymás között elrendezniük!
A kísérő levélnek tartalmaznia kell a pályázó nevét, életkorát, elérhetőségét. A beérkezett személyes adatokat bizalmasan kezeljük, azokat harmadik személynek a törvényi kötelezettségek kivételével senkinek nem adjuk ki!

A nem nyertes tudósítások kéziratát nem őrizzük meg, és nem küldjük vissza!

Az értékeléssel kapcsolatban fellebbezésnek nincs helye!

zászlókSzégyenletesen gyér érdeklődés mellett, de legalább a napi politikától mentesen zajlott le a megemlékezés az 1956-os forradalom emléknapján. A Polgármesteri Hivatal melletti kopjafánál ma a szereplők többen voltak, mint a megemlékezők.

A himnusz elhangzása után,  a csípős hidegben, erős felhősödésben 11 órakor kezdődő műsor kedves, megható, az ünnephez méltó módon visszafogott volt. Dalok, visszaemlékezések tették élvezetessé. Semmi fölösleges sallang, semmi cifraság, semmi túllihegett pátosz! Határozottan tetszett! A legszimpatikusabb talán az volt benne, hogy valóban emlékezés volt a hősökre, egy történelmi visszatekintés korabeli jegyzetekből, és semmi párhuzam, semmi erőszakos rácibálása az aktuálpolitikának! Érzésem szerint a két hölgy mellet, esetleg egyik helyett talán szerencsésebb lett volna egy úr is, hiszen a forradalomban egyaránt jelen voltak férfiak és nő is.  Számomra jobban, talán érzőbben hatottak volna Illyés szavai:

szereplők„nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák, …”

vagy amikor 1956 jelmondatait idézték. Valahogy egy mélyen zengő érces férfihang nagyobb nyomatékot tudott volna adni a mondatoknak. Még akkor is, ha azokat hiába kerestem az 1956-os dokumentumokban. Találtam viszont helyettük másokat, amik mintha nem egészen úgy hangzottak volna most… De mindegy, a műsor színvonalán ez nem rontott! A zeneszámok összeválogatása azért helyenként elgondolkodtató volt számomra…

A műsor végeztével Kerényi Ferenc felsorolta a vele együtt harcoló albertirsai szabadságharcosok neveit, amikkel saját szavai szerint régóta volt adós.

október 23Az utána következő Csapó Balázs református lelkész remek beszédben méltatta 1956-ot. Bár, mint mondta vagy harminc évvel a történtek után született, nehéz feladatnak érezte a mai megbízatását.
Számomra nagy öröm volt, hogy mégis nagyszerűen birkózott meg a feladattal! Beszédét alapvetően Jakab Zoltán visszaemlékezésére, s az abból kicsendülő emberi kapcsolati értékekre építette fel. Napjainkkal annyi összehasonlítást végzett, amennyit éppen szükséges volt. Kiemelte, hogy 1956 nagysága ma is része hétköznapjainknak. Legfontosabb mondanivalója a forradalomnak a szabadság, a függetlenség, és az, hogy gondolatainkat is szabadon, bántódás nélkül elmondhassuk.
Legfőbb értéke azonban mégis az összefogás, az egymás segítése volt. Ellentétet állított az akkori sorban álláskori előzékenység és a mai sorbanálláskori tolakodás között. Elkeseredetten szólt arról a gyűlöletről, ami napjainkban az emberekben egymás iránt megtalálható. A  mai emberben, úgy érzi, nincs meg az összetartozás érzése, az összefogás képessége. Ma mindenki csak önmagát tekinti, és egymást letiporva próbálnak az emberek előbbre jutni. Ma mindent és mindenkit feláldozunk a célért, holott igazából nem a cél a legfontosabb, hanem a közösség. Mert a közös munkának van csak igazán eredménye.
ünneplőkÉrtelmezése szerint mindannyian egymás testvérei vagyunk, s ha ebben az aspektusban tekintünk 1956-ra, akkor ’56 igenis győzelem volt: a szív győzelme!
Sajnálhatja, aki nem hallgatta a beszédet! Engem meggyőzött!

Ez után a Daloskörtől hallhattunk két gyönyörű éneket, majd a koszorúk elhelyezése következett, végül a Gerje-party Fúvósegylet segítségével elékeltük a Szózatot.

 Nem a zászlólengetést, hanem azokat az embereket hiányoltam ma, akik magukat Magyarnak tartják, Magyarnak mondják. Nem lehet kifogás a rossz idő, a hideg, a szél, hiszen eleinknek tartozunk annyival, hogy ahogy ők sem nézték 1956-ban az időjárást, úgy egy fertályórára kiszakítsuk magunkat a meleg karosszék öleléséből, és elzarándokoljunk egy emlékhelyre, hogy fejet hajtsunk az előtt a bátorság előtt, hogy ők képesek voltak szembeszállni egy elnyomó hatalommal! Hogy ők képesek voltak kiállni a média szabadságáért, a szólásszabadságért; egy igazabb, jobb világért!
És igen, érdemes volt meghallgatni Csapó Balázst is! Végre egy hang volt, amely ugyan még bátortalanul, de végre már felismerte és fel mert szólalni az egyre súlyosbodó gyűlölet ellen! Mert igaza van, hiszen napjainkban a szegény gyűlöli a gazdagot, a gazdag a szegényt, mindenki mindenkit! Lélekmelengető beszéd volt!
Úgy érzem, ma ismét több lettem általa!

- cser -

– cser –

… képviselő:

Bizony nem járatnám le magam azzal, hogy zöldségeket beszélek!
Mert micsoda zagyvaság azt mondani, hogy „a Baross utcai vasúti parkolót nem nagyon használják, mert nincs bekamerázva”? Albertirsa, Határ úti parkolóEz bizony azt jelenti, hogy a Képviselő Úrnak halvány fogalma sincs arról, mi is van abban a parkolóban! Ezért elmondom Neki, hogy abban a parkolóban bizony már kora reggeltől nem lehet parkolni, sőt, a Határ útiban sem nagyon találni hétköznap szabad helyet! Így aztán teljesen esélytelen, hogy ezzel a Somogyi Béla úti parkoló környékén levő áldatlan állapotokat megváltoztassa! Arról nem is szólva, hogy ott számtalanszor voltam a nyári napsütésben tanúja annak, hogy a kocsival a tulaj inkább az út szélére az árnyékba állt, mint a félig üres parkolóba! (És bizony, a lusta autós előbb dobja az út szélére a kocsiját -ennek is voltam tanúja!- közel az épülethez, mint beállna a parkoló vége felé levő üres helyek egyikére!) Emellett ne buzdítsa felesleges pénzpocsékolásra a város vezetését, hiszen oda szükségtelen kamerát felszerelni, ugyanis lakott házak között van a parkoló, így igencsak kevés az esélye, hogy bármilyen huncut megkockáztatná a gyors lebukást! Fel sem merül bennem a gondolat, hogy ez egy esetleges csapda lenne, amibe a regnáló polgármestert szépen bele lehetne vezetni, s később a felszerelt kamerát, mint a hűtlen kezelés bizonyítékát fel lehetne használni ellene…. nem…. bennem nem merül fel ilyen gondolat…. (persze az érintettől elnézést kérek, nem azért nem merül fel bennem, mert úgy vélném, hogy nincs ennyire agyafúrt, és azért sem merül fel bennem, mert a Képviselő Urat támogató pártszövetség ilyen eszközökkel soha nem élt, hiszen ez annyira, de annyira tisztességtelen lenne….!)
És mily balgaság a korábban valóban a lehető legrosszabb helyen elhelyezett, azonban hetek óta az állomás épülete elé áttelepített jegykiadó automaták felől érdeklődni?! Szerintem cink! Nem csupán azért, mert annak a felismerése, hogy egy bekamerázatlan aluljáróba olyan automatát telepíteni, amibe pénzt dobálnak az emberek, úgymond „felhívás a keringőre”, alapvetően az üzemeltető, a MÁV feladata lenne (na jó, itt élünk, segítsünk szerencsétleneknek, ha már maguktól nincs annyi eszük!), hanem azért, mert szerintem Képviselő Úr nem járt arra sem! Pedig úgy vélem, „bokros teendői mellett”, ez akár bele is férne az idejébe! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyéni vállalkozók mindenre ráérnek, viszont azt igen, hogy ha már képviselőséget vállalt, legalább tegyen meg annyit, hogy néha-néha körülnéz a városban, mielőtt bármit is mondana! Főleg ha még polgármester is szeretne lenni! Mert milyen gazdája lenne vajon a városnak, ha még képviselőként sem jár után a dolgoknak?

… a polgármester:

Megfontolnám, hogy mit válaszolok a bugyuta felvetésekre! Mert én bizony bárhogy kerestem az „előző ülés” jegyzőkönyvében, biz’ nem találtam -szerencsére- arra utalást, hogy a Képviselő Úr által inkriminált helyre kamerát tervezne a város! (Értem én, hogy fárasztó odafigyelni a balga, néha pitiáner felvetésekre, amik vélhetően azért hangzanak el, mert „valamit kell mondani, ha már mindenkinek volt hozzászólása”, de sajnos ez egy ilyen műfaj: oda kell figyelni, mit mond a másik, mert előfordulhat, hogy véletlen egyszer tényleg jó dologról beszél.)

… a civil szervezet:

Nem tenném ki magam annak, hogy Zöld Kör helyett zöldséges körré degradáljam tevékenységemet! Mert számomra „zöldnek lenni” nem annyit tesz, mint zöldségeket beszélni!
Persze, értem én, hogy divat ütni a polgármestert, de legalább kérdezzük már meg őt magát, mielőtt nagy hanggal nekirohanunk a  semminek zöld hulladék ügyben! Ha figyeltek volna, rendesen, végig, akkor láthatták volna, hogy van a dolognak egy vonulata, ami ha lassan is, de halad! Mert ahogy én látom, a szelektív hulladékgazdálkodás mikéntjét valami ismeretlen vezérlő elv mentén újból megkavarták, s így a régi haverok már nem volták jók, új haveroknak kellett kiosztani az állami és Uniós pénzek felhasználásával is járó hasznos, vagy hasznosítható hulladékgazdálkodás rendszerét. No, ebbe az új rendszerbe nem fért bele az Hírös, aminek a szekerét a ceglédi Önkormányzat tolta, s a környékbeli települések ehhez segítséget nyújtottak. A cég lába alól kihúzták a talajt; a jogszabályi változásoknak nem tudott, vagy nem akart, esetleg nem mert akarni megfelelni. Innentől kezdve -ahogy ez kis hazánkban újabban az élet minden terültén szokás- fejre állt egy korábban jól működő rendszer, s amíg az új rendszer nagy csattogva, nyikorogva, rengeteg hibával valamilyen nyögvenyelős módon el nem indul, addig bizony csak a széttárt karok vannak! Ebben a helyzetben kellett valami megoldást találni a városnak, annak vezetőinek, vezetőjének. Első nekifutásra sikeresen megoldották a műanyag és a fémhulladék elszállítását! Nem kis dolog volt szerintem, hogy ez zökkenőmentesen megvalósult! A zöld hulladék és hulladékudvar kérdésében pedig bizony idő kellett az átmeneti megoldás megtalálásához is! Én annyi szakértelmet elvárnék egy magát zöld szervezetnek nevező csapattól, hogy a környezetvédelemmel, annak törvényi előírásaival legalább alapszinten legyenek tisztában!
S a Júliusi Híradóban közzétett levelük alapján azért nem nevettetném ki magam a helyükben, hogy nyitott kapukat döngetek!

… a Keresztény Demokrata:

(Most tekintsünk el attól, hogy ez a név már önmagában ellentmondásos, hiszen a kereszténység korántsem a demokráciába vetett hit oszlopköve.) Akkor nem járatnám le magam hónapról hónapra azzal, hogy a kereszténység által hirdetett hit-remény-szeretet hármas jegyében acsarkodok, mint egy éhes kóbor kutya! Bár az éhség bizonyára adott, ám amint elnézem korántsem a halál utáni mennybe menetelre, sokkal inkább a földi létben a földi hatalom megszerzésére éheznek, de cudarul. Ez viszont, valljuk be őszintén, elég undorítónak tűnhet egyesek szemében…
Ha viszont úgy csinálunk, mintha komolyan vennénk a Fidesz egyházi tagozatát, akkor felmerül bennem a kérdés: aki a helyi alapszervezet nevében fröcsögteti nyálát, vajon az alapszervezet egyetértésével, és elfogadott határozata szerint teszi-é azt, hiszen a demokrácia pont attól demokrácia, hogy közösségi döntések születnek fontos dolgokban; márpedig egy ilyen, a kereszténység szellemiségével ellentétes megnyilvánulás sorozat azért csak elég fontos kérdés kellene, hogy legyen….. szerintem!

- cser -

– cser –

rock_est

Szombat estére már eső mentes időt jósolnak!

Jó szórakozást mindenkinek!

„Valóban feltámadt!” Köszöntik egymást Húsvét vasárnapján a falusiak Kárpátalja szerte. Fajra, nemre, vallási hovatartozásra és bőrszínre való tekintet nélkül.

Pászka kosárVasárnap reggel a falu apraja nagyja összeszedi a kis kosárkájába a Húsvét elengedhetetlen kellékeit (1-2 szem tojás, egy darabka kolbász, darabka szalonna, só, vaj, gyerekeknek csokoládé, és az elmaradhatatlan pászka-kenyér), ünneplő ruhába öltöznek és elviszik megszenteltetni a jövő ételeit; az életüket.

 Hiszen összeköti őket a falu gondja, a saját gondjaik.
Nekik sem jobb, mint nekünk, sőt! Náluk, a mi számunkra elképzelhetetlen méretű a korrupció, szinte járhatatlanok az utak, a polgármesterek kezében gyakorlatilag semmi hatalom, semmi eszköz nincs, de feladat akad bőven!

A Kárpátaljai magyarságnak egy dologgal nem kell megküzdenie: az ott élő többi magyarral, románnal, ukránnal, cigánnyal, ruszinnal; egymással.
Mert ők tudják, amit mi nem: egy a sorsuk, egy hazában élnek, s annak gondai éppúgy rajtuk csapódnak le, mint a mi hazánk gondjai mirajtunk. Ők tudják, hogy a politikát a politikusok játsszák, a választóknak pedig két választás között is élni kell. Csendesen tapasztalnak, aztán négy évente elmennek, és két vonásba sűrítik véleményüket. De nem gyűlölik egymást azért, mert egyikük erre, másikuk amarra szavazott. Nekik a feltámadás minden évben a szeretet, a békés egymás mellett élés , az új vetés, a régi haragok, sérelmek elfelejtése, a régi barátságok feltámadása!

Pászka szentelés Kárpátalján.Tanulnunk kellene ezektől az emberektől! Nekik nem arra van szükségük, hogy bármelyik párt vészharangot kongatva az ott élő magyar kisebbségért megkülönböztesse magát a többiektől! Nekik pont nem arra van szükségük, hogy irredenták viszályt szítsanak közöttük! Nekik békére, megértésre, és munkára, rendes fizetésre van szükségük! Nekik arra van szükségük, hogy ha átjönnek a határon, akkor ne „Ukránok” legyenek, hanem éppen úgy magyarok, mint mi magunk! Mert nekik a saját hazájukban igazából nincs bajuk azzal, hogy magyarok! Nem szégyen-e, ha Magyarországon nem lehetnek azok?

Nekünk sem ártana már végre feltámadni! Feltámadni a szónak abban az értelmében, hogy a bennünk rejlő ember feltámad! Megtanulhatnánk, hogy az örömeink, a bajaink közösek, és nem egymásra kell haragudnunk, hanem azokat kell kiűznünk magunk közül, akik a viszályt szítják; akik szerint az elesetten nem segíteni kell, hanem büntetni kell őt, akik szerint ebben a megmaradt 1/3 hazában 1. és 2. rendű állampolgárnak titulálnak azok, akiknek mi együtt keressük meg az kenyerét, fizetjük meg a kényelmét!
Fel kellene támadnia bennünk az értelemnek, és nem szabad hagyni, hogy ebben az erősen fogyó közösségben egymás ellen fordítsanak minket! Mert mi is ugyanazokon az utakon járunk, és nem lesz senkinek olcsóbb, vagy drágább a tej, a kenyér azért, mert ide, vagy oda szavazott! Ugyanazt az árat fizetjük, de nem mindegy, hogy mennyit! A tetteken mérjük az embert, ne a szavakon!
Fel kell támasztanunk magunkban a hitet! A hit adja a reményt, és a bizalmat! Fel kell támadnia bennünk a bizalomnak, hogy minden nap után új nap jön, és abban a napban is lesz valami szép, ha más nem, hát az, hogy ismét sikerült túlélni! Aztán majd jön a feltámadás!
Mert Krisztus is feltámadt!

Bizony feltámadt!

- cser -

– cser –

Albertirsa Város Önkormányzata
rajzpályázatot hirdet
óvodások és általános iskolások számára
„Az én édesanyám” címmel.

Rajzverseny Anyák napjára

Orvosi ügyelet ellátási területe:

          • Albertirsa
          • Dánszentmiklós
          • Mikebuda

Orvosi ügyelet címe:

2730 Albertirsa, Vasút utca 4

Telefonszáma:

06 53 370 552

1. Dr. Zolnyan Erzsébet 11. Dr. Babinszky Eleonóra 21. Dr. Zolnyan Erzsébet
2. Dr. Pakucs Mónika 12. Dr. Pécsi Angéla 22. Dr. Hajdúhegyi Ágnes
3. Dr. Hajdúhegyi Ágnes 13. Dr. Oszvald Gyula 23. Dr. Zolnyan Erzsébet
4. Dr. Pécsi Angéla 14. Dr. Pakucs Mónika 24. Dr. Fógel Kristóf
5. Dr. Pécsi Angéla 15. Dr. Zolnyan Erzsébet 25. Dr. Babinszky Eleonóra
6. Dr. Hajdúhegyi Ágnes 16. Dr. Pécsi Angéla 26. Dr. Tajti Géza
7. Dr. Zolnyan Erzsébet 17. Dr. Pakucs Mónika 27. Dr. Zolnyan Erzsébet
8. Dr. Pécsi Angéla 18. Dr. Renteria Zoltán 28. Dr. Pakucs Mónika
9. Dr. Hajdúhegyi Ágnes 19. Dr. Pécsi Angéla 29. Dr. Zolnyan Erzsébet
10. Dr. Fógel Kristóf 20. Dr. Zolnyan Erzsébet 30. Dr. Pakucs Mónika

Találtál egy cicát

és a keresed a gazdiját, mert tudod milyen rossz lehet mindkettejüknek?

Itt közzé teheted!

Regisztrálj, és hozzászólásként írd le milyen fajta, milyen színű, mekkora a kutyus.
Ha van valami különös ismertetőjele, azt se felejtsd ki!
Fontos lehet még az is, hogy hol, merre találtad!
Ha fényképet is készítettél, és azt is szeretnéd közzé adni, akkor ezt jelezd nekünk elektronikus levélben a harminckettes_kukac_harminckettes.hu címre, hogy szerzői jogokat adhassunk. Ekkor már tudsz fényképet is feltölteni!

Ne felejtsd el, hogy a kutyáknak chip-el kell rendelkeznie, ezért keresd fel a kutyussal az állatorvost, aki ellenőrizni tudja azt!
Ha szerencséd van, meglesz a gazdi!

Figyelem!

Ez az oldal nem eladó, elajándékozandó cicák hirdetésére szolgál!
Az ilyen jellegű írásokat külön értesítés nélkül töröljük!

Tájékoztatom Albertirsa város lakosságát arról, hogy a veszettség elleni védekezés részletes szabályairól szóló 164/2008. (XII. 20.) FVM rendelet (továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdése alapján településünk közigazgatási területén a Pest Megyei Kormányhivatal Ceglédi Járási Hivatal Ceglédi Járási Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Hivatal Járási Főállatorvosa, 2013. december 20. napjától a szabadba járó házimacskák veszettség elleni rendszeres, megelőző védőoltását rendelte el.
Az immunizálást az eboltásra vonatkozó szabályok szerint kell elvégezni.

A házimacskák veszettség elleni védőoltásának elrendelését az indokolta, hogy Köröstetétlen, Dánszentmiklós, Kocsér, valamint Nagykőrös közigazgatási területén begyűjtött minták veszettség vírusát mutatták ki.

A Járási Főállatorvos a járvány terjedésének megakadályozása érdekében rendelte el a házimacskák veszettség elleni rendszeres megelőző védőoltását.

A járási főállatorvos a R. 5. § (1) bekezdése szerint a veszettséggel érintett területen házimacskák veszettség elleni rendszeres, megelőző védőoltását is elrendelheti. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Tv. 42. § (1) bekezdésének d) pontja alapján a járványügyi intézkedést elrendelő határozat fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható.

Albertirsa, 2013. december 31.

Kovács Zoltánné dr.
jegyző

És jószívűek?

meg_egy_kaveEgyre több vállalkozás csatlakozik a „Felfüggesztett kávé” nevű kezdeményezéshez. Számukra ez csupán adminisztrációs terhet, hiszen miről is szól ez az egész?
A „Felfüggesztett kávé”, vagy ahogy többen is ismerik, az „Adj egyet ajándékba” akció lényege, hogy számunkra ismeretlen, de rászoruló, vagy csak egyszerűen olyan személy számára is kifizetünk egy terméket, egy szolgáltatást, aki azt nem engedhetné meg magának. Legyen szó egy sütiről, egy fagyiról, egy kávéról, de lehet akár egy hajvágás, vagy egy mozi-, esetleg színház jegy.

A Nápolyból indult kezdeményezés már bejárta a világot, és végre mi, magyarok is észbe kaptunk. Szerencsére ma már viharos gyorsasággal terjednek az országban az üzletekre kiragasztható matricák, amik hirdetik az arra járóknak, hogy az üzletben nem csak kapni, de adni is lehet!

Ebben a helyzetben, ebben az esetben, tudom, adni sokkal könnyebb, mint elfogadni, hiszen úgy kell adni, hogy aki elfogadja, annak az önbecsülése még megmaradhasson!
Mert bizony adni jó, csak az ízére kell egyszer ráérezni! Látni a másik szemében az örömöt…. Aki egyszer is megtapasztalta, biztosan egy életre megmarad benne!

A Facebook-on nyomon követhetők a helyszínek, és ahogy nézegettem, keresgettem ismerős helyeket, bizony azt kellett látnom, hogy városunkban nincs lehetőség meghívni egy kávéra, egy sütire azt, akinek ez jól esne, de nem engedheti meg magának. Két dolog jutott eszembe azonnal:
1.) Ha vállalkozóink nem tudnak erről a lehetőségről, akkor sietve megismertetem velük (persze csak azokkal, akikkel valamilyen szinten kapcsolatban állunk)
2.) Városunkban nincs olyan ember, aki szívesen elfogadna, ha adnának neki….

Ez utóbbit kevéssé tartom valószínűnek!
Azt sem hinném, hogy ne lennének olyan emberek, akik tudnának, akarnának adni!
És arra sem gondolnék, hogy az üzletek tulajdonosainak nehezére esnék kitenni a logót, és felkészülni, felkészíteni az alkalmazottakat arra, hogy nyilvántartást vezessen az ajándéka kifizetett termékekről!

Ha úgy érzed, hogy csatlakozni szeretnél a vállalkozásoddal, nem kell mást tenned, mint felvenned a kapcsolatot a magyarországi szervezőkkel a adjegyetajandekba@gmail.com  e-mail címen, és majd kitenni a logó az üzleten jól látható helyre!

Az adni szándékozók pedig ezeken a helyeken okozhatnak örömet az arra rászorulóknak!

Az alterirsa.hu azzal honorálja a kezdeményezéshez csatlakozó vállalkozásokat, hogy oldalunk vállalkozói adatbázisába egy évig ingyen biztosítunk helyet a számára!

-cser-

Az országban jártomban-keltemben ismeretlenek és ismerősök is kérdezgetik tőlem: „Milyen hely az az Albertirsa?”
Mit is mondhatnék? Hiszen éppen olyan, mint a világ demokratikus részén bármely település: olyan, amilyennek én megélem.

Hiszen amilyennek megélem, olyanná fog válni. Ha nem törődök vele, nem fog érdekelni, ha szemetes, ha az aluljárójának a falát a szemem láttára firkálják össze, ezért magam is eldobom a péksüteményes zacskót, vagy elfordítom a fejem, amikor más eldobja. Jó, a falfirkák általában nem más szeme láttára készülnek, hanem egyszer csak ott vannak.
Azonban az a nem mindegy, hogy meddig fogadják a hozzánk látogatókat ezek a -hellyel-közzel igencsak bunkó- feliratok.
Rajtunk múlik, hogy várjuk-e a -jelen esetben mindegy mi okból- pénzszűkében levő vasúttól, vagy önkormányzattól, hogy letakarítsák, kitakarítsák az amúgy sem a város gyöngyszemének számító aluljárót. Mert ha van nekünk már Baráti körünk, vannak festékboltjaink, igazából nem hiszem, hogy sokáig tartana, ha rájönne valaki, hogy boltok támogatását kérve, a baráti kör tagjaival akár kellemes közös program keretében igazából néhány óra alatt rendbe lehetne rakni ezt részt. És ha már van nekünk Polgárőrségünk is, időnként tiszteletüket tehetnék errefelé. Csak úgy. Minden csinnadratta nélkül, hogy ellenőrizzék az aktuális állapotokat. Arra már gondolni sem merek, hogy esetleg olyan időszakra időzítenék látogatásukat, amikor vélhetően a feliratok készülnek (bizonyára nem vasárnap délben).
Vannak nekünk iskoláink is, ahol akár osztályfőnöki óra keretén belül lehetne néhány szót szólni arról, hogyan kell, lehet megbecsülni a közös értékeket, legyen szó akár egy közösségi térről, akár a helyi kultúráról, hagyományokról. Mert nem hiszem, hogy nálunk itt a trianoni döntést kell elsősorban siratni, sokkal inkább ennek a soknemzetiségű településnek a lassan elhaló sajátságos népi hagyományait, kultúráját.
Vannak halvány kísérletek ezek megőrzésére, de mintha ebben nem lenne partner sem a város, sem az itt lakók.

Ha hagyjuk, eltűrjük és támogatjuk, hogy a széthúzás legyen ránk a jellemző, akkor egy széteső városunk van, lesz. Ha nem állítjuk félre azokat, akik nem a város, hanem saját érdekeik szerint igyekezni befolyásolni minket, akkor éppúgy az enyészet sorsára fogunk jutni, mint nagyon sok település széles e hazában!

Ha mi vezetőket keresünk, és nem gazdákat, akkor birkákká válunk, akik mennek a vezérkos után, holott ennek nem így kellene lennie!

A kérdésekre azt is szoktam mondani: Remek helyen levő városka Albertirsa!
Hiszen ez így van! Csak meg kellene látni! Mellettünk halad el az ország egyik legforgalmasabb főútja, a 4-es. Távolságunk Budapesttől alig fél óra. Van thermál vizű strandunk…. Akkor mi baj? Miért nem állnak még szállodák, miért nem vagyunk tele fizetővendég szállásokkal? Mi hiányzik mindehhez?
Talán a bátorság, talán a szándék?
Mert bizonyára kellene bátorság ahhoz, hogy a strand bérlőjével olyan hosszútávú szerződést kötni, amiben nagyobb mértékű fejlesztést jelentősen megnyújtott szerződéssel honorálnánk. Nota bene, még akár a bérleti díjat is elengedhetnénk egy fedett medence kialakításáért cserébe, hiszen ha némi reklámot csapnánk a helynek, még akár telente is lehetne itt vendégeket fogadni! A kiesett bérleti díj bevételt pedig lehetne pótolni az Idegenforgalmi adóból, avagy a vélhetően jelentősen megemelkedő Iparűzési adóból. Hogy a munkahelyek számának gyarapodásáról ne is beszéljek!
Mert bizony, a birkát, ha nyírni akarom, etetni is kell!
Igencsak szép dolog, és ez vitathatatlan érdem és eredmény, hogy nem úszunk nyakig adósságban, mint a legtöbb város mostanság! Ez azért dicséri az irsai polgárok bölcsességét, hogy nem egy mindent szétszóró vezetőt választottak számunkra! Azonban ne felejtsük el, hogy nekünk nem csupán négy évente van jogunk beleszólni a saját városunk életébe! Vannak lakossági fórumok, vannak képviselőink, ahol és akiken keresztül ötletekkel, javaslatokkal lehet, és kell beleszólnunk saját életünkbe!
Mert háboroghatunk azon, hogy fizetni kell az orvosnál az idei évtől, de mit javasoltunk mi ehelyett megoldásnak? Mert az a felelősség, ha ésszerű megoldást is javaslunk gondjainkra, ha olyan ötletekkel segítjük önmagunkat, amik hosszú távon is jótékonyak! Mert nem a meglevő pénzt kell szétszórni, arra bármelyik hülye képes!
De attól, hogy elosztogatjuk -mondjuk éppen- a pénzmaradványt, és nem fejlesztésekből növeljük a város bevételét, még nem lesz járda azokon az útszakaszokon, ahol jelenleg kész életveszély közlekedni a kamionok miatt, attól még nem oldódik meg az a kritikán aluli közlekedési helyzet, ami a Vasút utca-Pesti út csomópontjában kialakul egy-egy kamion ki- vagy befordulásakor! Mert ezeket kellene megoldani! És bizony, ehhez pénzre, sok pénzre lenne szükség!
Azonban ha csak az egyre fogyatkozó állami apanázsra várunk, nem,  hogy járdák nem lesznek, mondjuk a Mikebudai úton, de még az is tönkre fog menni, ami megvan!
Mert a jó gazda nem arra büszke, hogy mit vehetett volna még el a jószága elől, hanem arra, hogyan tudja minél ügyesebben, minél jobban táplálni!

Jó, jó, tudom, én könnyen beszélek, hiszen én vagyok a „messziről jött ember”, aki nem látja át a helyi viszonyokat, aki nem tudja, nem ismeri az esetleges el- és lekötelezettségek sűrű szövevényét.
Ám lehet, hogy éppen ezért jobban látok. Mert nekem a pókháló nem valami, amivel együtt kell élnem, hanem egy takarítani való a sarokban, amitől szebb, tisztább, élhetőbb lesz a házam, a házunk.
Mert most a mi „házunkról” van szó! A nagy, közös házunkról, amit nem csupán négy évente kell takarítani, hanem folyamatosan megújítani, felújítani is szükséges! Amihez építeni kell, hogy kényelmesebben, jobban, biztonságosabban  elférjünk benne!
Ehhez azonban nem csak a „gondnok” és „házmester” munkájára van szükség, hanem mindannyiunkéra! Ezt a közös munkát, az együtt gondolkodást viszont nem látom!
Látok helyette pöcegödör szellőztetést, sárdobálást, acsarkodást, s mindezt a közjó égisze alatt. Csak ebben a fene nagy jóakaratban valahogy én mégsem látom magunkat!
Mert, bármennyire is hihetetlen egyeseknek, végső soron egyetlen nagy család vagyunk, és ha széthúzunk, nem összetartunk, ha mindig másra várunk és nem cselekszünk, akkor csak egyre romló, mindinkább lepukkanó város leszünk!

Ezért azt hiszem, nekünk, itt lakóknak kell feltennünk magunknak a kérdést:

Milyen város ez az Albertirsa? Albertirsa, én milyennek szeretnélek?

– cser –

Épelméjű ember nem mond, nem gondol ilyet!

Csak tesz?

Egy barátom mesélte, hogy egy vidéki nagyvárosba ment dolgozni, és mivel valahol lakni kell, albérletet keresett.
Kisgyerekkel, kutyával, hogy némi szójátékkal éljek, kutya nehéz feladat, ha van is, akkor is nagyon drága.
Ezért barátom úgy döntött, hogy egy közeli településen néz körül, hátha nagyobb szerencsével jár. Arra gondolt, hogy mégiscsak jobban fog járni egy kertes házzal, ahol kiülhet a teraszra a napi fárasztó munka után madárcsicsergést hallgatni, csöndbe, nyugalomba aludni, pihenni, int a nagyvárosban egy emeleti lyukban kucorogni, hallgatva a szomszédból dübörgő zenét, és fizetni a fene tudja miért a közös költséget, a fűtésre meg mindenféle készenléti díjat.
Azt a kis füvet pedig örömmel lenyírja, még jól is fog esni neki az a kis fizikai munka, ha meg még kertecske is van, onnan pedig nagyon jól esik a maga termelte borsóból megenni egy levest!
Alaposan körbejárt a településen, de csak rengeteg üres, eladó házat látott, kiadóval nem találkozott. Gondolt egy merészet, és elkezdte felhívogatni az eladókat.
Sok esetben kiderült, hogy a ház évek óta üresen áll, a tulajdonos tartja az árat, vagy éppen most engedte le, mert nem volt érdeklődő. Mégsem akarta senki kiadni az ingatlant, pedig rengetegen panaszkodtak arra, hogy mennyi fölösleges költséggel jár a ház fenntartása, hogy mennyire szüksége lenne a pénzre, mert a saját lakásán hitel van, és azt milyen nehezen fizeti, de  „Hátha éppen most jön egy vevő, és ha lakik ott valaki, biztosan nem akarja megvenni!”

Mi pedig elgondolkodtunk, és elkezdtünk számolni.
Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy reális értéken 10 milliót érő házat (tekintsünk el attól, hogy a tulajdonos gyerekkori emlékeit is beárazta, és ezért 11 millióra tartja).
A jelen piaci körülmények között ha valaki biztosan el akarja adni ezt, akkor nem tíz millióra, hanem csak 7-re hirdeti, hiszen olyan túlkínálat van, hogy a valós forgalmi érték 60-70%-áért lehet csak gazdát találni az ingatlanoknak gyorsan. (Barátom információi szerint több ház is volt, amit már két-három éve kínálgatnak, de nem volt rá vevő!) Ha az eladó ebbe belemegy, máris vesztett minimum 3 milliót! Amennyiben „kitartja” az árat, esélytelen, hogy a következő 3-4 évben új gazdája lenne annak! Ekkor viszont évente legalább kétszer-háromszor le kell kaszáltatni a gazt, telente pedig valamilyen langyulatot kell biztosítani benne, különben olyan rohamosan fog romlani az ingatlan állapota, hogy évről-évre kevesebbet fog érni, a végén pedig megint csak ott lesz, hogy három millió „bukta” az eredmény!
Ha viszont felvállalja a kiadással járó kisebb macerát, akkor a helyzet a következők szerint alakulhat:
– kifesti a lakást saját és baráti segítséggel, összesen mintegy 30 000 Ft-ból, aztán kiadja;
– nem festi ki, csak egy hónap kauciót kér, és a lakó kötelezettséget vállal a kifestésre, aminek a számlával igazolt részét lelakhatja;
– a bérleti szerződést határozott időtartamra köti, meghagyva a lehetőségét a hosszabbításnak, és beleírják, hogy bérlő tudomásul veszi az eladási szándékot, kötelezi magát, hogy az adásvételi szerződés aláírásától számított 30 napon belül elköltözik és gondoskodik magának másik lakhelyről;
– bérlő kötelezettséget vállal a kert rendben tartására.
Mindezzel a tulajdonos havi 30 – 60 ezer forint bevételhez juthat, ami éves szinten 360 – 720 ezer forint, három év alatt pedig 1 080 000 – 3 600 000 Ft! Tehát nyugodtan kitarthatja az árat, veszíteni már biztosan nem fog!
Sőt! Mivel a bérlő rendet tart, télen a saját költségén fűt, elvégzi a szükséges, a használattal okozott károk helyreállítását, az ingatlan állapota nem romlik rohamosan, nem veszti el az értékét, nem kerül a tulajdonosnak külön pénzébe! (Egy rendezett ingatlant pedig könnyebb eladni, mint egy elhanyagoltat, tehát adott esetben gyorsabban, vagy magasabb áron találhat új gazdára!)

Az így befolyt összeget a tulajdonos tetszése szerint tudja használni: fordíthatja saját életének jobbítására, saját kölcsönének részbeni, vagy egészbeni törlesztésére is!
Mellette fennáll a lehetősége annak, hogy a bérlő megszereti az ingatlant, és vételi ajánlatot tesz. Akár egyösszegű vásárlásra, akár úgy, hogy egy-két évig a bérleti díj valahány százalékával megemelt összeget fizet, az így átadott pénzt pedig önerőként be tudják számítani.
Ezzel a tulajdonos duplán jól jár, hiszen azért abban csak bízhatunk, hogy néhány év múlva magához tér a gazdaság, és ismét emelkedik az ingatlan ára. Ekkor az okos gazda már nem 3 millió veszteséget, hanem 1 – 3 millió nyereséget könyvelhet el magának, tehát összességében 3 – 6 millió forintot keresett!

De úgy látszik, amerre a barátom keres házat, mindenhol csupa gazdag ember lakik, akik megengedhetik maguknak, hogy ekkora összegről lemondjanak. Vagy még mindig nem vagyunk elég szegények ahhoz, hogy gondolkozzunk?

-cser-

Időjárás

Városunk adataiért
kattintson a képre!HőtérképAdatszolgáltató: Időkép.hu

Archívum